Megragadni azt, amit ma üzensz Istenem

Ter 14,18-20 - Melkizedek, Szálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert a fölséges Isten papja volt. Megáldotta őt, és így szólt: „Áldja meg Ábrámot a fölséges Isten, aki az eget és földet teremtette, és áldott legyen a fölséges Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet!” Erre ő tizedet adott neki mindenből.

Zs 109 - Dávid zsoltára. Szólt az Úr az én Uramnak: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.” Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid között! Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében; a hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged. Megesküdött az Úr és nem bánja meg: „Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.” Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján. Ítéletet tart a nemzetek között: halomba rakja a halottakat, fejeket zúz össze a széles földön. Patakból iszik útközben, azért emeli magasra fejét. ALLELUJA!

1Kor 11,23-26 - Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség [Jer 31,31] az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!” Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

Lk 9,11b-17 - Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. Ő magához engedte őket, beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította. A nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt mondták neki: „Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen vagyunk.” Ő azonban azt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Nincs több mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.” A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!” Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután fölszedték, ami utánuk megmaradt: tizenkét kosár maradékot.

Megragadni azt, amit ma üzensz Istenem, engedd meg! Hogy azt, amit tőled kapok, azt adhassam át nekik!

Ma Úrnapját, az Oltáriszentséget ünnepeljük. Rosszmájúan azt mondom, hogy a katolikus egyház azért találta ki ezt az ünnepet, hogy a protestáns egyházakkal szemben súlyozza magát! A XIII. században Orbán pápa rendelte el az egész világra ennek az ünnepnek a megtartását. 1263-ban egy zarándok cseh pap szentmisét tartott a bolsenai Szent Krisztina templomban. Az átváltoztatás pillanatában kétség szállta meg, valóban Krisztus testévé válik-e a kenyér és a bor, amikor a megtört ostyából vércseppek hulltak a korporáléra(ostyaabrosz). A véres korporálét 1264. június 14-én Orvietóba vitték, ahol épp ott tartózkodott IV. Orbán pápa. A pápa 1264. szeptember 8-án Transiturus bullájában hirdette ki, hogy ezentúl minden évben a pünkösd nyolcadát követő első csütörtökön tartsák meg az úrnapja ünnepét. (Wikipédia). A reformáció kora azonban csak 1517 –re esik. Három század telt el e két esemény között. Lassú az érés az Egyházban. Engedtessék meg a számomra az a kijelentés, hogy ha a reformáció meg nem történik, az európai Egyház mai állapotát már jóval korábbra datálhatnánk. A reformáció is egy vérfrissítés, egy kikényszerített megújulást kellett, hogy eredményezzen az Egyház számára. Tulajdonképpen ugyanez minden egyes új ünnep bevezetésének a feladata: megújítani a személyes jelenlétét életünkben Istennek! Új értelmet adni annak, amit elértéktelenítettünk, azért, hogy életet injekciózzunk a már elhalt sejtekbe.

Ferenc pápa is erre kellett, hogy gondoljon akkor, amikor a mostani szentévet meghirdette.

Vajon, mondhatjuk-e azt, hogy a keresztény Európa számára van jelentősége ma az Úrnapjának? Szerintem, vajmi kevés. Ugyanakkor erőltetjük, hogy ennek az ünnepnek legyen evangelizációs szerepe. Külsőség, szerintem ez az ünnep ma már. Ami azt, ami nem hiteles, már mint a kereszténység mai élete, azt pontosan még jobban elidegeníti attól, amiről szólnia kellene. Nem vagyunk képesek, vegyük tudomásul, azzal evangelizálni, amiben mi magunk sem hiszünk. A papi vezetés akkor teszi a legrosszabbat Isten szolgálatában, amikor olyan kiüresedett rítusokat erőltet a közösségre, melyben nincs a hit forrásozó ereje! Arra gondolok, hogy minden ünnep előtt kellene legyen olyan időszak, mikor lelkileg ráhangolódik a közösség, felkészül, felizzítja magában a tüzet az ünnep iránt, hogy az ünnep valóban lélekből kiáradó, tüzes eseménnyé váljon.

Nem mondom, hogy minden ünnepet töröljünk el, nem mondom azt sem, hogy ne keressük meg az újabb ünnepeinket. Én azt mondom, hogy ünnepelni viszont csak az képes, aki az ünnepre felkészül. Lám, ma már a Karácsony és a Húsvét ünnepei sem azok, amik régen voltak. Elmaradnak az ünnepeket megelőző takarítások, az ünnephez tartozó nagy családos összejövetelek, és maradnak a világ által generált bevásárlások. Vagyis, elvilágiasodunk!

A gondolataim az én gondolataim. De ha gondolatainkat, melyeket hiszünk, hogy a Lélek bujtogat, nem tárjuk fel egymás előtt, akkor, ugyan, a Lélek hogyan fakadhatna fel, és hogyan segíthetné azt, hogy kimunkálhassuk napról-napra a megújuló hitünket! Mely bizony kovásza kéne, hogy legyen a világnak.

Krisztus többet, sokkal többet érdemel tőlünk, kik azt állítjuk, hogy hisszük, hogy Ő az Isten fia, ki kenyér színében van jelen, és táplál, hogy lelki megújulásra vezessen bennünket!

A lelki megújulás a megtérés. Tömeges megtérésre alkalom legyen minden ünnep! Ebben legyenek Isten, papjaid a mi papjaink, akik lelki megújulásra képesek elvezetni bennünket! Szenteld meg Őket, és tegyél csodát köztünk, hogy hitünk megmozgathassa a világot! Ámen

 AQUINÓI SZENT TAMÁS ÉNEKE KRISZTUS TESTÉRŐL

Imádlak áhítattal, Isten: rejtelem,
aki e jelekben titkon vagy jelen.
Néked egész szívem átadja magát,
mert Téged szemlélve elveszti magát.

Szem, ízlés, tapintás megcsalódhatik:
de a hallás Rólad hittel biztosít.
Hiszem, amit hinni Isten fia szab:
igédnél, Igazság, mi van igazabb?

Isten-volta rejtve volt a keresztfán;
itt ember-arcát is rejti e talány.
De én mind a kettőt hiszem, s vallhatom,
kérve amit kért a bűnbánó lator.

Sebeid Tamásként látnom nem lehet,
mégis Istenemnek vallak Tégedet.
Hadd hogy egyre jobban hinni tudjalak,
Tebenned reméljek, Téged vágyjalak.

Isten halálára emlékeztető
eleven kenyér és embert éltető,
add hogy éljen lelkem Belőled csupán
s jóízét Tebenned ne veszítse szám.

Kegyes pelikánom, uram Jézusom,
szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom,
melyből elég volna egy csepp hullni rá,
világ minden bűnét meggyógyítaná.

Jézus, kit titokban fedve látlak itt,
mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik,
hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat
leljem szent fényedben boldogságomat?