Az Atya Szentlelke ma

Oz 10,1-3.7-8.12 - Lombos szőlőtő Izrael, gyümölcse méltó hozzá. Amilyen sok volt a gyümölcse, olyan sok oltárt emelt; amilyen bőségesen termett a földje, olyan bőségesen állított fel bálványoszlopokat. Szívük megoszlott, de most majd megbűnhődnek! Ő maga töri majd össze bálványoszlopaikat, pusztítja el oltáraikat. Hiszen máris mondják: „Nincs nekünk királyunk, mert az Urat nem féljük! A király pedig mit tehet velünk?” Elveszett Szamaria, királya olyan, mint a pálca a víz színén. Elpusztulnak a bálványmagaslatok, hol Izrael vétkezett; lapu és tövis nő majd oltáraikon, és ők majd így szólnak a hegyekhez: „Borítsatok el minket!” -- s a halmokhoz: „Omoljatok ránk!” Vessetek magatoknak az igazság szerint, és arattok is majd az irgalom szerint; törjetek fel ugart magatoknak; ideje, hogy keressétek az Urat, és ő majd eljön, hogy igazságra tanítson titeket.

Zs 104,2-7 - Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik.

Mt 10,1-7 - Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. A tizenkét apostol nevei pedig ezek: az első Simon, akit Péternek neveznek, és András, a testvére, Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Máté, Jakab, Alfeus fia, Tádé, a kánaáni Simon, és az iskarióti Júdás, aki el is árulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „A pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, és szamaritánus városba ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a mennyek országa!”

Az Atya Szentlelke ma, az evangéliumban, az alábbi sorokat húzza alá a számomra – figyelmembe ajánlva:

„tanítványait”; „Hatalmat adott nekik”; „A pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, (...) Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a mennyek országa!”

Mi jellemzi, Jézus szándéka szerint a tanítványt szó?

• Jézus maga válassza ki tanítványait
• A tanítvány az, aki Jézust egyetlen, feltétlen mesterének ismeri el
• A tanítvány hűséggel és állhatatosan ragaszkodik mestere tanításához
• A tanítvány mindvégig nyitott marad rá, hogy mestere tanítását befogadja, még akkor is, mikor már apostolává lesz. Mert az apostol csak több a tanítványnál, de tudja, hogy tanítvány lét nélkül, nem lehet apostola Krisztusnak.

A hatalom, a fentiekkel azonosultan, Jézus szándéka szerint annyit tesz, hogy szolgáló szeretettel, Vele való közösségben cselekvő. Tehát az, aki e kegyet bírja (és nem csak, hogy megkapta!), kész rá, hogy saját akaratát, emberségét és minden készségét alárendelje Krisztusban, az Atya akaratának, az által végbe menjen az Isten megtisztító szándéka azokon, akik szenvednek tőle, és tudatában vannak annak, hogy gonosz lélek gyötri őket, melytől szabadulni akarnak!

Úgy látom, hogy nagy jelentést tulajdonít Jézus annak, hogy a küldetését kik számára adja tanítványainak. Nem bárki számára, vagyis, „ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé” [Mt 7,6], hallom Jézus korábbi intését, e szavainál!

Vagyis, annak, akinek szüksége van rá, azoknak kell a ti hatalmatok, pontosabban az a hatalom, amit Jézus ad, hogy azzal használjanak, az Ő nevében!

„Elközelgett a mennyek országa!” – a tettek értelme ez, hogy e szavak jelentése megérintse a gyógyult szívet és testet! Vagyis, nem elég az, hogy megértse ezt bárki is. Az üzenetnek be kell hatolni a szívbe, és a szívből kell szétáradnia a jelen valóságba, vagyis a testi emberbe, hogy idegei, izmai, gondolatai, szavai és tettei legyenek képesek sugározni, hirdetni, e szavak misztériumát!

Egyetlen tett sem önmagáért való! Az a tett, mely csodát kelt az emberben, mely hatni akar az emberre, annak értelme az, hogy felfogja, hitet adjon számára: hogy nem e földi dolgok fontosak önmagukban, hanem e földi dolgok arra valók, hogy elvezessék az embert e fizikai létből, az öröklétére! Üdvösségre akar segíteni bennünket Jézus! Értsük már meg! De arra nem lehetünk alkalmasak, ha nem vagyunk képesek elengedni e világ kínálta örömöket, „szükségünket”, kényszereinket, függőségeinket!

Hol van az én akadályom? Hol vannak számomra is, ki tanítványa igyekszem lenni, azok az akadályok, melyektől nem vagyok képes elszakadni, hogy egészen krisztusivá, igaz tanítvánnyá lehessek képes válni!?

Mert, akiket küld Jézus, a tanítványainak is szükségük van a Jézustól kapott hatalom gyakorlására. Azért, hogy láthassák, illetve, maguk is gyógyulhassanak, megfejlődhessék a maguk kiteljesedését. Bizony, a küldetés, mely Jézustól való, egyben a gonosz részéről kísértéssé is lehet. Ezt tudnia kell minden tanítványnak, ahogy Jézus tudja, és főpapi imájában is elhangzik: „Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.” [Jn 17,15]

A küldetésről, magáról is kell szólni! Mit jelent a feladat? A ma elhangzó zsoltár szavai gyönyörűen tanítják! Semmi mást nem kell tennie annak, aki küldetésben van, mint a zsoltáros szavai szerint elbeszélni ki az a számomra, aki küld hozzád, ahhoz, akinek szüksége van erre a csekély megerősítésre, amit én tudok adni számodra, Krisztusból és Krisztusról.

Gyönyörű, már maga a krisztusi tanítás is csodát keltően kifinomult, egymásba fonódó, egymásra épülő, egymást igazoló, és bizonyosságot adó szavak láncolata, melyet, ha megértenünk – megragadnunk sikerül, akkor sodornak bennünket a teljesség, a kiteljesedés felé!

Sodrásodban terelj, vezess engem Istenem, Atyám, jó érzéssel, csodálattal, és megengedőn, ki a Fiúban és a Szentlélekben jössz el hozzám, és vonzani próbálsz! Győzz le engem! Akarom! Ámen