Figyelmeztetés! Intelem.
Jer 18,1-6 - Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól: ,,Kelj fel, és menj le a fazekas házába! Ott majd tudtul adom neked igéimet.’’ Lementem tehát a fazekas házába, és íme, az éppen dolgozott a korongon. Ha rosszul sikerült a fazekas kezében az edény, melyet az agyagból készített, újból készített belőle egy másik edényt, ahogy a fazekas szemében helyesnek látszott, hogy elkészítse. Akkor így hangzott az Úr igéje hozzám: ,,Vajon nem tehetek-e úgy veletek, Izrael háza, mint ez a fazekas? - mondja az Úr. - Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza!
Zs 145 - ALLELUJA! Dicsérd lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat, amíg csak élek, zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek. Ne bízzatok fejedelmekben, emberek fiaiban, akik nem segíthetnek! Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe, terveik még aznap mind megsemmisülnek. Boldog, akinek segítője Jákob Istene, akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye! Ő alkotta az eget és a földet, a tengert és mindent ami bennük van. Hűségét megtartja örökre, igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek, kenyeret ad az éhezőknek. Az Úr megszabadítja a foglyokat, az Úr a vakokat látóvá teszi, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr az igazakat szereti. Az Úr megoltalmazza a jövevényeket, felkarolja az özvegyet és az árvát, de elpusztítja a bűnösök útjait. Király az Úr mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.
Mt 13,47-53 - Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott. Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezeket?’’ Azt felelték neki: ,,Igen.’’ Ő pedig azt mondta nekik: ,,Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.’’ Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.
Figyelmeztetés! Intelem. Az Ige szüntelen felrázni próbálja az ellankadtat, a közömböst, a bizonyost, az önteltet, a közönyöst, a léhát, a magabiztost, a függőt, a kényszerest ... Hány, meg hány félék is vagyunk! De önmagamban is hány meg hány féle jellem lakik? Miben és mikor lehetet biztos abban, hogy az Úr kezében nem okozok kétséget? Hogy helytelennek talál, elbizonytalanítom Őt abban, hogy helyesen ítélt meg engem? Hamar rá tudom vágni, hogy értem Jézust. Talán értem, de még nem élem? Vigyáznom kell a zsoltáros szavaival is. Minden jó jellemvonásával dicsőítem Istent, de még nem dicsőítettem meg, míg életemmel nem tudom visszaigazolni Isten szavait!
Pedig, azért figyelmeztet, legalább is, azért akar figyelmeztetni az Írás Isten hatalmára, hogy még időben beláttassa velem, hogy nem elég szavait érteni! Nekem tudnom kell igazolni, visszaigazolni Isten hatalmát, végtelen Igazságát. Én nekem kell lennem annak, aki bizonyítja, hogy Igaz az Isten! A világban, a világnak, emberként. A hasonlatosságom Istenhez, hogy képessé teszem magam a hasonulásra!
Az ember jellemvonása, míg evilági, az a torzultsága, amiért a fazekas újra gyúrja a maga készítette edényét: bár tudom, hogy Isten magához hasonlóvá alkotott, én mégis, egész életemben azt bizonygatom, hogy különb vagyok, hozzám minden más hasonló embertől, de még Istennél is különb akarok lenni. Én vagyok, aki vagyok! Állítom. És állítja mindegyikünk magáról. Ezzel szemben azt mondja az Ige, hogy az az igaz ember, aki szeretetből gyúrja újra magát, addig, míg olyan szeretete nem lesz, mint az Atyáé! Szentek legyetek, mert a ti menyei Atyátok szent idézi Péter a Leviták könyvét: „Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek, mert írva van: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok!« (Lev 19,2) És ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedete szerint, járjatok félelemmel zarándokságotok idején” [1Pét 1, 13-17] A szent annyit tesz, hogy tiszta a szeretetben, Aki nem bármi más emberi fogalom, vagy tárgyiasult személy, hanem maga az Isten! A szeretet, az Isten! Bennem nem uralkodó erő a szeretet, ezért kell rábíznom magam a Szeretet kegyelmére, mely képes rá, hogy átformáljon, átalakítson, hogy olyanná formáljon, mely kezében, számára a tökéletes! Akarom? Vagyok Vele olyan közösségben, hogy tudom akarni azt, amit Ő tart és lát ebben az agyagdarabban tökéletesnek?
Tulajdonképpen, azért van szüksége az embernek arra, hogy alkosson, teremtsen bármit, ami keze között formálódik, és lesz azzá, amit már lát, de még nincs, hogy ráérezhessen arra, hogy Isten képzelőereje és teremtése milyen összefüggésben van. Mire képes, ha én nem vagyok görcsös, csomós, ragaszkodó ahhoz, hogy én agyag vagyok, vagy tuskó csupán. Isten azt látja bennem, amivé alakítani akar, és képes is, akkor, ha megengedővé teszem magam rá!
Mert nem akarok tűzre kerülni, nem akarom, hogy Isten lemondjon rólam, és nem akarom, hogy Isten reményét vesztetten azt mondja, hogy tévedtem, amikor a keresztényekbe helyeztem bizalmamat! Isten országa biztos, hogy fel fog épülni. A kérdés nem is ez, hanem az, hogy mikorra az felépül, annak részese lehetek, vagy sem! Nem tudok erre szívemből jövő választ adni, míg nem engedem be a szívembe Krisztust, a megváltást, hogy annak érdeme legyen uralkodó és engem formáló erővé! Ebben segítsenek meg Istenem a Te angyalaid engem! Ámen
