Hogy fogjunk neki?

ApCsel 8,1-8 - Saul pedig egyetértett azzal, hogy megöljék őt. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában. Istvánt pedig istenfélő férfiak eltemették, és nagyon megsiratták. Saul meg pusztította az egyházat, sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s őrizetbe vetette őket. Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljártak, és hirdették az Isten igéjét. Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust. Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult. Nagy öröm támadt abban a városban.

Zs 65 - A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek, mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek. Mondjátok Istennek: „Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked. Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.” Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt. Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne. Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók. Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát; Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat. Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják. Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra. Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre. Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam, amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban. Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat. Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem! Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam. Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg. Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet. Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.

Jn 6,35-40 - Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.”

Hogy fogjunk neki? Vissza kell térni ahhoz a közös asztalhoz, melyet Krisztus terített meg, és melyet a Szentírás úgy mutat be, mint „Utolsó vacsora”, vagy „Húsvéti vacsora”. Akkor Jézus e szavakkal nyújtja a kenyeret az apostoloknak: „Vegyétek, ez az én testem.” [Mk 14,22] Ma pedig e szavakat olvassuk tőle: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.”

Tévedünk akkor, ha az emberekhez igazítjuk igazságunkat! Minden ismeretet és minden tudás melyet magunkba szívunk ugyanúgy kísértés, mint hatalom is, de bölcsességgé is válhat, akkor, ha az képesek vagyunk összefüggéseiben szemlélni. Mert nem az ront meg engem, mit befogadok, hanem az, ami belőlem kijön! A Szentírásban ezt így tanítja Jézus: „Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: »Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.«” [Mk 7,14-16] Tehát, én válhatok bárminek megszentelődésévé, vagy megrontójává! Attól függ, hogy bennem milyen léleknek van tere, hogy munkálkodjon! Ki hogy él, úgy ítél – „ha a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség!” [Mt 6,23] Ez nem kérdésként van leírva, hanem, kijelentő módban, melyet Jézus jelent ki!

Én az vagyok, azok közül való vagyok, akiket az Atya a Fiúnak adott? Akiért Jézus aggódással van, és az Atyának való felelősséggel? Jézus arról beszél, hogy mi az Ő felelőssége, és mi az enyém! Ő nem akar elveszíteni, éppen ezért nem akarja, hogy elvesszek. Ha így van, akkor már csak rajtam múlik, hogy feltámadásom lesz az utolsó napon, és, hogy mire!

De a gonosz lélek, mindig a részletekben bújik meg. Már a Teremtés könyvében olvassuk, a kígyóról, aki a gonoszt személyesíti meg: „A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott.” [Ter 3,1]

Bizony, még a gonosz lélek is arra való, hogy bölcsességet tanuljunk az Úrban! Jézus mondja: „Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak (ravaszak), mint a kígyók, és egyszerűek (szelídek), mint a galambok.” [Mt 10,16] Felmerül, hogy lehet erre alkalmas Isten szeretetében az ember? Bizony, csak Isten bölcsességében!

Azt mondja Pál apostol: „bölcsek legyetek a jóra és együgyűek a rosszra.” [Róm 16,19]

Ez valami nagyon nagy követelmény az embertől! Gondolom elsőre. De, ha azt mondom, hogy jó, legyen, és rá bízom magam Istenre, és Krisztus tanítását ezzel a bizalommal olvasom, és törekszem elsajátítani, magamévá tenni, akkor előbb, vagy utóbb rá fogok jönni, hogy türelemmel – önmagam felé is – nem lehetetlenség. Hagynom kell, hogy Isten teljesedjen ki bennem, ha Neki szentelem életem. Legyen Atyám, a Te szándékod szerint az én életem! Ámen