Megnéztem most

Ez 34,11-16 - Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat. Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján. Kihozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket az országokból; a saját országukba viszem, és Izrael hegyein legeltetem őket a patakok mentén és az ország minden lakott helyén. A legdúsabb legelőkön legeltetem őket, és Izrael magas hegyein lesznek az ő legelőik; ott fognak megpihenni zöldellő füvön, és kövér legelőkön legelnek majd Izrael hegyein. Én magam legeltetem juhaimat, és én pihentetem meg őket! - mondja az Úr Isten. - Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst megoltalmazom, és igazságosan legeltetem őket.

Zs 22 - Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

Róm 5,5-11 - a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket a haragtól. Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.

Lk 15,3-7 - Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!” Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.

Megnéztem most: az én szívem percenként 59 –szer dobban, pulzál. És teszi ezt már több mint 60 éve, a nélkül, hogy különösebb figyelmet kellene rá fordítanom. Mert pulzál, életem lehet ebben a nem mindig örömteli, mégis, többnyire olyan térben, melyért képes vagyok, lehetek hálát adni, hogy részem lehet ebből a világból. Kiszolgálja kíváncsiságomat, érdeklődésemet, vágyaimat teljesíti; ugyanakkor percről percre megengedi, hogy új meg új gondolatok, ötletek foglalkoztassanak, és mindezek érdekében még cselekvő létemmel valamit tehetek is!

Teljesen az sem igaz, hogy különösebb figyelmet nem kell a szívemre fordítani. Már több mint 10 éve annak, hogy valami történt, amikortól úgy fogalmazok, hogy új életem van! Másképpen ver a szívem az óta! Amikor elveszni készültem, és Valaki utánam nyúlt, felemelt, és az óta, bizony, az óta(!), másképpen ver a szívem! Más jelent az idő és az a tér, melyben létezésemet definiálhatom.

Azt tudtam, és vallottam mindöröktől, mióta eszemet tudhatom, hogy semmit sem tettem, kellett tennem azért, hogy éljek. Létem független tőlem, de vagyok. Mégis, az a több mint tíz éve történt esemény óta erre a létezésemre másképpen tekintek. Felnőtt fejjel tapasztalhattam meg azt, hogy ha Valaki nem nyúl utánam, akkor nekem, természetes életem következményeként, amit voltaképpen a magam életmódjával értem el, már nem kellene élnem. Mégis, azt mondhatom, hogy vagyok! Mi ez, hanem az a Gondoskodás, ami olyan csoda – vagy, ha materiális értelmezést kíván valaki, akkor: azt mondom, hogy dolgok egybeesésének – következménye, amihez direkt módon nekem semmi közöm nincs, mégis annak következtében kell, és tudom azt mondani, hogy vagyok! Valakinek szüksége van rám! Valakitől kaptam egy esélyt, hogy még legyek! Valaki azt akarja, hogy legyek, mert Ő azt akarja, hogy legyek ebben a közegben, melyben szükségét látja annak, hogy legyek! Lehetek!

Ha lehetek, akkor pedig azzal hálálhatom meg ezt a Gondoskodó törődését, hogy tiszteletben tartom szándékát, akaratát. Próbálok úgy élni, hogy arra legyek méltó, hogy Ő azt akarja, hogy legyek!

„Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat. Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak” – számomra, e szavaknak jelentésük van!

„Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!” Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” – úgy tűnik a számomra, hogy értem, mire utal Jézus e szavaival! Éppen ezért, vágyom arra, hogy egyszer, részem lehessen a Vele való örömben, melyet ott, az Ő közegében azok élhetnek meg, akik minden századik megtért felett örvendeznek! Sajnos, nem mindenki tér meg. Emiatt én szomorkodom itt. Különösen azok miatt, akiket ismerek, és akiket szeretek, és akik megtérésért én magam is felelősséget viselek magamon! Most szomorkodtok, de nagy lesz a ti örömötök! Mondja Jézus. (l.: Jn 16,22)

Az Atyai szív, mely ott dobog Jézus szívével egyként, értem dobog! És minden emberért. Miközben öröme van minden megkerült, megtért ember után, tudnom kell, éreznünk kell, hogy ez a határtalan öröm attól olyan határtalan, mert azok miatt, akik nem áhítozzák a megtérést, nem vágyakozzák eléggé a megtérés örömét, azok után sóvárog, hiányt szenved, szomjúhozza az örömöt. Mert az Atya örömében leli meg dicsőségét! Vágyakozza, óhajtja. Ezért olyan túláradó, határtalan örömben tör ki, mikor egy megtérőre miatt repesd a szíve!

Lelkem áld az Urat, ki ennyire szeret, így szeret, és ennyire óhajtja a velünk, emberekkel való szent közösséget! hát éljen, és sóvárogjon a mi szívünk is arra az Atyai örömre, melyben békességre és nyugalomra lehetünk! Ámen