2016.02.17.
2016. február 17. írta: Kovász

2016.02.17.

Újítsd meg a Föld színét!

Azt gondolom, hogy Jézus kijelentése

planetimpact.jpg 

Jón 3,1-10 - Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta: „Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.” Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: „A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?” Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.

 

Zs 50 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

 

Lk 11,29-32 - Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. Dél királynője [1 Kir 10,1-10] felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak [Jón 3,5]; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.

 

Azt gondolom, hogy Jézus kijelentése alapállapotbeli tényként kezelendő, ahhoz, hogy attól függetleníteni és Krisztushoz tartozni képessé tehessem magam. „Ez a nemzedék gonosz nemzedék”! Megengedhetem magamnak, hogy ezt kijelentsem nemzedékemről? Igen, abban az esetben, ha magamat is e nemzedék tagjának elismerem! Bár tagja vagyok, de ez nem nyugtat meg. Keresem azt, hogy benne lévőként, mégis, mivel járulhatok hozzá, hogy a jó felé elmozdulhasson e nemzedék. (Még akkor is, és úgy is, ha ezért a nemzedékért nekem kell áldozatot hoznom, feláldozni magam. Ugyan, mit ér ez az élet, ha nincs halál, melyben minden bűn eléghet, és minden bűnös vágy megsemmisülhet!) Változás szükséges, de a változáshoz kell valaki, aki garanciája lehet annak, hogy a jó felé történik a változás! Emberek között találhatok olyant, aki garantálja annak a jónak a megvalósulását, ami a teremtéskor jónak indult?

Én azt vallom, hogy mára Európa kultúrája oly mértékben züllött, hogy azon változtatni csak és egyedüli módon radikálisan lehetséges. De, azért azt is kijelentem, hogy a radikális kifejezést értelmeznünk kell!

Amikor e szót kimondom, akkor elvonatkoztatok, minden, ez idő szerinti szóhasználatától! Alapvetően a kialakult helyzetért a kereszténységet teszem felelőssé, mindazon által, több generáción keresztül átívelő, talán több évszázadon átívelő, helytelen kommunikáció, és tanítás értelmezésének következményeként jutott ide a világ! Állítom. Azt is állítom, hogy talán el sem lehetett ezt kerülni, hiszen egy történelmi fejlődés, rossz irányú fejlődés következménye a kialakult helyzet. Éppen ezért tartom szükségesnek a radikális változtatást. Le kell bontani, a mai állapotot, vissza kell térti Krisztus korának szentjeihez, onnan kell újra építkezni, és újra evangelizálni a kereszténységet. Arra gondolok, hogy ha lehet erre gondolni, hogy nincsenek keresztény vallások, csak kereszténység, Krisztus utódok, akik egyként keresik azt, ami Krisztussal közösségre vezet bennünket, keresztényeket.

Persze, tudom, hogy ehhez egy maréknyi csapatban az a szent hit kell, mely keresi és keresni képes a közösséget, azt, ami Krisztusba olthat minden igazhitű keresztényt. Azokat, akik vállalják a közösséget, minden emberi gyengeség felett álló módon, megalázottan, és megalázottságban, szelídségben, és éppen ezért a krisztusi szeretetben, ami nem érzelem, hanem szentség!

Bár, leírom e sorokat, de magam is kételkedem abban, hogy emberként erre bárki is képessé lehet-e? Mégis, úgy gondolom, hogy a megtisztulás folyamatának nem lehet más útja. Hol kell ezt elkezdeni? Ott, ahol erre készek rá személyek, és bírják a Lélek erejét! Nem biztos, hogy Rómában, a Vatikánban, vagy más felekezet központjában. Talán Betlehem szerű piciny városkában kell ezt elkezdeni, újjá születni a Szentlélekből, végtelen türelmességgel, ahogy a Lélek gyümölcseként lehetséges az!

Vegyük azt az időt, amikor Jézus elindul, hogy a tizenkettőt maga köré gyűjtse. Hallgatni, figyelni a Lélek szavára, hangjára. Ki az a szent, akire rámutat a Lélek, akire azt mondja, Őt hallgassátok! Akit követni kell, mert keresem, akarom az üdvösséget szolgálni, és kész vagyok hallgatni, odahallgatni rá! Vannak ilyen emberek ma is, akik az életszentségnek ezen a szintjén vannak, akikre mi mind, akik vágyakozunk a megtisztulásra, a megújulásra, képesek, hajlandók vagyunk feltakarni. Hogy majd ők elvezethessenek azokhoz, akik elvezethetnek bennünket a tizenkettőhöz! Akik Krisztussal vannak ma is közösségben. Akiket Krisztus Szent lelke szentelt fel az apostoli szolgálatra.

Képessé lenni rá, a Lélek vezetésére bízni magam! Böjtölni és imádkozni kell! Aki képes, és hajlandó azért tenni, hogy a Lélek erejéből megvalósuljon a megújulás!

Kell legyenek ma is Szent Ferencek és Szent Ignácok, Szent Benedekek és Szent asszonyok is! Ma nem lehet már együgyű jámborsággal kereszténynek lenni, akik önmagukból kiindulva szervezik a közösséget, és önmagukhoz mérik a miérteket és a hogyanokat, no meg, hogy mi jó és mi nem az.

 

Kijelenthetjük nyugodtan, hogy elkezdődött az egyetemes egyház lebontása. Van a klérus, akik egy külön egyházat élnek meg, még akik vannak! Hiszen rohamosan csökken a létszámuk. És van a laikusokból álló egyház, akik egy részükben tétova, tétlen, mert nem tudja, mit kezdjen a papság nélkül, de tétlensége ellenére igényli a papságtól a szentségek kiszolgáltatását, sőt azokat a szolgáltatásokat is, melyeket szentségeknek tulajdonít önmaga számára és megnyugtatására. Ők azok, akik felelősök lehetnek azért, hogy a papság minősége napról napra leépül. – Természetesen, vannak a papságban is kivételek, hála Istennek. De, hát ők lehetnek a megújulás eszközeivé! A laikusoknak van egy kisebb tábora, mely képes, és hajlandó tenni hittel, azért, hogy Krisztus közössége, és Isten országa épüljön. Akik számára nem a törvény az elsődleges, hanem az a Lélek, mely éltet, és mely irgalmasságával felülírja a törvényeket!

Istenünk, Örök Atya, kérlek, újítsd meg a Föld színét! Ámen

A bejegyzés trackback címe:

https://eleszto.blog.hu/api/trackback/id/tr168397618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása