Így sem, ezeket sem képes befogadni a Világ
1Sám 24,3-21 - Erre Saul kiválasztott háromezer embert egész Izraelből, maga mellé vette őket, s elment, hogy felkutassa Dávidot és embereit akár még azokon a meredek sziklákon is, amelyeken csak a vadkecskék járnak. Így jutott el az út mentén fekvő juhaklokhoz. Saul bement az ott levő barlangba, hogy elvégezze szükségét. Dávid és emberei éppen e barlang belső részében lappangtak. Mondták is Dávid szolgái uruknak: ,,Itt a nap, amelyről az Úr azt mondta neked: ,,Kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy tehess vele, amint szemednek tetszik.''’’ Dávid erre felkelt, s titokban levágta Saul köntösének csücskét. Utána azonban furdalta Dávidot lelkiismerete, hogy levágta Saul köntösének csücskét. Azt mondta azért embereinek: ,,Legyen az Úr kegyelmes irántam, hogy meg ne tegyem azt a dolgot az én urammal, az Úr felkentjével, hogy felemeljem kezemet ellene, hiszen ő az Úr felkentje!’’ Így Dávid megfékezte szavaival embereit és nem engedte meg nekik, hogy Saulra rontsanak. Saul aztán felkelt a barlangból, s folytatta megkezdett útját. Utána Dávid is felkerekedett, s kiment a barlangból és utána kiáltott Saulnak: ,,Uram, király!’’ Amikor Saul hátratekintett, Dávid földig hajtotta arcát és leborult és azt mondta Saulnak: ,,Miért hallgatsz azoknak az embereknek a szavára, akik azt mondják, hogy Dávid rosszat forral ellened? Íme, ma saját szemed láthatja, hogy az Úr a kezembe adott a barlangban, s hogy eszembe jutott, hogy megöllek, ám szemem megkímélt téged, mert azt mondtam: Nem nyújtom ki kezemet uram ellen, hiszen az Úr felkentje ő. Nézz csak ide, apám, lásd, köntösöd csücske itt van a kezemben! Mivel tehát, amikor levágtam köntösöd csücskét, nem akartam kinyújtani kezemet ellened, ismerd el és lásd be, hogy nincs kezemben gonoszság és hamisság és nem vétettem ellened: s te mégis az életemre leselkedsz, hogy elvedd. Az Úr ítéljen köztem és közted, s az Úr álljon bosszút rajtad értem, de az én kezem ne emelkedjen fel ellened. A régi közmondás is úgy tartja: ,,Gonoszoktól származik gonoszság'', az én kezem tehát ne emelkedjen fel ellened. Kit kergetsz, Izrael királya, kit kergetsz? Holt ebet, bolhát kergetsz! Legyen az Úr a bíránk, s ítéljen közöttem és közötted, lássa és ítélje meg ügyemet és szabadítson meg engem kezedből.’’ Amikor Dávid befejezte e Saulhoz intézett szavakat, azt mondta Saul: ,,Nemde, a te hangod ez, fiam Dávid?’’ Azzal Saul hangos sírásra fakadt és azt mondta Dávidnak: ,,Te igazabb vagy, mint én, mert te jót tettél velem, én pedig rosszal fizettem neked. Te ma bebizonyítottad, hogy jót cselekedtél velem: az Úr a kezedbe adott, s te nem öltél meg engem! Pedig, ki bocsátja el ellenségét, ha ráakad, békében útjára? Fizessen is meg neked az Úr hasonló jóval azért, amit ma velem tettél. Most pedig, mivel tudom, hogy biztosan uralkodni fogsz, s a te kezedben lesz Izrael királysága.
Zs 56 - A karvezetőnek. A ,,Ne semmisíts meg’’ szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul. A fölséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót cselekszik velem. Az égből küld szabadulást nekem, és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam. Isten elküldi irgalmát és hűségét. Lelkem az oroszlánok kölykei közt hever, amelyek felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre fent szablya. Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé! Hálót kerítettek lábamnak, és megaláztak engem; Vermet ástak nekem, de ők maguk estek bele. Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem, Éneklek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem, ébredjen a hárfa és a lant! Hadd keltsem fel a hajnalt! Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között, mert irgalmad felér az egekig, és hűséged a fellegekig. Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!
Mk 3,13-19 - Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. Kiválasztott tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy prédikálni küldje őket. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt.
