Jézusunk, Te világosan beszélsz!

Iz 26,7-9.12.16-19 - Az igaznak ösvénye egyenes, Uram, az igaznak útját te egyengeted. Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram, nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk. Lelkem utánad vágyódik éjszaka, és bensőmben a lelkem téged keres. Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön, igazságot tanulnak a földkerekség lakói. Uram, te adsz nekünk békességet, mert minden tettünket te vitted végbe nekünk. Uram, a szorongatásban téged kerestek, imát suttogtak, mikor fenyítetted őket. Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez, vajúdik és kiált fájdalmában, olyanok voltunk mi színed előtt, Uram. Fogantunk, vajúdtunk, mintegy szelet szültünk; szabadulást nem szereztünk az országnak, és nem születtek lakói a földnek. Életre kelnek majd halottaid, holttestük feltámad. Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok! Mert világosság harmata a te harmatod, és a föld újjászüli az árnyakat.

Zs 101 - A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte. Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd. Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg. Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács. A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem. Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad. A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn. Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem. Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem. Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok. De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre. Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje! Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják. De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet. Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében. Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket. Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt. Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak; Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben, amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak. Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam: „Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak. Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek. Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak. Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el. Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.”

Mt 11,28-30 - Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű -- és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16]. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.”

Jézusunk, Te világosan beszélsz! Vajon, mi miért bonyolítjuk el értelmünkkel azt, amit Te kijelentesz, ilyen egyértelműen?

Most arra gondolok, hogy az jelenti számunkra a gondot, hogy túl egyértelmű, egyszerű és érthető a Te hívásod, ajánlatod a mi számunkra? Valójában mi akarjuk a magunk gondját megoldani, úgy tartjuk, hogy nem olyan nagy ügy, amiben a Te segítségedet kellene igénybe vennünk? Vannak a mienknél másoknak nagyobb gondjai, hadd maradjon arra hely és idő a Te számodra, és annak a számára, akinek a gondja nagyobb a mienknél. Így gondolkodom, én, az ostoba ember. De, mert el sem időzöm azon, hogy valójában mi is az én gondom. Az a gondom, amit Veled kellene megosztanom, amire Te utalsz, és amit valójában Te tartasz, vagy Te tartanál az ember gondjának! Mert mire szánod az embert, azt az embert, akihez Te szólsz, akit Te magadénak választottál, lefoglaltál, akinek azt mondod, hogy „menjetek el a világ végéig és hirdessétek: közel van az Isten országa!” [Lk 10,1-23]

Ebben a kontextusban (összefüggésben) mit tartok a magam számára tehernek, fáradtságnak, nehézségnek, ami miatt nem vagyok képes azt tenni, amire tanítottál engem, Jézus?

Vagy, van, amit nem értek, amivel nem tudok igazából mit kezdeni? Hogy élem meg Jézus, a Veled való közösségemet? Úgy, mint aki valamilyen szinten jelen vagy az életemben, vagy úgy, mint aki jelen lehetek a Te életedben, de nem veszek rá fáradtságot, időt, nem „pocsékolom rá energiáimat”, hogy kibontsam, mit kellene kezdenem a nekem adott idővel, energiával, térrel, amit nekem adtál a tiedből? Úgy, hogy azt mondod, „Ne aggódjatok életetek miatt (…) Ti keressétek csak az ő országát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.” [Lk 12,22-32]

Keresem én az Atya, az Isten országát, hogy arról lehessek képes beszélni másoknak, vagy a világ gondjai annyira lefoglalnak, hogy ennek értése fel sem merül a számomra? Vagy felmerül, de arra már nem veszek fáradtságot, hogy Jézus elé vigyem e kérdésemet, és Vele kibeszéljem, átelmélkedjem, hogy megérthessem?

Értővé akar lenni számomra Isten, ezért beszéli el a Zsoltáros szavaival az igazak számára: „Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében. Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket. Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt. Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak; Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben, amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.” Hogy hitem legyen e szóban, az Ő szavában! Isten az igazakkal akarja felépíteni az Ő országát. De tudja, sajnos látja, és meg kell engednie a számunkra, mert keményszívűek vagyunk, hogy „szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!” [Mt 7,14] Bár, „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” [Mt 22,14]

Világodat Uram, add meg számunkra, hogy amíg nem késő, ha csak önmagunkért is, de, hogy másokkal is láttatni lehessünk képesek, belássuk: mi legyen a legfontosabb, mi az, amire erőnket, időnket, és az evilági teret használjuk! Hogy kitöltsük, amiben ránk számítasz! Mert dicsőségedet előbb, vagy utóbb úgy is megszerzed magadnak, csak az a kérdés, hogy én e dicsőségből részesülhetek-e?! Mert, ha nem járulok hozzá, ugyan, mi lehetne bérem? Segíts meg engem Istenem! Ámen