A tett halála az okoskodás

1Jn 3,11-21 - Mert az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és megölte testvérét. S miért ölte meg? Azért, mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvérének tettei pedig igazak. Ne csodálkozzatok, testvérek, ha a világ gyűlöl titeket. Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmaradna benne. Abból ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. Aki birtokolja a világ javait, és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt megnyugodhat a szívünk. Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent. Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez.

Zs 99 - Hálaadásra. Ujjongjatok Istennek, minden földek, örvendezve szolgáljátok az Urat, járuljatok eléje lelkendezve! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és az övéi vagyunk az ő népe s az ő legelőjének nyája. Lépjetek be kapuiba hálaadással, udvaraiba magasztalással. áldjátok őt, dicsérjétek nevét. Mert jó az Úr; Örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.

Jn 1,43-51 - Másnap, amikor Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel. Azt mondta neki: „Kövess engem!” Fülöp Betszaidából való volt, András és Péter városából. Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből.” Natanael erre megjegyezte: „Jöhet valami jó Názáretből?” Fülöp azt felelte neki: „Gyere és lásd!” Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.” Natanael megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus azt felelte: „Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.” Natanael azt válaszolta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus erre így szólt: „Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.” Aztán hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

A tett halála az okoskodás. Mondja Lucifer Évának, a Madách, Ember tragédiájában. Ebben az elgondolkodtató az, hogy Lucifernek e kijelentése igazságot tartalmaz, mégis, amire vonatkoztatja, abban megtévesztő, éppen ezért gonosz. Hiszen szándékkal teszi azt, ráadásul azzal a szándékkal, hogy Istentől távolítsa el az embert! Vagyis: az ember szívét akarja elzárni Istentől. Azt a szívet, amit Isten arra teremtett, hogy a belé oltott „istenképiséget” hordozza, és szolgálja. Isten a saját lelkét akarja művelni bennem, és ebben vár tőlem alázatot, szelídséget, ehhez adja az irgalmas szeretetét!

Talán nem igazán értjük az isteni szándékot, önmagában az emberben, és éppen ezért nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy Isten végtelen irgalmas szeretetével szereti az embert, az emberiséget.

Ferenc pápa megszólítja Isten népét az idei Béke világnapja alkalmából, levélben. E levélben szól így: „A méltóság és a személyes kapcsolatok jellemeznek bennünket emberként, (…) Mint elidegeníthetetlen méltósággal rendelkező teremtmények, a felebarátainkkal való kapcsolatban létezünk, felelősséget viselünk velük szemben és velük együtt cselekszünk szolidáris módon. Ezeken a kapcsolatokon kívül az ember kevésbé volna ember. És éppen ezért van, hogy a közömbösség fenyegetést jelent az emberiség egész családja számára. Most, amikor megkezdjük az új évet, szeretném, ha mindenki elismerné ezt a tényt, hogy leküzdjük a közömbösséget és megszerezzük a békét.” (2.)

Ferenc pápa e körlevelében szinte nem mond sok újat, azonban, visszatekint az eddigiekben már elődei és önmaga által is mondottakra, összefoglalva azokat a gondolatokat és megismételve, melyekkel a békét – a bennünk, emberekben művelt, és ez által a világ békéjét – szolgálni kívánja. Pontosan ezzel mond újat, amiért úgy érzi, hogy eddig nem jutottak el ezek a gondolatok azokhoz, akikhez kellett volna, hogy eljussanak. Nekem, magamnak is szükségem van erre az ismétlésre!

„Az irgalmasság Isten szíve. Éppen ezért azoknak a szíve is kell, hogy legyen, akik a gyermekei, és így nagy családja tagjainak vallják magukat, s ez a nagy szív erősen dobog ott, ahol veszélyben van az ember méltósága, vagyis istenképisége. (…) az a feladatunk, hogy a szeretet, az együttérzés, az irgalmasság, a szolidaritás valódi életprogramunkká, magatartásunk stílusává váljon az egymáshoz fűződő kapcsolatainkban (Vö. Uo., 13.). Ehhez a szív megtérésére van szükség, vagyis arra, hogy Isten kegyelme átalakítsa kő szívünket hús szívvé (vö. Ez 36,26), amely képes megnyílni a többi ember felé hiteles szolidaritást mutatva.” (5.)

