A minap elmélkedtem arról

2Tim 4,1-8 - Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal. Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. Te vigyázz, viseld el a szenvedéseket mindenben, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat. Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét.

Zs 70 - Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek! Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem. hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget! Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből! Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem. Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy. Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel! Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem! Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak. Így szólnak: „Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!” Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre! Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellneségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak! Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged. Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom. Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem. Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat. Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat, és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád? Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem. Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem. Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje. Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz; Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.

Mk 12,38-44 - Ő pedig tanítás közben ezt mondta nekik: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni! Az első helyeken ülnek a zsinagógákban, vendégségben pedig a főhelyeken. Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg!” Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és figyelte, hogyan dob a tömeg pénzt a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be. Aztán jött egy szegény özvegy, és bedobott két garast, ami egy negyedpénz. Akkor odahívta tanítványait, és azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindazoknál, akik pénzt dobtak a kincstárba. Mert azok mind abból adtak, amiben bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését.”

A minap elmélkedtem arról, hogy Isten a túlzsúfolt, hajszolt életünkkel szembesít. Erre emlékeztem ma reggel, amikor Pál sorait olvasom: „lesz idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek”. Az az érzés töltött el, hogy hozzám szól, nekem mondja szavait.

Mert úgy vélem, hogy ma, Európát tetten érte Pál kijelentése. Éppen ezért Isten keresi azokat, hívja azokat, akik Timóteusokká hajlandók lenni, Krisztus eljöveteléért, országáért: hirdetni az igét, elő állni vele, még ha alkalmatlan is rá az idő! Ezzel a lelkülettel, amire Pál szólít: „Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal.”

Vigyázva, óvatosan, tudva, hogy az evangélistára milyen sors nehezedik: „viseld el a szenvedéseket mindenben, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat.”

Pál átadja, szinte nyújtja a stafétabotot minden Timóteusnak, akik az idő teltével erre a feladatra rendeltettek Isten kegyelmei által, és átvenni készek. Mert az evangélizálás is olyan karizma, mely Isten kegyelméből való, és mindenek javára szolgálat, ha Krisztus testébe oltva, eljöveteléért és Isten országáért, mint tanítványok, e lelkülettel készséges a tett!

Az evangélistának azzal a lelkülettel kell tennie e feladatot, amilyen lélekkel az a szegény özvegyasszony volt képes, úgy mondhatjuk, hogy önmagát odaadni Istennek! Istenre rábízva azt, amit adott! Hogy azzá legyen, amire Isten rendelte azt. Tudva, hogy az a szenvedés, amit elviselni kell, amire Pál utalt, az az anyagi mivoltunk számára az, és nem a lélek sanyargatása. Éppen ezért, tudva engedni, hogy amiért vállalja az ember, anyagi létének, mivoltának keservét, az lelkének válhat javára! De, ami ennél is többet mond, hogy Isten e szolgálatot mások megmentésére képes használni! Talán, Csak ez, az ilyen szolgálat az, mely mások megmentésére hasznossá lehet Isten kezében!

Add meg Isten azt az alázatot nekem, mely dicsőségedre nekem szükséges! Ámen

A másik gondolat, ami ma felvetődött bennem, az az, hogy vissza kell nyernie az európai embernek a maga természetes ritmusát! Túlpörögtünk, olyan ritmusra váltott át az európai ember, amit képtelen önmaga is követni. Ez abból is lemérhető, hogy bár fel sem ismerjük - mert nem engedünk magunknak időt a kontrolra sem – egyre nagyobb hibákat követünk el, melyek már önmagunk leértékelésére, leminősítésére vezetnek. Aminek következménye egyedül az lehet, ha így folytatjuk tovább, hogy elveszítjük uralmunkat megszerzett értékeink felett is, ahogy lett ez sorsa minden korábbi kultúrának is, melyek már rég eltűntek a történelem színteréről. Felőröljük önmagunkat. Ennek elkerülésére egyetlen mód az, ha az Isten Igazságát, törvényét, parancsát újra képessé leszünk tisztelni, becsülni és magunkévá tenni! Amire ma, nem sok esélyt láthatunk. Sajnos. Mintha minden okos szó elfecsérelt lenne. Sodródunk, és engedjük, hogy sodorjanak azok az események bennünket, melyeket gerjesztünk valamilyen, érthetetlen szubjektív érdekek mentén. Már azt a kérdést sem halljuk meg, hogy mindezt miért tesszük, mi értelme, és mi az, amiért megéri ez nekünk? Mit nyerünk, és mit veszítünk ezzel az életformával?

Azt mondják minduntalan, hogy nem lehet kiszállni a mókuskerékből, csak ha a túlpörgött kerék kirepít, kivet magából. És engedjük, hogy ez a kerék általunk pörögjön túl! Nos, ez az esztelenség. Az emberi butaság. Önmagunkat feláldozzuk, mert nem hiszünk valójában abban, hogy ezen az életen túl is lehetne életünk, ha azért, ebből, valamit képesek lennénk oda áldozni. Mindent egy lapra teszünk fel! De arra a lapra, ami a címlap előtt üres, és amit mi írunk tele, azzal a lendülettel, és önbecsüléssel, hogy aztán nem marad időnk, se energiánk rá, még arra sem, hogy a címet elolvassuk, és arról eltűnődjünk, hogy mit is jelenthet az, ami így szól: Szentírás! Pedig, ha megértenénk, hogy azt, amit már egyszer megírtak, azt mi, még egyszer nem írhatjuk meg, éppen ezért, inkább azt kellene tanulmányoznunk, hátha akkor többre jutnánk!

Istenem, bölcsességedet engedd meg, hogy mi felfogni képesek lehessünk, és alázattal megengedőkké válhassunk iránta! Ámen

És, akkor még arról nem is elmélkedtem, hogy ma a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepe van. Akihez most odafordulok azzal a kéréssel, hogy hiányunkat kipótolva esengje ki az Égben azt a kegyelmet, mi szükséges ahhoz, jobb belátásra térjünk! Ámen