István szájából hangoznak el ezek a szavak

ApCsel 7,51 - 8,1a - Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek, ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok.” Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. Megszólalt: „Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.” Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak. Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. Megkövezték Istvánt, aki így könyörögött: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: „Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!” Amint ezt kimondta, elszenderült az Úrban. Saul pedig egyetértett azzal, hogy megöljék őt. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában.

Zs 30 - A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet, és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: „Te vagy az én Istenem! Sorsom a te kezedben van.” Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban; Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: „Elvetettél szemed elől engem!” Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

Jn 6,30-35 - Erre megkérdezték tőle: „Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: „Égi kenyeret adott enni nekik”„ [Kiv 16,4]. Jézus ezt válaszolta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor azt mondták neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.

István szájából hangoznak el ezek a szavak. Kétségbeeséssel, fájdalommal, és csalódottan: „Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek”!

Ferenc pápa pedig így beszél tegnapi, Szent Márta házban mondott homíliájában: „Ferenc pápa ekkor elmondta: rosszul érzi magát, valahányszor a Máté evangéliuma 27. fejezetében lévő részt olvassa, amelyben a bűnbánó Júdás visszamegy a főpapokhoz, és azt mondja: „Vétkeztem”, és vissza akarja adni az ezüstöket. „Mi közünk hozzá?” – vágják rá ők – „Az a te dolgod!” Bezárták szívüket ez előtt a szegény bűnbánó ember előtt, aki nem tudta, mitévő legyen. „Az a te dolgod!” Aztán elment, és fölakasztotta magát. Mit tesznek ők, a főpapok, amikor Júdás elmegy, és fölakasztja magát? Talán azt mondják: Nahát, szegény ember? Nem! Rögtön a pénzre gondolnak: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja” (vö. Mt 27,6). Ez és ez a szabály… Ilyenek az írástudók!

Nem törődnek a másik ember életével, nem érdekli őket Júdás bűnbánata: az evangélium azt mondja, hogy megbánta tettét, és úgy ment vissza. A főpapokat csak a törvényeik, s a sok-sok szó és dolog érdekli, amit felépítettek. Ez az ő szívük keménysége, oktalansága, és mindazoké, akik nem tudtak ellenállni az István mondotta igazságnak, inkább hamis tanúkat keresnek, hogy elítéljék őt.

István úgy végzi, mint minden próféta, úgy, mint Jézus. És ez megismétlődik az egyház történetében …”

(http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-egyhaz-torteneteben-is-vannak-artatlanul-meghurcolt-emberek)

Ma, Európában, nem sokan vannak azok, akiket Jézus nevéért meghurcolnak, vagy megölnek. Nem azért, mert nincs ellensége Krisztusnak, hanem azért, amiért az Egyház már annyira bele kenődött a világba, mint puha vaj a száraz kenyérbe, hogy nincs oka arra a világnak, hogy az Egyházat, de akár az egész kereszténységet komolyan vegye!

Olyan kisebbséget képez a kereszténység, hogy lassan jelentéktelennek fogják tartani, már hivatalosan is. (Éppen ezért, úgy gondolom, hogy a migráns kérdés sokkalta inkább társadalmi probléma, mint a kereszténység problémája. Bár, azt vallom, hogy a kereszténység bűne az, a magamét is benne értem, hogy Európa társadalma ennyire kiszolgáltatottá lett idegen vallásoknak! Amit úgy fogalmazok, hogy nem Isten korlátozza az embert, hanem az ember szorítja korlátok közé Istent.) Talán akkor észreveszik magukat azok, akikhez Ferenc pápa próbál szólni!

Több módon is próbálom megszólítani a világiakat. Mozgósítani, mozgásba hozni azért az ügyért, amire küldetése van minden kereszténynek! Isten országát építeni.

Képtelenség megszólítani a keresztény embert. Persze, vannak szigetek. Úgy itthon, ahogy egész Európában. De ez ne nyugtasson meg bennünket, akik látjuk, hogy hibát, hibára halmozunk. Szerencsére vannak szerzetesrendek, mert, ha ők nem lennének, már sokkal rosszabb volna a helyzet! Én, a problémát általános problémaként definiálom. Bár, szerencsére ebben az általánosításban is vannak olyan egyházmegyéink, melyek kilógnak, kitűnnek, amennyire azt megtehetik, ill. felvállalják az egyházmegyés püspökeink!

