A zsoltáros szavainak tükrében elmélkedem az evangéliumról

1Jn 3,22 - 4,6 - és bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves előtte. És az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. Aki megtartja parancsait, az őbenne marad, ő pedig bennünk. Hogy pedig ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott. Szeretteim! Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta áradt ki a világba. Erről ismerhetjük meg Isten Lelkét: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben eljött, Istentől van. És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van. Ti Istentől vagytok, fiacskáim, azokat pedig legyőztétek, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. Ők ebből a világból valók, azért erről a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét.

Zs 2 - Miért dühöngenek a nemzetek, terveznek hiúságokat a népek? Fölkelnek a föld királyai, egybegyűlnek mind a fejedelmek az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen: „Szakítsuk széjjel láncukat, igájukat rázzuk le magunkról!” A mennyekben lakó kineveti őket, az Úr kigúnyolja őket. Haragjában így szól majd hozzájuk, bosszúságában szétzavarja őket: „Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!” Hirdetem az Úr rendeletét. Mert így szólt hozzám az Úr: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged. Kérd tőlem, és odaadom neked a nemzeteket örökségedül, s osztályrészedül a föld határait. Kormányozd őket vasvesszővel, cserépedényként törd össze őket.” Nos hát, királyok, okuljatok, tanuljatok, ti földi bírák! Szolgáljátok az Urat félelemmel, ujjongjatok előtte remegve. Tanuljatok fegyelmet, hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja, s az igaz útról el ne vesszetek, amikor haragja hirtelen fellobban. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!

Mt 4,12-17.23-25 - Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: „Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk” [Iz 8,23; 9,1]. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.” Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között. Eljutott a híre egész Szíriába, és odavitték hozzá mindazokat, akik rosszul voltak, akiket különféle betegségek és kínok gyötörtek, az ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és a bénákat, ő pedig meggyógyította őket. Nagy tömeg követte őt Galileából és a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

A zsoltáros szavainak tükrében elmélkedem az evangéliumról. Magamon érzem az Úr szavát, ahogy lehetett ez, Jézussal is. Minden nap így ébredhetek, hogy magamra öltöm az Úr ezen szavait: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged. Kérd tőlem, és odaadom neked a nemzeteket örökségedül, s osztályrészedül a föld határait. Kormányozd őket vasvesszővel, cserépedényként törd össze őket.”

Jézus minden napja az Atya azonos megszólításában telt. Ebben bizonyos vagyok, ám Ő bűn nélkül való volt, így hallása az Atya szólítására sokkal határozottabb lehetett. A Vele, az Atyával, és szavával való közössége is így lehetett szent, tiszta, torzulás mentes. De jó Neki! Azonban jó nekem, hogy, bár bűnös ember vagyok, de van egy Krisztusom, aki Szentlelkével adja nekem azokat a dolgokat, szavakat, melyeket Ő megélt az Atyával közösségben, és melyekre nekem szükségem lehet.

Jézus, ahogy én is, egy azon közegben élünk. Egy bűnös és világi dolgaival elfoglalt világban élt Jézus, és élek én is. De Jézus viszonya más volt mindenhez, egészen más, ahogy más volt emberként az Atyához is. Az én töredékességem az, ami nem tesz képessé arra, hogy mindenhez olyan viszonyom legyen, amilyen viszonyban lehetett Jézus. Nekem az életem energiáit arra kell használnom, igyekeznem arra használni, hogy képessé tegyem magam, napról napra, egyre inkább, hogy Jézushoz közelebb, vele szorosabb barátságba kerülhessek, miközben merek, és engedem, hogy távolodjak a világtól, és a világ gondjaitól.

Mi bosszant, mi fáj, mi szerez számomra örömöt, mi boldogít, és mi jelent élvezetet, mi teremt lelkemben békét, vagy mi az, ami kedves a számomra?

Jézus, amikor meghallotta mi történt Jánossal, már tudta, mi fog következni. Mi vár Jánosra. Bizonyos vagyok, hogy elszomorodott, ezért vonult vissza Galileába. Úgy képzelem el, hogy az ördög elvitte Jeruzsálembe, és valahol annak környékén lehetett, amikor hírt kapott arról, hogy Jánost kiszolgáltatták. Akkor elindult a Genezáreti, vagy Galileai tóhoz, Kafarnaumba, ami a tó északi vége felé van. Vagyis minél messzebb akart kerülni Jeruzsálemtől. Míg odaért, addig volt ideje mindent átgondolni, átelmélkedni, átbeszélgetni az Atyával. Maga a tó 21 km hosszú. Jeruzsálem és Kafarnaum közötti távolság több száz kilométer. Bármi módon is közlekedett, nem volt kevés idő, míg e távot megtette. Autó nem volt, repülő sem, de vonat sem.

