Jézus mai szavai, János szerint

Dán 3,14-20.91-92.95 - Azt mondta ekkor Nebukadnezár nekik: „Igaz-e, Sidrák, Misák és Abdenágó, hogy nem tisztelitek isteneimet és nem imádjátok az aranyszobrot, amit állíttattam? Nos tehát vagy készen vagytok arra, hogy mihelyt meghalljátok a harsona, a fuvola, a citera, a lant, a hárfa, a koboz és a többi hangszer szavát, leborultok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem, vagy pedig, ha nem imádjátok, tüstént az égő tüzes kemencébe vettetlek titeket; és ki az az isten, aki kezemből megszabadíthatna titeket?” Így felelt erre Sidrák, Misák és Abdenágó Nebukadnezár királynak: „Nem szükséges, hogy feleljünk erre neked, mert íme, a mi Istenünk, akit tisztelünk, ki tud ragadni minket az égő tüzes kemencéből és ki tud szabadítani minket, ó király, a kezedből. De ha ezt nem akarná is, tudd meg, király, hogy isteneidet akkor sem tiszteljük, és az aranyszobrot, amit állíttattál, nem imádjuk.” Erre Nebukadnezár eltelt haraggal, és arcának színe elváltozott Sidrák, Misák és Abdenágó miatt, és megparancsolta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogy befűteni szokták. Megparancsolta továbbá serege legerősebb férfiainak, hogy kötözzék meg Sidrák, Misák és Abdenágó lábát, és vessék őket az égő tüzes kemencébe.

Dán 3,52-56 - „Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene! Dicséretre méltó, dicsőséges és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó, és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy dicsőséged szent templomában, mindenekfölött dicséretre méltó és mindenekfölött dicsőséges mindörökké! Áldott vagy királyi trónodon, mindenekfölött dicséretes és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy, aki a mélységeket szemléled s a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy az ég erősségében, dicséretre méltó és dicsőséges mindörökké!

Jn 8,31-42 - Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” Azok azt felelték neki: „Ábrahám utódai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk. Hogyan mondod hát te, hogy „szabadok lesztek”?” Jézus így szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolga. De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert a tanításom nem hatol belétek. Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.” Azt felelték neki: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus azt mondta nekik: „Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek. De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem tette. Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek.” Erre azt mondták neki: „Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten!” Jézus így szólt hozzájuk: „Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.

Jézus mai szavai, János szerint, azokhoz szólt, „akik hittek neki". Akik hittek neki, azok is kételkedtek Benne. Akkor, milyenek lehettek azok, akik nem hittek szavainak, a jeleknek, melyek Vele voltak?

De váljon javunkra e mai tanítás! A vallásos ember, ha a hit erejét nem bírja, az emberig, az ember tiszteletéig képes eljutni, de az ember mögött álló Istent már nem képes értelmezni. - „Ábrahám utódai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk." – Nem értették azt, hogy ehhez a vallásosságukhoz ragaszkodva, hogyan kell érteni, értelmezni a szabadságot. Azt a szabadságot, amire utal, figyelmeztet Jézus. Vagy, talán jobb szó erre a szabadság helyett a függetlenség. Hiszen, Jézus a személytől, az emberi kötődéstől akarja függetleníteni az Istenbe vetett hitet. Mert látja, hogy ez a függőség juttatta oda a zsidóságot, hogy képtelen már betölteni, az Istentől rendelt küldetését. Ábrahámtól, és a hozzá kötődő szabályrendszerhez kötik magukat, észre sem veszik már, hogy ennek vajmi kevés köze van Istenhez, Akit már nevén szólítani sem szabad, mert az is árulás volna.

Persze, hogy homályosan látunk, de azért szánt szándékkal ne vakítsuk meg magunkat! Amit lehet, azt merjük meglátni, különösen akkor, amikor Isten maga akar megmutatkozni a számunkra! Nem akarja, hogy belevesszünk a főpapok látásába! A hit személyes ajándékom, Istentől, és nem a papoktól függ! Isten lelke lakik bennem, nem a papoké!

Fájdalmas felismerés az, amikor az ember rádöbben arra, hogy tévedtem! Ilyenkor van szüksége az embernek a józanságára, és a bátorságára! Így van ez a papokkal is, amennyiben ők is csak emberek. De, ha önmagukat többre tartják, nekem akkor sem szabad ennek a tévedésnek bedőlnöm. Ha én istenítem, én teszem Istenné a papot, akkor én is bűnt követek el, hiszen én vakítom meg őt! Ez a bigott vallásosság, a népi vallásosság bűne!

Jézus is ezt mondja: „Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.” Jézus sem a maga életét akarja megvásárolni a zsidóktól, hanem Isten igazságát akarja megosztani velük.

Ha a pap rájövök, hogy a maga igazságát árulja, bizony azon nyomban vissza kell utasítanunk. De erre csak az a hívő képes, akinek van személyes Isten kapcsolata, személyes hite! Ez keveseknek van, és ezzel rontjuk meg a világot, ettől büdös az a só, ami arra volna való, hogy ízt adjon a világnak. Mi emberek egymás kontrolljaiként kéne, hogy működjünk, a klerikusokkal közösségben van felelősségünk értük, ahogy felelőseink Ők is értünk! Ez volna az egészséges krisztusi közösség, a keresztények közössége. De, mert nem így van, szenvedünk, és szenvedtetjük egymást, ha egymást, akkor Krisztust is, és ha Krisztust, akkor az Atyát is. Mert szolgálatunk nem testvéri szolgálat, hanem bűnösként, kiszolgáltatottakként prostituáltaknak valljuk magunkat, ahelyett, hogy Krisztustól elfogadnánk bűneink bocsánatát. És, ha így nézem a történetünket, akkor arra, kell ráismernem, hogy az ember bűntudatával, és szeretett bűnösként való önismeretünkkel, önazonosságunkkal nem vagyunk rendben!

Segíts meg bennünket Istenünk, hogy lelkünkért eszünkön, és érzelmeinken úrrá lenni lehessen a Szentlelked irgalmas szeretete! Ámen