Ez a meghívás, az Atya házába, nagyon egyértelmű!

ApCsel 13,26-33 - Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett. Mert Jeruzsálem lakói és a vezetőik nem ismerték el őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak. Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták Pilátustól. Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla, levették őt a fáról, és sírba helyezték. De Isten feltámasztotta őt halottaiból, és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép előtt. Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek, mert azt Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged” [Zsolt 2,7].

Zs 2 - Miért dühöngenek a nemzetek, terveznek hiúságokat a népek? Fölkelnek a föld királyai, egybegyűlnek mind a fejedelmek az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen: „Szakítsuk széjjel láncukat, igájukat rázzuk le magunkról!” A mennyekben lakó kineveti őket, az Úr kigúnyolja őket. Haragjában így szól majd hozzájuk, bosszúságában szétzavarja őket: „Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!” Hirdetem az Úr rendeletét. Mert így szólt hozzám az Úr: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged. Kérd tőlem, és odaadom neked a nemzeteket örökségedül, s osztályrészedül a föld határait. Kormányozd őket vasvesszővel, cserépedényként törd össze őket.” Nos hát, királyok, okuljatok, tanuljatok, ti földi bírák! Szolgáljátok az Úrat félelemmel, ujjongjatok előtte remegve. Tanuljatok fegyelmet, hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja, s az igaz útról el ne vesszetek, amikor haragja hirtelen fellobban. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!

Jn 14,1-6 - Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek.” Tamás erre azt mondta neki: „Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

Ez a meghívás, az Atya házába, nagyon egyértelmű! Jól látja Jézus, hogy az Istenbe vetett hitünket minduntalan megzavarja nyugtalanságunk. Mi ez a nyugtalanság?

Hol egészségünk, hol kínlódásunk az élettel, hol a vágyaink, sikereink - vagy, pontosan sikertelenségeink - gyötörnek. De sokszor foglalkoztat bennünket az, hogy Jézus tanításának szó szerinti megfeleltetésünk nem megy! Lehet, hogy az gyötör, hogy amit hallok, amit mások gondolnak, ahogy mások vélekednek, azzal nem tudok mit kezdeni. Valamitől folyamatosan frusztrálódunk.

Ahogy Tamás is: nem értjük, nem áll össze a kép bennünk! Azt gondoljuk, hogy értjük Jézust, és akkor megint valami olyant hallunk ki szavaiból, tetteiből, amivel úgy érezzük, hogy dolgunk van, de nem tudjuk megfejteni! Egy ideig foglalkoztat ez a gondolat, de már is ér egy újabb benyomás, amire az előbbit ott hagyjuk, és próbálunk ezzel az újabb kérdéssel valamit kezdeni. És ez így megy, folyamatosan kergetődzünk, de egyetlen kérdést sem sikerül tisztáznunk. A vége az, hogy minden probléma elől elmenekülünk. Önmagunkba, vissza. Keressük életünk azon területét, ahol sikeresnek tekinthetjük magunkat. Mert a sikert önmagunkban akarjuk, önmagunknak akarjuk, és önmagunk akarunk magunkra büszkék lenni. Végül bebeszéljük magunknak, hogy jogunk van, szükségünk van a sikerre, bármi áron is. Bizony, mikor megharcolunk a sikereinkért, és elérjük azt, akkor ráébredünk gyengeségünkre. Már nem is fontos az, amit elértünk, de rájövünk, hogy mit követtünk el önmagunk és mások ellen is, csak azért, hogy sikerünket elérhessük! Ez a kierőszakolt, önző siker, melyet az egónk, énünk, rosszabbik énünk erőltetett ránk, a lelki emberre.

A lelki emberi lényünk pedig az, akihez szól Jézus: „Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek.” Eszembe jutnak Jézus szavai, a Lukács 12-ből: „Ne keressétek tehát, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok, mert ezeket a pogányok keresik a világban. Atyátok azonban tudja, hogy szükségetek van ezekre. Ti keressétek csak az ő országát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.” [Lk 12,29-32]

Igen, Jézus mai szavai is ettől a nyugtalanságtól akarnak eltávolítani bennünket, az Istenre hagyatkozó hit ereje, kegyelmének megélése által! Hogy elvezethessen bennünket az Atya házába. Csak addig kell kibírnunk!

Persze, azt mondjuk erre, hogy könnyű neki, aki az Atyával egy, és az időtlenségben, az öröklétben láttatja velünk, az időben való eligazodás, megbékélés, szelídség, türelem, alázat értelmét. Ne nyugtalankodj, legyél türelmes, szakadj ki az időből, engedd meg magadnak az idő múlását! Hogy beteljen időd, és ne elfogyjon! Megtehetem, megtehetném? Miért nem engedek Krisztus hívásának?

Valóban: élhetek úgy is, hogy az idő nekem dolgozik, de úgy is, hogy ellenemre van! Ha az időt kihasználom, felhasználom, akkor eljuthatok az Atyai házba! A lelkem békességét szolgálni! A test szolgálja a lelket, ne pedig fordítva – elvárni a Lélektől, hogy szolgálja a testet, mely mulandó; az örökérvényű létem nehogy már a mulandóért váljon áldozattá! - akarjak élni!

A megtestesült élet, Krisztus áll előttem példaként. Aki emberi életét adta – bűn nélküli emberi életét, bár ez, most itt, nem is a leglényegesebb – áldozta minden ember lelkéért, örökkévalóságáért! Bizonyosságot adva arról, hogy a feltámadás a következő lépcsőfok ahhoz, hogy elnyerhessük, felvétessünk az Atyai házba! Ember, hiszel Benne és Istenben? Hiszek Uram, segíts hitetlenségemben! Ámen