Jézus el akart távolodni a zsidó néptől, akik Jánosban nem voltak képesek megismerni azt az üzenetet, ami az Atyától akart általa hozzájuk, a zsidó néphez, a választott néphez eljutni. Kérges volt a szívük. Jézus elment Galileába, ami akkor már nem a zsidóságtól volt hangos. A zsidók állítólag lenézték a galileai zsidókat. Jézus kivonta magát, a hangos, és magát vallásosnak valló zsidóságból, majd ott kezdi el hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.” Vagyis elérkezett az ideje a megújulásnak, a változásnak, a megtisztulásnak. Újra kell fogalmazni az ember kapcsolatát Istenével! Mert az ember valamit elvesztett abból, amit Isten rábízott. És ez nem más, mint a szeretet, a könyörület, a törvény felett az irgalmasság, az engedelmesség, és a megengedő képesség gyakorlása, vagyis az alázat és szelídség tudatos megélése!

Valahogy, nekem azt mondja a Krisztus utáni kétezer év, hogy nagyon hasonló e kor Jézus korához. Igen, ideje a keresztény világnak, ennek a kereszténynek mondott Európának újra gondolni kapcsolatát Istenével. A bűnbánat és a megtérés idejét sürgeti Isten! Mi a válaszom?

Nekem úgy tűnik, hogy megint az áll elő, hogy nem az egyházat kéri számon Isten erről a dologról, hanem bennünket, embereket, egyénileg, személyesen. Az én hitemet kéri, és az én életemet kéri számon rajtam: mit teszek azért, hogy épüljön Isten országa?

Mit kezdek az Irgalmasság Szentévével, amire a pápa hív meg!

Így imádkozik Ferenc pápa a szentévre hívó bullájában, és ebben az imában való megújulásra szólít meg minden keresztényt: „Elérkezett a megfelelő pillanat, hogy megváltoztassuk az életünket! Itt az ideje, hogy engedjük megérinteni a szívünket. Az elkövetett bűnök, még a súlyos bűntények ellenére is; itt az óra, hogy meghalljuk azoknak az ártatlan embereknek a sírását, akiket megfosztottak javaiktól, méltóságuktól, érzéseiktől, sőt még az életüktől is. A rossz útján maradni csak illúzió és szomorúság forrása. A valódi élet egészen más. Isten fáradhatatlanul nyújtja felénk a kezét. Mindig készen áll, hogy meghallgasson, s én is kész vagyok rá, miként püspök- és paptestvéreim is. Elég, ha elfogadjátok a megtérésre szólító meghívást, és alávetitek magatokat az igazságszolgáltatásnak, miközben az Egyház az irgalmasságot kínálja fel.” (19.)

Nekünk magunknak kell megfeszülnünk, hogy az az áldozat, amit értünk áldozott Isten, az ne váljon porrá, hamuvá, hiszen életet akar azzal teremteni Isten! Azt mondja Jézus „Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: ‘Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot’. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” [Mt9,13]. Erre vonatkozik Jézus mai szava is. Ebben az összefüggésben kell értenünk, és komolyan venni ma és itt elhangzó szavait. Isten nem a múlté, azt csak az ateisták vallják. Mi keresztények azt állítjuk, mert valljuk, hogy Isten az örök jelenidő! Belénk oltja a mai lélegzetét, a mai szentségét, ha mi képesekké leszünk magunkra venni! Benne nincs múlt és nincs jövő, Ő az állandó jelen! Akkor hát, éljünk úgy, mint akik ma és most hallgatjuk Őt, és halljuk is Őt! Jöjj, Atyám, Krisztussal segíts, hogy menjek, és lehessek az, aki most, pontosan ebben a pillanatban ebben az időben akarsz Te lenni velem és általam a világ megszentelődésére! Értenem és élnem kell: „Te Istentől vagy, fiacskám, azokat pedig legyőzted, mert nagyobb az, aki benned van, mint aki a világban van!” Ámen