A ’tökéletesség’ Jézus szájából, elgondolkodtató.

1Kir 21,17-29 - Ekkor az Úr szózatot intézett a tesbi Illéshez, ezekkel a szavakkal: „Kelj fel, s menj le Ácháb, Izrael királya elé, aki Szamariában van: íme, éppen lemegy Nábót szőlőjébe, hogy azt elfoglalja és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Öltél, s azonfelül foglaltál is! Aztán tedd hozzá: Ezt üzeni az Úr: Ezen a helyen, ahol felnyalták a kutyák Nábót vérét, fel fogják nyalni a te véredet is.” Azt mondta ekkor Ácháb Illésnek: „Hát megtaláltál engem, ellenségedet? Ő azt mondta: „Megtaláltalak, mert arra adtad magadat, hogy azt tedd, ami gonosz az Úr színe előtt. Íme, nyomorúságot hozok terád, s learatom utódaidat, s kipusztítom Ácháb házából a férfit, a bezártat is s az utolsót is Izraelben és olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát és Básának, Ániás fiának házát, mivel bosszantásomra cselekedtél, s vétekre vitted Izraelt. Sőt Jezabelről is így szólt az Úr: Kutyák eszik meg Jezabelt Jezreel mezején. Akije a városban hal meg Áchábnak, azt a kutyák eszik meg, akije a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg.” Valóban nem volt senki más sem olyan, mint Ácháb, aki arra adta magát, hogy azt művelje, ami gonosz az Úr színe előtt, mivel felesége, Jezabel, felbujtogatta, s aki olyan utálatosságra vetemedett, hogy a bálványokat követte, mint ahogy az amoriták cselekedtek, akiket az Úr elemésztett Izrael fiainak színe előtt. Amikor Ácháb meghallotta ezeket a beszédeket, megszaggatta ruháját, szőrzsákkal födte be testét, s böjtölt és zsákban aludt, s lehorgasztott fővel járt. Erre az Úr szózatot intézett a tesbi Illéshez, ezekkel a szavakkal: „Láttad-e, hogy Ácháb megalázta magát előttem? Mivel tehát megalázta magát kedvemért, nem az ő napjaiban hozom rá a nyomorúságot, hanem fia napjaiban hozom a nyomorúságot házára.”

Zs 50 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

Mt 5,43-48 - Hallottátok, hogy azt mondták: „Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet.” Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

A ’tökéletesség’ Jézus szájából, elgondolkodtató. Vajon, képes lehetek megfejteni, megbirkózni azzal, hogy megvilágosodjon bennem e szó krisztusi jelentése?

Lám, erre kell a szüntelen megtérésre törekvés, a mindig újra találkozás Vele, hogy e fogalom élettel telhessen meg a számomra! Abban is bizonyos vagyok, hogy minden találkozáskor új értelmét fedezhetem fel. Mindaddig, míg a tökéletességre vágyakozásomat nem adom fel. Vagyis: szüntelen remélem, hogy eljuthatok a magam tökéletességére Krisztusban, ugyanakkor tudom, hogy még nem értem el! A tökéletesség hiányától szenvednem szabad, talán kell is. Pontosan azért, amiért a vágyakozás, a beteljesülés utáni sóvárgás, mely bűntudattal együtt jár, hiányérzetet jelent. Az Istennel való egyesülés, közösség a szeretettel, a szenttel, a tisztasággal, az egyedül igazzal, és a hiánytalan boldogsággal, kinek örömében osztozhatok, anélkül, hogy maradna bennem az érzés, hogy érdemtelen vagyok rá, hogy mi van akkor, ha majd vége lesz, elmúlik ez az idő! Amikor az örömöt bennem már az az érzés váltja ki, hogy a boldogság része lehetek már mindörökké!

El tudom képzelni, teremtményeként, hogy a Teremtőm magába olvaszt, befogad, mert teljességéhez szüksége van rám, vágyakozik utánam, a velem való közösségre? Ma, meg kell vallanom, hogy ésszel kifejezem ezt, de felfogni képtelen vagyok. Csupán hinni próbálom.

Ebben a hinni próbált térben lebegek, időt szánva rá, hogy megízlelhessem az időtlenség csodálatos ízét, mely után vágyakozni oly jó!

Jézus, aki Krisztus, de Isten Fiaként hiszem kijelentéseit, kinyilatkoztatásként hallgatva, azzal, hogy ezt ki meri jelenteni, szemembe képes mondani, hogy „Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes”, ezzel valami olyan dolgot fejez ki, hogy nem képtelenség. Lehetőségem van rá! Az Atyával egylényegűvé lenni lehetek!

Ugye, hogy hátborzongató. Keresztény hitvallássá lehet, hogy lehetek olyan, mint az Atya, a Teremtő Isten! Ezt Ő állítja, aki Belőle lett, emberré, hogy engem istenítsen, Isten képűre formáljon. Mert oda akar vonzani, ahol Ő van! Ahova Ő már felvétetett! Az örökkévalóba eljutni, átlényegülni képes lehetek én, az ember. Ki úgy vélem, hogy szinte csak bűnből vagyok, mert bűnös vagyok, minduntalan elhibázom, tévedek, és rossz utat választok, rossz választ adok, éppen ezért méltatlan vagyok Isten szentségére. Nekem mondja Jézus, hogy lehetsz olyan tökéletes, amilyen a te mennyei Atyád!

Ugyan, milyen az én Atyám tökéletessége, amire én képes lehetek, aki gondolom, hogy fel sem vagyok képes fogni ennek a szónak az értelmét?

Bizony, minden reggel le kell nullázni magam, hogy újra próbáljam értelmezni e szót, e fogalmat, hogy mennyei Atyám tökéletességét próbáljam szemlélni. Azért, hogy Hozzá engedjem Krisztus által és a Szentlélek által formálni, alakítani magam.

Ebben az összefüggésben visszatekinteni e lét problémáira, eltörpülnek, mind. A napi gondok, a sorsok feletti féltés, az egészség miatti aggódás, a megfeleltetés kérdése, a felelősség, kötelesség, feladat össztüzében viszonyaim, társulásaim, a fontosság, és a felelősség kérdése?! Ha mindez, nem az Atya tökéletességének tükrében jelenik meg, akkor mire is fordítom időmet, és milyen térben is mozgok? Ki vagyok? Ki lehetek?

Most tudom igazán, mit jelent az, hogy Te Krisztus mesterem lehetsz! Én, tanítványodként megrészegedem, hogy tanításod ízét rám terheled! Ez a részegség, kell nekem! Ámen