- nap – VAN EGY ÁLMOD?
1Móz/Ter. 37,5-8 - Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet láttam!
Zsolt. 126 - Olyanok voltunk, mint az álmodók.
Rom 12,9-13 – (A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.)
A szeretet legyen tettetés nélkül! Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz! Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, támogassátok a szenteket szükségleteikben; gyakoroljátok a vendégszeretetet!
Jn 21,25 – (Maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.)
Van még sok egyéb is, amit Jézus tett, s ha azokat egyenként mind megírnák, úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Így sem, ezeket sem képes befogadni a Világ! Vajon, én igen? Nem árt, minduntalan szembesülni azzal, hogy a Világ és Isten között én hol állok? Mert az, hogy a „A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt.” [Jn 1,10], ez magáért beszél. Akarom mondani, hogy, a világi ember számára a világ a fontosabb, és a világi gondolkodás a sajátja. De az nem az Isten ismeretről beszél, hiszen az, aki nem ismerte meg, annak gondolkodása sem válhat istenivé, hát még a cselekedetei! De, egyébként is, Jézus maga mondja azokról, akikre vonatkozik, hogy „Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ.” [Jn 15,19]
Mennyire hiszek a keresztények egységében, mely Krisztusban az, felekezeti hovatartozás nélkül, éppen ezért, éppen ezért áll felette minden vallásnak! Egy bőszült vallásosságú embernek ez rettenetesen nehéz feladat, erre válaszolni. De, ha nehéz, akkor bizony azt jelenti, hogy megkövesedett vallásosságában, vallásában. Azaz, hogy, nem szabad a Krisztus követésére! Elhiszem azt, hogy ez problémát jelent a vallásilag elkötelezett klerikusok számára. Azonban, egy laikus esetében, ha ez az eset fenn áll, akkor az azt jelenti, hogy a hierarchiához, és személyesen a papjához jobban ragaszkodik, kötődik, mint Krisztushoz, és általa az Atyához.
Tovább megyek: ebben az esetben a személy képtelen a Szentléleknek, kegyelem áradásának megengedővé válni. Akkor pedig kerékkötője annak, ami az Isten szándékával egyezik. Pedig, Jézus legközvetlenebb munkatársai, az apostolok tizenketten voltak, ami tizenkét törzs. Ha tizenkét törzs, akkor tizenkét vallási vezető, tizenkét olyan szuverén személyiségű közösség alapja, mely Krisztuskövető közösség. De az is igaz, hogy e tizenkettő vezetőjévé lett Péter. És ez a tizenkettő nem földrajzilag, hanem személyiségében eltérő, vagyis vallási; vagy, ha úgy tetszik, akkor jellemvonásaiban, gyakorlati értelmezésében súlypontilag más, egymástól különböző, mégis az egyetlen dologban közös közösségek alapítói ők, mert Krisztushoz tartozók, tanítványai mindörökre és apostolai is egyben! Ebből is az látható, hogy Isten nem személyválogató, megengedi a személyiségek eltérőségét, de elvárja a szeretet törvénye szerinti alázatot, vagyis azt, hogy törekedjünk az eltérőségekben a kompromisszumra, az alázatra.
Jogos a kérdés, mely a mai nap ökumenikus programjának a gondolata: Van egy álmom?
Igen van! De az az álmom, amiről tudom, hogy ebben a világban soha nem teljesülhet. Azonban van helye annak, ahol álmom teljesülhet, és az, az Isten országa. Ahol a tizenkét apostol egy asztalhoz ülhet, és vele a tizenkét vallási közösség üdvözültjei is! Ebben az álomban kell élnünk, és élni napjainkat szeretetben. Mert ennek az álomnak a látása, és ehhez az álomhoz való hűségünk válthatja valóra már most, már itt közöttünk, emberek között a mindörökké tartó szerelem közösségét: akiknek szerelme az, hogy Krisztus útján járva, egymást erősítsük meg a nagy és közös álmunkban, míg be nem teljesülhet! Bizony, Pál szavai azok, melyek átívelnek egyházak, vallások felett, és összekapcsolnak, kapcsolhatnak bennünket: „A szeretet legyen tettetés nélkül! Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz! Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, támogassátok a szenteket szükségleteikben; gyakoroljátok a vendégszeretetet!” Ámen
