Elindulni!
ApCsel 20,28-38 - Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket. Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára. Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak. Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal. Azok pedig mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték őt a hajóra.
Zs 67,29-36 - Mutasd meg, Isten, hatalmadat; Erősítsd meg, Isten, amit köztünk műveltél. Jeruzsálemi templomodba királyok hozzanak neked ajándékot. Fenyítsd meg a nádas vadját, a népek tehenei között a bikák csordáját: boruljanak le ezüst kincseikkel. Szórd szét a háborúra vágyó népeket! Hadd jöjjenek ide Egyiptom nagyjai, Etiópia sietve emelje kezét Istenhez. Föld országai, Istennek énekeljetek, zengjetek az Úrnak dicséretet, zengjetek Istennek, aki kezdettől fogva az egek egén trónol; Íme onnan hallatja szavát, hatalmának szavát. Magasztaljátok Isten dicsőségét. Az ő felsége honol Izrael felett, az ő ereje a fellegek között. Csodálatos vagy Isten a te szentélyedben! Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének. Áldott legyen Isten!
Jn 17,11b-19 - Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.
Elindulni! Abba az irányba, ahonnan a szél fúj, felém, hozza a tavasz ízét és leheletét! Mert benne van a Lélek ereje, mellyel együtt élnem kellene!
Minduntalan azt várjuk, azt kérjük, hogy jöjjön. Amiből az következik, hogy állok, és várok, hogy valami történjen. Hibás és hiányos ez a hozzáállásom Istenhez, és a Szentlélek szelleméhez, lelkületéhez. Én lehetek mozgásban, én vagyok a cselekvő, nekem kell tennem, én biztosíthatok teret és időt – a végtelenben és az időtlenségben, most - hogy általam válhasson Isten Szentlelke cselekvővé, ott, ahol én vagyok, és amikor én vagyok! Isten belém lehelte a lelkét, és engem helyezett bele abba a térbe, amit kijelölt a számomra! Isten ma is szólít, ahogy szólította dámot és Évát: Ember hol vagy? Igen, ne nézzek körül, és keressem, hogy kinek szól. Még nem jöttem rá, hogy én vagyok az Ember? Az Isten embere, akit át járni kész a Lélek, Isten Szentlelke?
„A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.” [Jn 3,8] Folytatom az idézetet, amit tegnap elkezdtem János evangéliumából. Ahol Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy „hallod a zúgását”. Én hallom a Lélek zúgását, fel tudom fogni, érzékelni képes vagyok a bennem lévő lélek hallószervével? Nekem kell a hallását csiszolni, kiművelni, hitem által. Amíg hitem nem elég rá, hogy halljam, addig a hitemet kell növelnem. Tompul a fülem hallása? Talán pontosan azért, hogy képessé legyek a belső hangokra jobban odafigyelni, megengedve magamnak, hogy a világ zajaitól távolodjak. Megköszönve Istennek, hogy segít megfejlődnöm, hogy lelki emberré lehessek!
Milyen nehéz megértenünk, még nehezebb elfogadnunk, majd a szerint élni, hogy nem e világból valók, és nem e világnak valók vagyunk! Hanem a világba küldött az Atya, ahogy Jézust is, hogy az Atya üzenetét átadjuk. De még ez előtt: hogy magunkévá tegyük azt, életünkké legyen, közösségivé váljon, mely másokat vonzani képes legyen. A világ erejévé akar lenni Isten ereje, felkentjei által!
Mire szentelem oda az életemet? Engedem, hogy a Lélek ereje legyen a domináns bennem, vagy, csak azért megyek Csíksomlyóra, mert szokás, mert ma divat, és megtehetem, amit korábban tiltottak? Erőt meríteni, akarok, hogy képessé legyek a cselekvésre? Lehet, előbb kell cselekvővé lennem, majd elmennem, és tanúságot tenni arról, hogy a Lélek ereje átjárhassa azokat is, akik keresik, magukon kívül a kegyelmét.
Pál felvállalta, ahogy Jézus is. Mikor már elvégezték azt, ami a dolguk volt, hogy elinduljanak! Tovább menjenek azon az úton, amire áldozták életüket, amiért tettek addig, és amiért egészen oda adni képesek voltak még az életüket is. Amiért hitelesekké lehettek az utókor, az én számomra is; hogy Igen Isten ügyéért élni, itt, ezen a világon, érdemes lehet! Őt szolgálni a világban! Nem a világot, és nem a világban önmagamat. Hogy nekem mi lesz az az áldozat, amit fel kell vállalnom azért, hogy Istent hitelesítsem, majd meg tudom akkor, amikor annak el jön az ideje. Addig azt kell tennem, amit képes vagyok e hitből tenni. Csak ne maradjon űr ott, ahol Isten nevében Jézus Krisztus nevére vagyok! Segíts meg engem Istenem! Ámen
