A Lélek vitte Jézust a pusztába
MTörv 26,4-10 - Erre vegye el a pap a kosarat kezedből, s tegye az Úr, a te Istened oltára elé. Aztán mondd az Úr, a te Istened színe előtt: ,,Kóborló arám volt az én atyám, s ő lement Egyiptomba, s ott tartózkodott jövevényként kevesedmagával, s nőtt nagy és erős, temérdek sokaságú nemzetté. Ám az egyiptomiak sanyargattak és üldöztek minket, s felette nehéz terheket raktak ránk. Erre mi az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s ő meghallgatott minket, s látta megalázásunkat, fáradalmainkat és szorongatásunkat, és erős kézzel, kinyújtott karral, nagy, félelmetes tettekkel, csodákkal és jelekkel kihozott minket Egyiptomból, s behozott erre a helyre, s nekünk adta ezt a tejjel s mézzel folyó földet. Éppen azért, íme most bemutatom annak a földnek a terméséből a zsengét, amelyet az Úr nekem adott.'' - Így tedd le azt az Úr, a te Istened színe előtt, s imádd az Urat, a te Istenedet.
Zs 90 - Aki a Fölségesnek oltalmában lakik, a Mindenható árnyékában nyugszik, azt mondja az Úrnak: ,,Te vagy az én oltalmazóm és erősségem, Istenem, akiben bizakodom.’’ Mert ő megment engem a vadászok tőrétől, a súlyos veszélytől. Szárnyával árnyékot borít rád, és tollai alatt menedékre találsz; Pajzs és páncél az ő hűsége, nem kell félned az éjszaka rémeitől, a nappal repülő nyíltól, a sötétben látogató járványtól, a délben pusztító ragálytól. Ezren essenek el bár oldalad mellől és tízezren jobbod felől, hozzád semmi sem közeledik. Sőt saját szemeddel fogod nézni, meglátod a gonoszok bűnhődését. Mert te vagy, Uram, menedékem! Ha a Fölségest választottad oltalmadnak, balszerencse nem ér téged, csapás nem jut sátrad közelébe. Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek. Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat. Áspiskígyón és viperán fogsz járni, eltiprod az oroszlánt és a sárkányt. Mivel bennem bízik, megszabadítom, oltalma leszek, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, a szorongatás idején vele leszek, megmentem és megdicsőítem. Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatom neki üdvösségemet.
Róm 10,8-13 - Az Írás viszont mit mond? ,,Közel van hozzád az ige, a szádban és szívedben’’ [MTörv 30,14], tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk. Ha tehát a száddal vallod, hogy ,,Jézus az Úr!’’, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: ,,Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül’’ [Iz 28,16]. Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül [Jo 3,5].
Lk 4,1-13 - Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit, s ezek elteltével megéhezett. Ekkor az ördög ezt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.’’ Jézus ezt felelte neki: ,,Írva van: ,,Nemcsak kenyérrel él az ember''’’ [MTörv 8,3]. Majd felvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és így szólt az ördög: ,,Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.’’ Jézus ezt válaszolta neki: ,,Írva van: ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj''’’ [MTörv 5,9; 6,13]. Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat. Mert írva van: ,,Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged'', és ,,kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat''’’ [Zsolt 91,11-11]. Jézus ezt felelte neki: ,,De azt is mondták: ,,Ne kísértsd Uradat, Istenedet''’’ [MTörv 6,16]. Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.
A Lélek vitte Jézust a pusztába. Gondolom, nem azért, hogy kísértést szenvedjen. De azért, hogy ne a testével foglalkozzon, hanem a lelkiekkel. Mint aki a testi létben megízlelte már annak javait, csábításait, előnyeit, vonzását, ezek után, abban az ingerszegény környezetben – a pusztában - tudjon elköteleződni, döntését meghozni, arról, hogy tudja-e vállalni azt, amire az Atya küldetése szól, a számára.
Jézus, a maga részéről láthatóan komolyan veszi a döntésének meghozatalát, böjtöt vállal. Beljebb megy, az ingerszegénységet fokozza azzal, hogy még az étkezés terhével sem engedi figyelmét elvonni arról, amiért a pusztába kiment. Már tudja, hogy küldetése van a világban, az Atyától! Negyven nap, étek nélkül!
Hát én bizony, egy napot sem vagyok képes étkezés nélkül eltölteni. Jézus negyven napon át nem vett magához ételt! Valami nagyon komoly döntés meghozatalára készült, valami rettenetes mélyen érintette meg ennek a döntésnek a szükségessége, minden idegszálával, minden gondolatával, és minden erejével arra akar koncentrálni, hogy döntése végleges, de egyúttal a sajátja legyen. Azé az emberé legyen ez a döntés, aki emberi méltóságának teljes tudatával bír – annak minden előnyével és hátrányával -, független személyiség, szabad akarattal, önálló felelősséggel, lehetőségekkel, álmokkal, és tervekkel, képességeinek terheivel, lehetőségeivel, … Ugyanakkor tudja, hogy világra jötte sem hétköznapi, de az Atyaistennel olyan közösségben van, amit senki máson még nem tapasztalt, de az írásokat is ismeri, melyek jöveteléről szólnak. Valószínűleg, már tapasztalása is van arról, hogy az Atya, az Isten, mit jelent az Ő számára. Vagyis, e világban elrendeltetés és rendkívüli helyzet az Övé! Ezért teszi meg azt, hogy elvonul, meghozni a maga életéről a maga döntését.