De, nem áll meg, ennél a megállapításánál. A 8 pontba szedett tanításának 6. pontját ezzel kezdi: „A szolidaritás, mint erkölcsi erény és társadalmi magatartás a személyes megtérés gyümölcse, és ezért a nevelés és képzés terén felelősséget viselő sokféle személy részéről elkötelezettséget igényel.” Elkötelezett keresztényekké próbál nevelni bennünket!

A kérdés az, mi a válaszom erre? Keresem a magyarázatot, miért nem értek vele egyet, mit kifogásolok szavaiban, vagy próbálom tovább olvasva megtalálni, hogy szavaihoz mi az én közöm, mi dolgom van vele?

Amikor én, a magam közösségében egy elmélkedő gondolatomat igyekszem tovább adni, abban a hitben, hogy Isten erre tart engem, akkor a magukat hívő, és a közösség vezetői közé avanzsáltak általában azzal térnek ki írásaim elől, hogy ilyen hosszú szöveget ne várjak bárkitől is, hogy elolvasson. Vagyis, ha el sem olvassa, akkor nem is gondolkodik el róla. Vajon, hányan olvassák el Ferenc pápa üzeneteit? Hányan vannak papok, vagy laikusok, akik nem szakmai okokból, hanem lelki épülésükre szakítanak időt arra, hogy az aktualitás okán, az éppen elénk kerülő elmélkedéseken elidőzzenek? Önmaguk épülésére, és a közösség, mely nem az én és nem a te közösséged, hanem Krisztus közössége kéne, hogy legyen (!), kellene, hogy munkálkodjunk érte, akik magunkat keresztényeknek tartjuk! Meghallva, bele hallgatva abba, ami Péter utódja szerint volna időszerű feladata az Egyháznak. Éppen ezért nekem, dolgom volna az.

Márpedig, ha nem értjük Ferenc pápa lelkiségét, és nem ismerjük gondolatait, melyeket az Egyház első embereként ránk szeretne bízni, megosztani akar velünk, hogy Vele közösségben építsük Isten országát, akkor hogyan érthetnénk, és hogyan kapcsolódhatnánk bele a minden hónapban ajánlott imaszándékába? Ami mindig más, és mindig időszerű:

A pápa imaszándéka 2016. január hónapra:

Egyetemes szándék: Hogy a különböző vallású férfiak és nők közötti őszinte párbeszéd a béke és az igazságosság gyümölcsét teremtse

Evangelizációs szándék: Hogy a párbeszéd és a felebaráti szeretet által, a Szentlélek kegyelmével megszűnjék a keresztények közötti szakadás.

Erről a pápai levélről nem azért tudok, amiért a hivatalos egyház tanításában felhívta volna rá a figyelmemet, hanem amiért én utána mentem, mert próbálok odafigyelni a pápára, aki nem szűnik meg 76 éves kora ellenére sem munkálkodni azon, amire elhívta Őt Isten! Engem mire hív az Isten? Tudom, mi a dolgom? Teszem a dolgom? Vagy, hiába szólít meg András, vagy Fülöp, én továbbra is ülök a fügefám alatt, és azt mormolgatom, hogy mennyi dolgom van, amiért nem érek rá odamenni ahhoz, akit ők akarnak bemutatni nekem? Meghallgatom, veszem a fáradtságot, hogy meghallgassam, mit akar Jézus mondani, üzenni nekem?

Egy új év elején vagyunk, amiről oly bölcsen szól Udvardy György pécsi megyés püspök atya, amikor elemzi azt, hogy hogyan lépjünk át az új év kapuján, párhuzamba hozva az irgalmasság szentkapuival: „Aki átlép a kapun, szeretné helyrehozni, amit elrontott. Ezt az újrakezdési lehetőséget élhetjük meg az elmúlt év lezárásában és az újév ünneplésében is.” Számot vetni és újra kezdeni azt, amit elmulasztottam, vagy rosszul tettem a múlt évben! Segíts meg Istenem, hogy a Te irgalmas szereteted, amivel Te engem elhalmozol, ne hulljon a semmibe, általam és bennem hozzon bőséges termést! Ámen