Mondhatom, hogy különös

ApCsel 6,8-10; 7,54-59 - István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt.

Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. Megszólalt: „Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.” Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak. Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. Megkövezték Istvánt, aki így könyörögött: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”

Mt 10,17-22 - De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok. Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az megmenekül.

Mondhatom, hogy különös az, hogy tegnap még az ünnep felhőtlen örömét mutatja egyházunk, mára pedig egy vértanúság kereszttüzében találjuk magunkat.

Jézus eljövetele bizony azt akarja jelenteni, hogy komoly, és életbe vágó változásokat vár el az embertől. Újra kell gondolni mindent! Az ünnep hitelessége az, ha olyan mélyen érinti meg az embert, hogy erőt merítve belőle, felismerni meri azt, ami tévedése volt addig, amiről addig nem elég határozottan vélekedett, vagy nem merte elfogadni felismerését, nem merte rátenni életét meggyőződésére. Hagyni, hogy más kényszerítse ezután ki tőlem hitvallásomat! Az elköteleződés bizonyosságát vállalni!

Igen, meghalni annak, aki voltam annak előtte, új életre támadni, most már meggyőződéssel, előlem elgörgetve minden akadályt, hinni, és hitetni, bírni azt, Akit tegnap már ünnepelni képesé lettem! Akivel tegnap ünnepelni képessé lettem!

Nem tűrni meg senkit, aki akadályt jelent abban, hogy én kövessem Őt! Jézust! Ebben nem akadályozhat meg az élet. Az Élet szolgálni akarja a Létet. Az Élet csupán foszlánya, satnya, hivalkodó utánzata, vagy csupán kibontakozása, kezdeménye, a Létnek. A vértanúság így nem más, mint áldozat azért, hogy mások minderre a felismerésre maguk is rádöbbenhessenek. Szent Ignáci megfogalmazásban: az élet ne legyen több mint a halál. Nem az a fontos, hogy vannak, akik értetlenkednek, megköveznek, megvetnek, elutasítanak, védekeznek, vagy tiltakoznak a Lét eleme, az élet ellen, mert félnek élni!

A dolgom az, hogy én ne utasítsam el az Életet, hanem felismerjem benne azt, hogy létezésemért való ajándékom. Melyet önként, másokért áldozhatok, de meg nem tarthatok, legfeljebb elveszíthetem! De annak ára van, ha nem adom örömmel, hanem elvesztegetem, vagy elveszítem!

Minden történést, ami a Szentírásban fel van jegyezve, azt Isten üzeneteként, mellőle kell szemlélnem, és nem a világ felöl. Azaz, szeretettel és nem félelemmel, féltőn, aggódva.

A világ etikett szabálya szerint ajándékot nem illik tovább ajándékozni. Jézus tanítása ezzel szemben pedig az, hogy ajándékom az életem, melyet el kell tudnom ajándékoznom azért, hogy ajándékommá lehessen teljességem Istenben, mely örökérvényűségem a szeretetben. Legyen Létem egylényegű a Fiúval, az Atyában és a Szentlélekben! Ámen