Mária Magdaléna azért válhatott az apostolok apostolává, mert hit

Én 3,1-4a - Fekvőhelyemen éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam. „Felkelek, járom a várost, az utcáit és tereit, keresem, akit szeret a lelkem!” Kerestem, de nem találtam. Ott jártak a várost járó őrök. „Láttátok-e, akit szeret a lelkem?” Alighogy elhagytam őket, megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem, amíg be nem viszem anyám házába, édes szülőm kamrájába.

vagy

2Kor 5,14-17 - Krisztus szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.

Zs 62 - Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott. Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. rád szomjazik a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken. Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet! Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér. Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet. Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám. Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen. Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem. Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem. Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe, kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek. Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.

Jn 20,1-2.11-18 - Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: „Asszony, miért sírsz?” Ő azt felelte nekik: „Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!” Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: „Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: „Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: „Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.

Mária Magdaléna azért válhatott az apostolok apostolává, mert hit. Mert hite megerősödött abban, hogy Jézus visszaadta lelke szabadságát! Mert számára, lelkének szabadsága – bűneitől szabadulása – fontos volt, annyira, hogy az, aki ezt tette vele, az által az élethez és emberhez, mindazon által Istenhez való viszonya, megváltozott, új értelmet nyert.

Ehhez elengedhetetlen az, hogy különbséget tudjon tenni korábbi életállapota, és Jézussal történt találkozása utáni lehetőségei között.

Valószínűleg Mária Magdaléna számára, Jézus személye, megismerése, olyan bizonyosságot jelentett, amiből megérthette azt, hogy van más életre lehetősége, mint amit addig, talán egyetlen lehetséges életállapotnak hit.

De, ehhez engednie kellett, hogy hasson rá Jézus! A csodái, a beszéde, a teljes személyisége, mely összességében hiteles lehetett a számára.

Mindannyiunk számára megadatik ez a lehetőség! A Szentírás által. Csak felismerni képes legyek rá, hogy miben különbözik az életem a Szentírás Krisztusának életétől, tanításától. De ehhez ismerkednem, megismernem kell Őt. Ami nem megy másképpen, csak úgy, ha tanítványává leszek, egyedüli mesteremnek fogadom el Őt!

Számomra, Mária Magdaléna esete arra ad választ, hogy bűnös, tékozló, értetlen, de jószándékú emberből is lehet szent, ha Jézust mesterének elfogadja, feltétlen és egyedüli követendő értékként!

A Teremtő Isten, aki újra teremted e napot! Mert számodra nincs hónap, év, évtized, vagy ezred, Benned minden nap egy új teremtés csodája, melyben számomra helyet adsz, lehetőséget kínálva számomra, hogy felismerjem: bizalmadat, reményedet, hogy irgalmadban megújítod, hogy talán ma felérem ésszel, szívvel, értelemmel, hogy mindaz, aki Te vagy, a számomra, mekkora érték. Mert Benned, és egyedül Veled érhetem el azt, amivé lehetek, teremtésedben, teremtésed részeként, ugyanakkor a teremtésben társadként! Szabadságot kínálsz nekem! Azt, ami kishitű, együgyű, megalázó, és megkötöttséget okozó, világba szűkült voltomból képes elszabadítani, felszabadítani, eloldozni!

Ahogy Mária Magdaléna számára, úgy nekem is felajánlod, ugyanazt: boldognak akarsz tudni, boldoggá akarsz tenni, a belőled forrásozó, és általad táplált, hit szabadsága által. Legyen meg a Te akaratod, rajtam! Ámen