Úgy vélem, hogy az Európai egyház – de ezt igazából Magyarországról, itthoni tapasztalataimból következtetem – mára már állami karitatív mozgalomként működik, az állam, a társadalom részeként, mint annak adminisztratív, bürokratikus intézménye.

Nincs önállósága, nincs stigmája, misztériuma sem nagyon, ráadásul elvesztette már evangelizáló feladatát, szerepét is. Nincs hangja, sem ereje, mégis jól el van ott, ahol szerepet szán neki a világi társadalom. Vagyis: a kereszténység kiszolgálja a világot, csak nem szolgálja!

Mi adunk teret más vallások számára azzal, hogy hitünkkel nem tudjuk a világnak azt mutatni, amire szüksége van: az éhezőnek ételt adni a szomjasnak inni adni – leginkább lelki értelemben volna dolgunk. Azzal, hogy az új vallások létét látjuk működőképesnek, azt kell látnunk, hogy vannak kereső emberek, de mi, a keresztények nem tudjuk, vagy nem is akarjuk megszólítani. Az is lehet, hogy nem jó rá a módszerünk! Én úgy gondolom, hogy megtérők nélkül nincs a hívő közösségnek ereje! Márpedig, nincs egyházunkban – de talán az egész kereszténységben - egészséges, belső erjedési folyamat!

Ferenc pápa látja az Egyház és minden keresztény bűnét, hibáját és hiányosságát, kicsinyhitűségét, vagy önismereti hiányosságát, ezért hangsúlyozza, hogy vissza kell térni a krisztusi tanításhoz. Aminek érdekében, nagyon bölcsen, és szemérmesen – talán túl szemérmesen és óvatosan is – a maga lehetőségei szerint mindent meg is tesz.

Nézzük meg Ferenc pápa működését, eltávolodva minden elfogultságtól: megválassza a Családszinódus főrelátorának azt a személyt, akiben látja a képességeket, de érzi konzervatív, jogászi, törvénytisztelő merevségét, amiből szeretné kizökkenteni e faladatra meghívásával. Talán látja azt is, hogy milyen szerepe van ennek a személynek a mai európai egyházban, azért is próbálja Őt ilyen módon figyelmeztetni, megszólítani, a szeretet erejével megsegíteni.

Ferenc pápa által kiküldött, a szinódust előkészítő kérdőíveket a Magyar Egyház vezetése eldugja a családok elől. Úgy tűnik, hogy nem bíznak a világiakban, nem számítanak rájuk, vagy talán, érzik, hogy felesleges és sok energia kellene ahhoz, hogy ebből a kérdőív kitöltési szándékból, bármi jó is kisülhessen. A családok észre sem veszik, fel sem szólalnak, és nem is reklamálják, hogy e kérdőívhez hozzáférhessenek. Legalább is, ennek a hangnak nincs ereje, nem kap nyilvánosságot. Lezajlik a két ütemben megtartott Családszinódus úgy, hogy a Magyar Egyház – bár bíborosunk jelen van rajta – kimarad belőle. Igaz, bíborosunk neve, negatív szereplőként felmerül, mint aki tagja azoknak az aláíróknak, akik a pápa kezdeményezésével nem értenek egyet. (Mint tudjuk, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja!)

Majd elérkezünk az Irgalmasság Rendkívüli Szentévéhez. Vatikán már külön média felületet létesít a Szentévnek. Megjelenik magyar nyelven a pápai bulla, de már a szentév megéléséhez készített 8 darab, egyenként 80-100 oldalas segédlet magyarra fordítására nincs erő. Egyházmegyénkben a papságot úgy éri a Szentév, hogy azt kérdezik: mit kezdjünk az irgalmasság kérdésével? Mert a papság sem kap lelki útmutatást püspökétől arra, hogy mi dolguk, feladatuk a pápa szándékával. És nem is értik. A Magyar egyház nem is lesz így evangelizálva és bevonva a Szentévbe. Bár, helyi, kezdeményezések, közösségi próbálkozásokat látunk, de ezek nem kapnak érdemben és egyház szinten hangot. Így maradnak helyi kezdeményezések! Elérkezünk ez év Nagyböjtjéhez, amire a bullában már felhívta a pápa a figyelmet, hogy ez a böjti idő legyen különös, és megkülönböztetett, minden más nagyböjttől. A pápa hamvazószerdán a világba küldi az Irgalmasság küldötteit pápai felhatalmazással. Azokat tudja küldeni, akiket a püspökök felterjesztettek és elküldtek erre a feladatra Rómába. Érdekes módon, nincs közöttük olyan személy, aki Magyarországra jönne. Vagy legalább is, erről még a papság sem tudott! A probléma mélysége ott van, szerintem, hogy mindezt a világiak, a laikusok szóvá sem teszik, nem reklamálják, vagy ha teszik is, nem kaphatnak teret hangjuk!

Ferenc pápa nagyon jól érzékeli ezt! Úgy tűnik, hogy minden, számára igénybe vehető médiumot igénybe vesz arra, hogy személyesen szólítsa meg Isten népét! (Ferenc pápa nagy figyelmet szentel annak, hogy evangelizálásával minden keresztényhez személyesen eljuthasson, akik éhezik és szomjúhozzák a megtérés kegyelmét!) Kevés számára az az erő, amivel a püspökökön és a papságon keresztül üzenetéből eljut a világiakhoz! Talán úgy látja, hogy a hierarchia már nem képes evangelizálni Krisztus Egyházát, ezért személyesen fog hozzá!

És lám, megjelenik a „A szeretet öröme” (Amoris laetitia) kezdetű pápai buzdítás, melyben Ferenc pápa lebontja a hierarchiát. Azt mondja a Magyar Kurír tudósítása – mert magyar nyelven még nem elérhető a buzdítás -, idézve Schönborn bíborost: „A pápa személyes hangú üzenete személyes állásfoglalásra készteti az olvasót is. A bíboros nem leplezte lelkesedését, amely abból fakadt, hogy a pápai buzdítás elkerülte a „kétvágányúság” veszélyét, amely szemlélet a családokat „szabályos” és „szabálytalan” kategóriákra osztja. A dokumentum ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy mindnyájan Krisztuséi vagyunk.”

 (http://www.magyarkurir.hu/hirek/schonborn-biboros-a-papai-buzditasrol-mindenkit-integralni-kell-az-egyhaz-kozossegebe)

A szentszéki sajtóbemutató kiemeli: „A pápa a püspökökre bízza a dokumentumot, nekik ajánlotta kézzel írt személyes szavaival, és őket bízza meg egyházmegyéjükben a családok ügyeinek a vezetésével. Ahogy ezt már a két motu propriójával (Mitis iudex Dominus Iesus és Mitis et misericors Iesus) is jelezte, konkrét egyházjogi hatáskörük gyakorlására buzdítja őket, illetve decentralizáló módon, a helyi szinten várja a megoldásokat.

Ferenc pápa atyai buzdítása „a konkrét helyzetek megszámlálhatatlan sokféleségére utal” (AL 300), aminek jegyében nem szabad elvárni a szinódustól, illetve most ettől az apostoli buzdítástól, hogy „kánonjogi típusú általános normákat határozzon meg”, „hiszen a felelősség foka esetenként más és más” (http://www.magyarkurir.hu/hirek/bemutattak-ferenc-papa-amoris-laetitia-kezdetu-apostoli-buzditasat)

Igen ezek a jelek is arra mutatnak, hogy az Egyház – a pápa bölcsessége szerint - a családok kérdésében, jelenleg képtelen, vagy pontosabban nem teheti meg, hogy kánonjogi törvényekkel lássa el, töltse be feladatát!

Vajon, ez a hierarchia további megosztottságát fogja hozni? Mert akkor az egyes egyházmegyékben is, egy nemzetet belül is egymásnak ellentmondó, vagy egymással össze nem egyeztethető állásfoglalások is születhetnek. Vagy, a püspöki kar fog kialakítani, egy nemzeti egységes álláspontot? Lehet, hogy a Magyar Egyház ehhez túl sok egyházmegyével bír, és talán túl heterogén a püspöki kar is ahhoz, hogy egységességét meg tudja Őrizni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mindezzel mit képes kezdeni majd a pasztorációt ellátó papság, és a problémát jelentő, és generáló, termelő, laikus közeg? Úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb szükség lesz ezek után, a világiak összefogására, és hangjuk hallatására!

Csak egyetlen egy ne változzon: az a szeretet, mely éltető ereje akar lenni Isten népének, és a hit erejét akarja szüntelen táplálni! Ha ez a szeretet lesz képes működővé lenni, akkor a Lélek fogja újra építeni Krisztus Egyházát térségünkben! Ezért kell imádkoznunk, és imahadjáratokat kezdenünk! De, az imán túl, alázattal és szelídséggel mi keresztények, laikusok és klerikusok, legyünk képesek a szentlélek kegyelméből bölcsességre! Add meg számunkra megszentelő kegyelmedet! Ámen