Hódítók, tanítók, mert tanítványokká lettek.

ApCsel 12,1-11 - Ugyanebben az időben Heródes király felemelte kezét, hogy az egyházból néhány emberre lesújtson. Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét. Mivel pedig látta, hogy a zsidóknak tetszik ez, még tovább ment, és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette, és őrizetbe adta négy, egyenként négyszemélyes katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök pedig az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: „Kelj fel gyorsan!” Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: „Övezd fel magad és vedd fel saruidat!” Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: „Vedd magadra a ruhádat, és kövess engem!” Péter az angyal nyomában kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte, látomása van. Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: „Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.”

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

2Tim 4,6-8.17-18 - Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22]. Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!

Mt 16,13-19 - Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.”

Hódítók, tanítók, mert tanítványokká lettek.

Mit jelentenek számunkra a szentek? Miért állítja az Egyház szemünk elé a szenteket? Mire megyek én Velük? Ráadásul, e két férfit egy napon ünnepli. Nem érdemelnének meg külön – külön egy ünnepet? Két férfi, akik személyesen lettek kiválasztva: Péter, akit a János evangélium végén lát el Jézus megbízással (Jn 21,15-19). Péter volt az első tanítvány, akit testvére mutat be Jézusnak. Az az András, aki keresztelő János tanítványaként találkozik Jézussal. Péter egyszerű halász ember volt, nem a szavak embere. Pál, aki Saulként, hithű zsidóként, előbb üldözi Jézust – talán soha nem is találkozott vele -, ott van, és segédkezik az első vértanú István megölésénél, majd az ApCsel 9,1-22 tanúsága szerint elfogadja az Úr Jézus Szentlelkének hívását. Már az után, hogy megaláztatott, földre esett, azok szeme láttára, akik előtt bizonyítani akarta, hogy Jézus, tévedés! Végül, mindketten vértanúhalállal haltak meg, Krisztusért, az Evangéliumért.

Egyikük sem volt hibátlan. Mindegyikük számára rögös út vezetett arra, hogy ki tudják mondani azt az igazságot, amit Jézus hirdetett meg.

Péter azt mondja: „Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson.” [2Pét 3,9]

Pál pedig, azt tanítja: „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.” [Kol 3,9-10]

Mindkettőjük szavát nem tanításként veszem, hanem tanúságként. Bizonyságuk, hogy a hitükben képesek lettek megfejlődni azt, amire Isten készítette őket a teremtés kezdetétől! Miért volnék én, vagy bármelyikünk kevesebbek Isten számára, mint Péter, vagy Pál, akik eleget tettek a rájuk osztott feladatnak, pontosan azért, hogy mi, ma, egyazon hittel hinni képesek legyünk Isten velünk való szándékában is!

E két férfi tanúsága annak, számomra, hogy Krisztus nem vallásalapító, hanem küldött, aki kinyilatkoztatja számomra Istent, Aki az élet, és Aki nekem életet akar ajándékozni. Tévedéseimtől el akar távolítani, hogy tisztán lássak, és értsek. Hogy ne elégedjek meg, sőt kételkedni is képes lehessek mindabban, mit érzékszerveimmel érzékelhetek. Pontosabban rávezetni akar mindegyikünket arra, hogy van olyan érzékszervünk is, mely az anyagi léten túli lét érzékelésére képessé tehet bennünket, akik hinni engedünk Neki!

Próféták, Apostolok, bárki, ha nem képesek eljuttatni hozzám, hozzánk Isten üzenetét, akkor azok nincsenek javunkra. Úgy is mondhatom, hogy számomra hasztalanok. Azonban, ha bármennyit is segítenek hozzá tenni hitemhez, akkor ők azok, Akiket Krisztus Szentlelke küldött el hozzám, hogy velük közösségre lépve, eljuthassak Istennel közösségre, illetve velük közösségben építőjévé lehessek Isten országának. A döntés a kezemben van: mi a válaszom?

Megújulni, megtérni, beismerni, belátni, felismerni Krisztusban önmagam hiányosságait, az életfeladat. Ne szégyelljem meg belátni, hogy tévedtem, meg kell újulnom, változásra van szükségem! Mert akarok krisztusi lenni! Bátorság, ne féljetek! Jöjj Szentlélek segíts meg! Ámen