A végtelenül irgalmas Isten mintája

Ám 7,10-17 - És Amaszja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jeroboámhoz, Izrael királyához: „Összeesküvést szít ellened Ámosz Izrael házában; az ország nem viselheti el mindenféle beszédjét! Azt mondja ugyanis Ámosz: „Kard által fog meghalni Jeroboám, és Izraelt fogságba hurcolják országából!”„Ámoszhoz pedig így szólt Amaszja: „Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj! De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!” Fe- lelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: „Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én, és vadfügét szedegetek. De az Úr meghívott engem, amikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr: „Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!” Most pedig halljad az Úr szavát: Te így szólsz: „Ne prófétálj Izrael ellen, és ne fakadj ki Izsák háza ellen!” Ezért így szól az Úr: „Feleséged a város paráznája lesz, fiaid és leányaid kard által hullanak el, földedet kötéllel felmérik, és te tisztátalan földön halsz meg, és Izraelt országából fogságba hurcolják!”„

Zs 18B - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Mt 9,1-8 - Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába. Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: „Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.” Erre íme, egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: „Ez káromkodik.” Jézus látta gondolataikat és így szólt: „Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben? Ugyan mi könnyebb, azt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj föl és járj”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani - s ekkor a bénához fordult -: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az fölkelt és hazament. Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

A végtelenül irgalmas Isten mintája: legegyszerűbb dolog azt megadni, hogy „Bocsánatot nyertek bűneid”! Amit Isten kész kimondani, kijelenteni, megtenni, ha látja a bűnös hitét! Illetve, még úgy is, még akkor is, ha a tehetetlenül szenvedőért mások hite áll helyt!

Ez számomra botrányos, félelmet keltő, vagy teljesen megsemmisít? Megengedni Istennek ezt az irgalmasságot, megsemmisülten! Számomra, az ember számára ez sem kevés! Megengedővé lenni a Szeretetnek! Kegyelem kell hozzá, és még akkor sem vagyok rá készen! Tovább kell mennem, még közelebb kell kerülnöm Jézushoz, hogy sikerülhessen a megsemmisülésem Benne!

Igen, meg kell hallanom Jézus megszólítását! A nekem hangzó szavait: „Miért gondolsz gonosz dolgokat a szívedben?!” Értsd már meg, vagy nem hiszel? „Bocsánatot nyertek bűneid” Indulj el! „Kelj föl és járj”. Menj azon az úton, melyet mutatok Neked!

És mi, keresztények nem értjük, mert nem vagyunk élő közösségben Krisztussal, az Evangéliumi Krisztussal, Aki az Atyát jelenti ki nekünk! Nem érzem, hogy ez mennyire fájdalmas, a magam hitetlensége, melyet nem vagyok képes leküzdeni?! Mert annyira bele vagyok süppedve ebbe a megszenesedett, megkövesedett világba. Világi kereszténységem – nem is az, csak vallásosság – nem enged szárnyalni, nem enged szabaddá lenni!

Újra kell kezdeni, egészen az elejétől! Vissza kell térnem Jézus lábaihoz, és újra kell olvasnom minden szavát, és minden hivatkozását! Ez sem elég! Még mélyebbre kell ásnom, hogy ne a vallásosság ízét ízlelgessem, hanem Krisztus zamatára találjak rá! Mindentől, mi evilági és mindenkitől, ki evilági el kell távolodnom. Kezdem érteni már, hogy a remeték miért vonultak el, távol a világtól barlangokba. Mert nem volt számukra sivatag, ahogy Jézus számára, vagy keresztelő Szent János számára. Csak, hogy Istennel lehessenek egyedül, és senki másnak a félrevezető dumája, kántálása ne tudja megzavarni őket! Eltorzítani Isten szelíd, csendes, és nagyon szerény, minden emberi alázatot felülíró hangját! Hallani akarom Őt, hallanom kell Őt, hogy követésére bátorságom legyen és értésem! Vezess Istenem oda, ahol Veled találkozásom lehet! Ámen