Ha ma születne egy olyan döntés

2Krón 24,17-25 - Jojáda halála után aztán bementek s leborultak Júda fejedelmei a király elé s az hódolatuk hatása alatt szabadjára engedte őket. Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát s a berkeknek meg a faragott képeknek szolgáltak. Erre az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre emiatt a vétek miatt. Prófétákat küldött hozzájuk, hogy térjenek vissza az Úrhoz. De bárhogy tiltakoztak is azok, ők nem hallgattak rájuk. Ekkor Isten lelke megszállta Zakariás papot, Jojáda fiát, ő megállt a nép színe előtt s azt mondta nekik: „Ezt üzeni az Úr Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsait? Nem fog az javatokra válni! Elhagytátok az Urat, hogy ő is elhagyjon titeket?” Erre ők egybesereglettek ellene s megkövezték őt a király parancsára, az Úr házának udvarán. Joás király nem emlékezett meg arról az irgalmasságról, amelyet az ő atyja, Jojáda vele cselekedett, hanem megölette fiát. Ez, amikor meghalt, így szólt: „Lássa és torolja meg ezt az Úr!” Az esztendő fordultával aztán felvonult ellene Szíria hadserege, behatolt Júdába és Jeruzsálembe s megölte a nép valamennyi főemberét, a zsákmányt pedig mind elküldte királyának, Damaszkuszba. Bár csak igen csekély számú szír jött, az Úr a kezükbe adta a végtelen nagy sokaságot, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. Joáson is bosszút álltak, gyalázatos módon, úgy, hogy amikor elvonultak, súlyos betegségben hagyták hátra. Ekkor felkeltek ellene szolgái, hogy megbosszulják Jojáda pap fiának vérét és megölték őt ágyában. Így halt meg. Ekkor eltemették őt a Dávid-városban, de nem a királyok sírboltjában.

Zs 88,4-34 - „Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.” Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek. Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten? Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak. Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged. Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg. Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet. Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van. Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon. Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas. Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted. Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram. Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban. Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket. Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk. Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: „Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat. Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal. Vele lesz erős kezem és karom megerőssíti őt. Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia. Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom. Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben. Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre. Így szól majd hozzám: „Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!” S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között. Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad. Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll. De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint, ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik: vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket. De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.

Mt 6,24-34 - Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: „Mit együnk?”, vagy: „Mit igyunk?”, vagy: „Mibe öltözködjünk?” Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.

Ha ma születne egy olyan döntés, hogy minden oktatási és egészségügyi intézmény kerüljön az Egyházak kezelésébe, működtetésébe, bizony komoly gondot okozna az Egyházaknak. Lenne, vajon, annyi keresztény hívő menedzser, amennyi ezen intézmények élére szükséges volna, hogy ezen intézmények szellemisége a szociális érzékenység vonatkozásában erősödhessen, illetve a felszínesség és közöny elleni emberi felelősségért síkra szállhasson?

Tudom, hogy ezek a fogalmak mai civilizált társadalmainkra súlyos teherként nehezednek rá. De azt is tudom, hogy e fogalmak mind, a két úr közötti döntés dilemmájának következményei.

Mára, egészen összekuszálódott számunkra az istenség fogalom. A mammon hatalma annyira eluralkodott e kultúrkörben, hogy e mellett az Isten, az Egy Isten fogalom is felszínessé, és közönyössé lett számunkra. Ez annyira átjárja a világi embert, hogy idegen számára a fogalom, nem képes mit kezdeni vele, hogy felszínesség, hogy közöny. Alapvető hozzáállása e fogalmakhoz az embernek az, hogy zsigerből hivatkozik e fogalmakra, de e fogalmakat olyan tartalommal tölti meg, melyek érdekeit szolgálják, de a fogalmak eredeti szándékát talán meg sem érinti. Ugyanakkor, jó esetben, e fogalmakra hivatkozott megtermelt javaiból elégtételt ad, szociális érzékenységét ezzel elaltathatja. 

