A Lélek megnyilvánulásait
Iz 62,1-5 - Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugodhatom, míg elő nem jön igazsága, mint a fény, és szabadítása, mint fáklya, fel nem gyullad. Látni fogják a nemzetek igazságodat, és a királyok mindnyájan dicsőségedet; új néven hívnak majd téged, melyet az Úr szája határoz meg. Ékes korona leszel az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened tenyerén. Nem mondanak többé téged elhagyottnak, és országodat nem mondják többé pusztaságnak; hanem így neveznek téged: „Kedvem telik benne”, és országodat: „Férjes asszony”; mert kedvét találja benned az Úr, és országod férjhez megy. Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet, úgy vesz feleségül a te fölépítőd; és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.
Zs 95 - Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: „Király az Úr!” Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.
1Kor 12,4-11 - A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Egyik a bölcsesség szavait kapja a Lélek által, a másik a tudományét ugyanattól a Lélektől. Más valaki a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, ismét más a gyógyítások adományát az egy Lélek által, vagy csodatévő hatalmat, prófétálást, a szellemek megítélését, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését. Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, mindenkinek úgy adva részt, ahogy akarja.
Jn 2,1-12 - Harmadnapon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja, és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk!” Jézus azt felelte neki: „Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!” Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: „Tegyétek meg, amit mond!” A zsidók tisztulására volt ott hat kőedény, egyenként két vagy három mérős. Jézus azt mondta nekik: „Töltsétek meg az edényeket vízzel!” Színig töltötték őket. Ekkor így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek belőle a násznagynak!” Azok vittek neki. Amint a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való - de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták -, odahívta a vőlegényt, és azt mondta neki: „Minden ember a jó bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!” Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne. Azután lement Kafarnaumba, ő és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott maradtak néhány napig.
„A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” Bizony ezt érteni, és minduntalan szemlélnünk kell!
Ebben vagyunk azonosak: mindegyikünkben „egy és ugyanaz a Lélek műveli, mindenkinek úgy adva részt, ahogy akarja". Magából, magáéból adva. Nem kéri hozzájárulásunkat, beleegyezésünket, de még tudomásulvételünket sem!
Azonban arra figyelmeztetni próbál mindenkit, mindegyikünket, hogy ez az, amit tisztelnünk érdemes és lehet önmagunkban és egymásban, hogy mindegyikünk hasznára lehessen a Lélek!
Mindezeken túl, helyesen teszem, ha igyekszem, törekszem rá, hogy mielőbb felismerjem, mit bíz rám Isten, az övéből. De, segítségül hívhatom a bölcsesség lelkét is, azért, hogy a másik emberben, a hozzám szóló, az én képességeimet kiegészíteni akaró Istent felismerni képes legyek.
Nem gondolom azt, hogy Pál törekedett, vagy, törekedhetett rá, hogy a teljességet akarja megragadni. Képtelen ugyanis rá az ember, hogy Isten teljességét átlássa, azonban ráérezni lehet, és ennek a bölcsességnek az alázatára bármelyikünk képes lehet, hittel. Így mondom azt, hogy a „kegyelmi adományok, szolgálatok, erőmegnyilvánulások" mérhetetlen sokszínűségére lelhetünk embertársainkban, ha erre képessé tudunk lenni. Éppen ezért, minduntalan törekednem kell arra, hogy a másik emberben felismerni bírjam Istent. Ehhez kell, szükséges az alázatosság, a szelídség, a hosszan tűrés kegyelme. Másrészről pedig, mindezekre azért van szükségem, hogy magamat Isten kegyelmének megajándékozottjaként legyek képes viselni. Arra gondolok, hogy ha mások még helytelenül is viseltetnek azzal szemben, hogy bennem felismerik Isten gazdagságát, és azt javukra használják, vagy azzal ügyetlenül bánnak – engem többre tartanak annál, mint aki vagyok, mert nem Isten kegyelmi adományát tisztelik, vagy megvetik bennem, hanem megtévedetten engem minősítenek – ne váljak megítélővé, vagy ne tekintsem attól magamat többre, és ne éljek vissza az emberi együgyűséggel se.
Isten jelenlétében lenni, és megmaradni, alázattal, szelíden és hosszan tűréssel, félve az Istent, és szeretetében, hatalmában, teljességében tisztelve Őt! Szóval, azt próbálom itt értelmezni, hogy miért fontos a magam személyiségének ismerete, és gondozása, nevelése.
Köszönöm, és kérlek is egyben Istenem, hogy segíts engem mindenkor abban, hogy önmagammal szemben józan és reális tudjak lenni. Mindeközben tisztelni, elfogadni és szolgálni bírjam testvéreimet a Te szeretetedben! Ámen
