Nem véletlen az, hogy Jézus azt mondja

1Jn 1,5 - 2,2 - Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk. Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

Zs 102 - Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod. Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak. Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit. Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú. Nem tartja meg haragját mindenvégig és nem fenyeget örökké. Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat. Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk. Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait. Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik. Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok. Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek. Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!

Mt 11,25-30 - Abban az időben így szólt Jézus: „Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű -- és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16]. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.”

Nem véletlen az, hogy Jézus azt mondja: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: ‘Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot’. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.« [Mt 9,12-13]

Nem képes érteni, felfogni, és mit kezdeni Isten végtelen jóságával, irgalmas szeretetével, hatalmával, bőkezűségével, pazarló jóindulatával, az, aki nem képes megvallani a maga csekélységét, de végtelen bűnösségét. Ami felelőssége a személynek, nekem és minden halandó embernek, ki élt, él, vagy életre kap még meghívást e teremtett világba, mindazért, ahol ma tart a világ! Értetlenek, élhetetlenek, engedetlenek vagyunk, de azért, amiért nem azt keressük, amire vágyik Isten, és nem annak az ismeretére törekszünk, amit Ő megismertetni kész önmaga teljes szándékából – pontosan azért, hogy érthessük, mi végre vagyunk, kinek teljességéből kaptunk, mi dolgunk mindezzel.

Gyönyörű a zsoltáros éneke, mely pontosan arról szól, hogy az ember együgyűségét Isten, a maga pazarló elfogadásával, megértésével hogyan respektálja, hogyan vesz arról tudomást: „Nem tartja meg haragját mindenvégig és nem fenyeget örökké. Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat. Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk. Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait.”

Mert gonosz az ember, amit már észre sem veszek, hogy mennyire az vagyok. Gonoszságomban, hogy mennyire sanyargatom fajtámat, és ha fajtámat, akkor mennyivel jobban Istent, aki minden jónak akarója, elrendezője, miközben látja, miképpen érti félre, és rontja el az ember. Isten nem gondolja mégsem rólam, hogy szándékossággal teszem a rosszat, mert Ő megértő, együttérző, és beleérző Isten az ember, és így magam képtelenségébe. Mennyi minden más fontosabb számomra, mint az, amit Isten fontosnak gondolt el, akkor, amikor engem megálmodott, megteremtett, úgy gondolva rám, hogy én jó leszek arra, hogy Ő bennem megdicsőülhessen. De nem ezért és nem így gondolt rám, hanem úgy, hogy de jó, ha én megdicsőítem őt, mert akkor így, Ő képessé lehet engem megdicsőíteni!

János apostol nagyon jól értette Jézust, és mikorra levelét megírni képessé lett, már nagyon világossá vált számára, hogy a Fiú és az Atya mennyire egy, és, hogy ebben az egységükben Jézus szavai, tettei mit érnek, az ember számára. Lelkéből fakadnak fel e szavak, bizonyos vagyok benne: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk.” Ebben a megbocsátó szeretetben válhat hitünk gazdagabbá, és élhetővé, hogy lelkünk életté, örökéletűvé lehessen. Ezért mondom, hogy bűneink, és személyes életünk - Isten Igéjében, akár Igéje ellenére, vagy a nélkül is – megélése, hitvallásunk nélkül gyengeségünk, és gyengeségünkben lesz halálunkká! Mert gyengeségünkben hitünk sorvad el, a helyett, hogy megerősítésén dolgozni mernénk. Igen a kereszténység bátorságot igényel! Legyek bátor szembeszegülni gyávaságommal, erőtlenségemmel, jóra való képtelenségemmel. Jót tenni könnyű, könnyebb, mint önmagamat legyőzni. Márpedig, önmagamat kell legyőzni, ha azt akarom, hogy Isten győzedelmeskedhessen rajtam, és általam is a világon!

Mikor lesz már, hogy belefáradunk a világ dolgaiba! Ráismerünk, hogy szükségünk van Krisztusra, aki ma mondja e szavait: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.” Be kell látnunk, hogy tévedtünk akkor, amikor a világ felett magamat éreztem erősnek, és képesnek rá, hogy legyőzzem őt, aki engem akar felfalni, a személyt, a lelkemet. Nem kevésbé, tévedés az is, ha nem merem magam megismerni, a világ kihívásaira feleletemet adni. Mert akkor azt bizonyítom, hogy arra sem vagyok bátor, hogy önmagamat megismerjem, hát még Istent! A világnak csak a testem, az anyagi mivoltom kell, a lélek nem érdekli őt! A világ szüntelen arra a kérdésére kéri tőlem a válaszát, hogy ’mi hasznom lehet nekem, belőled?’ Addig kellek neki, amíg a válaszomban megtalálja azt, amire szüksége van. Mikor már belefáradok, vagy bele roppanok, többé nem fog törődni velem. Azt várja akkortól már a világ, hogy mikor törölhet ki a névjegyzékéből, hogy ne legyen velem több gondja, baja.

Isten azonban kitartóan várakozik, szüntelen, és azt kérdezi szüntelen, mikor veszed észre, hogy itt vagyok, segíteni kész neked, nekem. Ha még marad annyi erőm, hogy észrevegyem, vagy bátorságom, hogy beismerjem, akkor rá jövök, hogy valóban, az Ő törvénye édes, az Ő terhe könnyű, mindahhoz képest, amit a világ rakott addig a vállamra.

Istenem! Türelmedet, bölcsességedet, hatalmadat, vagy egyszerűen szeretetedet (?) hívom segítségül. Azt sem tudom pontosan mire van szükségem, csak azt tudom, hogy Nálad van a segítség, mely megmenthet a haláltól, az örök haláltól. Mert Nálad akarom megtalálni békességemet, örömömet, örök boldogságomat, ezért akarlak megdicsőíteni még maradék életemmel. Hogy megtudja a világ, ki Krisztus, mindegyikünk számára! Ámen