Amikor megéhezik, vagyis a test ingereket kelt vágyai kielégítésére, akkor érzi a gonosz, hogy van keresni valója! A test szükségleteire vonatkozó igényeket próbálja meglovagolni. Úgy gondolja ilyenkor például az ember, hogy ha már a lelke igényeit kielégítette, előnyt adhat testi vágyainak kielégítésére. Akkor most megérdemli a test, a szellem, az érzelem is, hogy kárpótolja magát. Jézus Istensége, nem e szerint a logika szerint működik. De vajon, miért?
Tegnap volt nálunk, plébániánkon lelki nap. Ahol az egyik előadó arról tanított bennünket, hogy tanuljuk meg magunkat elfogadni, felismerni, hogy vannak jó tulajdonságaink is, amelyek tiszteletet érdemelnek. A megfelelési kényszer ellenében, amit a velünk szemben támasztott elvárásokkal próbál a világ ránk terhelni, felelősséget rakva ránk, és igényességét hangsúlyozva, higgyük el, hogy Isten páratlan remekművei vagyunk, olyan sajátos, és személyes képességekkel, melyek Isten ajándékai a számunkra.
Azt azonban nem túlzottan hangsúlyozta ki az előadónk, hogy Isten ajándékai ne tegyenek bennünket egoistákká, hiszen nem azért kaptuk azokat, hogy önérvényesítésünket, vagy mások feletti uralkodási ösztöneinket erősítse. Jézus azt tanítja, hogy az, aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki szolgája. Vagyis: képességeink, karizmáink, mások szolgálatára valók! Elsősorban, és legfőképpen, Isten országának építésének az ügyének kell alárendelni magunkat. Ha magunkat megjutalmazzuk, elfogadjuk a világ dicséretét, jutalmazását, ajándékait, ugyan, miért akarjuk még azt is, hogy Isten jutalmában is részesedhessünk? El kell döntenünk, milyen érdemekre tartunk igényt? Miért tesszük azt, amit teszünk? Mert két urat, nem szolgálhatunk! Döntsük el, hogy a Világ hatalmaskodását szolgáljuk, vagy Isten ügyét. Magunk, e világban betöltött szerepünk dicsőségét akarjuk, vagy Isten dicsőségét?
Nehéz és súlyos kérdések ezek, de melyekre folyamatosan, újra - meg újra válaszolnunk kell. Ahogy a világ is újra - meg újra felteszi nekünk a kérdését: Te kit választasz? Amíg mindenki számára nem tesszük egyértelművé döntésünket, elköteleződésünket elodázzuk, addig ezzel a kérdéssel minduntalan ostromolni fognak! Amíg nem köteleződünk el, addig mindig az a vád fog érni, mindkét oldalról, hogy nem vagyunk hitelesek! Amíg nem vagyunk hitelesek, nem vagyunk alkalmasak, sem képesek, Isten országának építésére. Ha nem vagyunk alkalmasak Isten országának építésére, ugyan remélhetjük- e üdvösségünket? Ugyan miért, ha mi, én magam, nem szereztem érdemeket Isten előtt, a mammonban? (l: Lk 16,9-12)
Jézus meghozta a maga döntését. Úgy is mondhatom, hogy képessé tette magát rá, hogy az Atya döntését, elvárását magára vegye! Engedelmessé lett! „Megalázta magát, engedelmes lett a halálig” [Fil 2,8] Számára többé nincs vissza út! Értünk vállalta azt, amit vállalt!
De tudom ezt úgy elfogadni Tőle, hogy ezzel példát akart mutatni nekem arra, hogy mit ért azon, hogy „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem” [Mk 8,34]?
Minden ember az emberiségért van, az emberiség üdvösségének szolgálatára, ahogy arra mintát mutatott Jézus! Amihez Isten felruház, és elhalmoz kegyelmekkel mindegyikünket!
Mit jelent a nagyböjt, a böjti idő, a készület ideje? Azt mondta a mai prédikációjában a miséző pap, hogy „a minden évben megismétlődő nagyböjt” –höz érkeztünk. Nem értek Vele egyet. Ez a nagyböjt még sosem volt a számomra, és soha többet nem lesz a számomra. Ez a nagyböjt csak most van! És azért van felismerjem azt, hogy hol tartok a magam fejlődésében, most miben kell hasonlatosabbá lennem Jézushoz, azért, hogy az emberiség üdvösségére valóvá váljak egyre inkább, és egyre jobban!
Ma itt tartok én Uram! Ma ebben az állapotomban kérem, jöjj, legyél velem, és vezess engem, hogy minden pillanatban ott legyek és az legyek, aki Te akarsz lenni általam és bennem! Ámen
