A teremtésnek Istent kell bizonyítania, igazolnia.

1Kir 19,9a.11-16 - Amikor odaért, megszállt a barlangban. Ekkor íme, az Úr szózatot intézett hozzá, e szavakkal: „Mit művelsz itt, Illés?” Azt mondta erre neki: „Jöjj ki, s állj a hegyre az Úr elé,” s íme, ott elvonul az Úr, s az Úr előtt nagy és erős szélvész, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, s a szélvészben nincs az Úr - s a szélvész után földrengés, s a földrengésben nincs az Úr - s a földrengés után tűz, s a tűzben nincs az Úr - s a tűz után enyhe szellő susogása. Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, s kiment, s kiállt a barlang ajtajába. Ekkor íme, egy hang szólt hozzá, s azt mondta: „Mit művelsz itt, Illés?” Ő azt felelte rá: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.” Azt mondta erre neki az Úr: „Eredj, s térj vissza utadon a pusztán át Damaszkuszba, s ha odaérsz, kend fel Házaélt Szíria királyává, Jéhut, Námsi fiát pedig kend fel Izrael királyává, Elizeust, az ábelmehulai Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a te helyedbe.

Zs 26 - Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: „Téged keres tekintetem!” A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Mt 5,27-32 - Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: „Ne paráználkodj!” [Kiv 20,14] Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már paráználkodott vele a szívében. Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson. Azt is mondták: „Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet” [MTörv 24,1]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét - kivéve a paráznaság esetét -, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör.

A teremtésnek Istent kell bizonyítania, igazolnia. Ha nem képes rá, akkor ott annak a felelőssége – vallási szóhasználattal: annak a bűne - merül fel, akire Isten rábízta a teremtettséget, a teremtés sorsát! De nem állhatunk itt meg.

Amiért Isten, mikor már világosan látta, hogy az ember képtelen szabad akaratával bölcsen, és Vele közösségben mit kezdeni, közülünk népet választott magának, akiket megjelölt a keresztség szentségével. Akikhez így szólt: ti vagytok a föld sója, a világnak világossága, hogy ízt adjatok a világnak, és lámpásai legyetek a sötétségbe burkolódzottaknak! Nem arra rendeltelek benneteket, hogy elbújjatok, és nem is arra, hogy a világgal azonosulva ízetlenekké legyetek!

Megkülönböztetettnek rendelt bennünket Isten, akiknek dolgáért magas bért tűzött ki, ajándékot helyezett kilátásba. A megkülönböztetettségünk abban is áll, hogy ránk vonatkoznak törvényei, és parancsaihoz igazodva kell élnünk! Ezzel kell irányt mutatnunk a világnak – a teremtés folyamatának.

Ki és hol hibázta el ezt az irányt, ezt a megkülönböztetettségünket ki értelmezte, ki magyarázta félre, vagy ki rontotta el? Mára, ennek a kérdésnek a felvetése már teljesen feleslegessé lett. Mára a kérdést úgy kell feltenni, hogy az, amit elrontottunk, mi emberek, ki képes ezen változtatni? Képes lehet e Krisztus népe, a kereszténység ezen az állapoton változtatni, vagy másra kell bíznia tervét Istennek?

Bizony, mára már nem ez a ma felvetődő részletkérdés az, amit kezelnünk kell, mert ez egy gyökeresen elhibázott keresztényi mentalitásnak egy parányi részletkérdése, hogy hűség! Hogy ki a hűtlen, és ki az, aki a hűtlenségre kényszerít. Vissza kell térni a Szentírás alapgondolatához: felelősségemhez, mely a teremtésért való felelősségem, melyet fenntartani és megszentelni általam és velem akarja Isten véghezvinni! Munkatársává képes vagyok lenni, vagy okoskodásommal, állandó önmegvalósító kényszeredettségemmel bajlódom, és hatalmaskodok, csak nem szolgálok? Az ember nem azonos a lelki emberrel! A felkent ember nem lehet azonos alapálláson azzal, akinek nincs hite abban, hogy keresztségében vérszerződés jött létre, mely engedelmességet, és alázatot követel tőle, Istennek! Bele lettem oltva Isten örökkévalóságába! Ezek után, ha teljesítem a küldetésemet, megkapom béremet, ha nem teljesítem, akkor meg fogok halni, nem jutok érdememre! Ilyen egyszerű. És erről én vagyok az, aki dönthetek. Nem Isten, nem a másik ember, és nem is a főnököm. Azonban, ha egyszer vállaltam a szolgálatot, felvállaltam, akkor attól kezdve úton vagyok! Keskeny ösvényen, melyről, ha letérek, szakadékba kerülök, ami a halálom. Ha! Isten irgalmas, könyörületre képes szeretete fel nem fog! Mert amíg élek, addig esélyt ad számomra arra, hogy visszakerülhessek az útra, mely számomra van kijelölve!

Hálát adok Neked Istenem, és reményem, bizodalmam Benned az, ami éltet, ezért Neked szentelem magam! Ámen