Szakadék tátong e fogalmak eredeti jelentése és a világ működése között. Már fel sem kapjuk a fejünket, ha az Isten fogalom elhangzik. Pedig, környezetünkben, a világban, talán e fogalom hangzik el legtöbbet szitokként. Észre sem vesszük, hogy mindenért, mi bennünket csak egy pillanatra is zavar, utunkba kerül, Őt tartjuk oknak. Mindez azért lehetséges, mert ez irányba is felületességgel és közönnyel közelítünk.

Vajon, a ma működő egyházi oktatási és egészségügyi intézmények számára hol van a hangsúly? Vajon, lehetőség számukra az, hogy rájuk van bízva, illetve lehetőségük nyílik a kezük alatt felnövekvő ifjúság, illetve a testi és leli bajaikban segítségre szorulók számára egy más értékről tanúságot tenni, kifejezni, kinyilvánítani, mint amit a világ képessége megenged?

Hogy, van különbség a tudás, és a minősített tudás között? Hogy, a tudás önmagában nem lehet érték? Pontosabban, mi az, amit a tudás fogalmával határozunk meg?

A transzcendensről szerzett tudás, mely hitet feltételez, vagy, pontosabban hit nélkül torz és felületes képletet mutat, mennyire lehet ma, az ember számára, gondolkodásának meghatározója?

Nem nagyon hallani, még keresztény értelmiségi körökben sem, a problémák felvetését olyan összefüggésben, ahogy azt Jézus generálja a Mt 6,24-34 fejezetben. Világunkban a lelkiségi igény érdekesen deformálódik. Úgy is mondhatnám, hogy devalválódik.

Minap beszélgettem egy ismerősömmel, aki elmondta, hogy nem rég volt Cipruson, most készül Zürichbe, egy családi meghívásnak kell eleget tennie. Majd elmegy – ő úgy fogalmaz, hogy zarándokútra – Görögországba, megmászni az Athosz hegyet, ősszel elmegy egy római zarándoklatra, melyre elküldi a felesége, közben kétszer megy „zarándokútra” Ciprusra – mert ősszel újra készül oda, én úgy látom, hogy üzleti érdekből -, de nem tud egy hétvégét szakítani arra, mert arra nem futja a szabadságából, hogy a plébániai családos táborozásra elmenjen a családjával! Zavarodottság, önismerethiány, stb.: mi válik a lelkem épülésére, és mi az, ami evilági vágyaim beteljesítése, önkielégítés? Nem értjük, nem is foglalkoztat bennünket az, hogy Krisztussal szövetségre lépjünk, megérthessük az Ő logikáját, gondolkodását, illetve azt a tervet, szándékot, ami Istené – amit Jézus próbál közvetíteni felénk, az emberiség felé, a transzcendens világból, világról -, az emberért, és az emberrel volna!

Úgy gondolom, ideje újra fogalmazni, újra építeni Ferenc pápa nyomában a keresztény hitvallást, gondolkodást, mely nem etika, nem erkölcs, nem egyszerűen tudás, de mégis mindezeket is hozza magával. Hol lehetne ezt elkezdeni, ha nem ott, ahol az ember neveltetésébe, személyességének alakításában ez feladat is - ugyanakkor a mai családok szűk köre képes már ezt ellátni, sajnos. Illetve ott, ahol az ember méltóságát már veszélyeztetve érzi, amiért önmagába vetett hite, bizalma, ereje meggyengül, gyenge pontjaira rádöbbenni kénytelen, valódi magányosságát megérzi.

E felismerésben váljon kegyelmed javunkra Istenünk, ki hűségedről garantálsz bennünket, ahogy azt olvashatjuk Ozeás 11,1-9-ben is! Melyért legyen áldott a Te Szent neved, és bírjon bölcs hűségre hitünk, melyet vágyakozunk, hogy Benned épüljön újjá és egyre szilárdabbá napról napra! Ámen