Borzasztó nagy veszélyben vagyunk!

Szof 3,1-2.9-13 - Jaj a lázongó, szennyes és erőszakos városnak! Nem hallgatott a szóra, nem fogadott el figyelmeztetést, nem bízott az Úrban, nem közeledett Istenéhez. Akkor majd ismét tisztává teszem a népek ajkát, hogy valamennyien az Úr nevét hívják segítségül, és vállvetve neki szolgáljanak. Etiópia folyóin túlról jönnek esedezni hozzám, szétszórtjaimnak fiai áldozatot hoznak nekem. Azon a napon majd nem szégyenkezel mindazon cselekedeted miatt, mellyel vétkeztél ellenem; mert akkor majd eltávolítom közüled nagyhangú kevélyeidet, és nem kérkedsz majd többé szent hegyemen. Szegény és alázatos népet hagyok meg benned”, mely majd az Úr nevében bizakodik. Izrael maradékai nem cselekszenek majd gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, és szájukban nem lesz csalárd nyelv, hanem nyugton legelnek és leheverednek, és nem lesz, aki felrettentse őket.

Mt 21,28-32 - „Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: „Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!” Az így válaszolt: „Nem akarok”, de később meggondolta magát és kiment. Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: „Igenis, Uram!” De nem ment ki. A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti. Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján - és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.

Borzasztó nagy veszélyben vagyunk! Mert tévedhetünk! Minden keresztény, ki önmagában bizonyossággal, meggyőződéssel bír, mert vallásos alapokra építi hitét, és nem képes naponta a megújulásra, arra ez érvényes, amit Jézus mond: „Eljött ugyanis hozzátok Jézus, az igazság útján – azt hiszitek, hogy megismertétek, de csupán a törvényt ismeritek, és ezért nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.”

Mert nem a törvény által igazulunk meg, hanem a hit által, mely hit Isten ismeretből fakad. (l.: Gal 2,16). Ha ismerem őt, megtartom parancsát, vagy legalább is arra irányul figyelmem, hogy megtartani bírjam (l.: Jn 8,55). Hogyan hasonlíthatok Jézushoz, ha nem keresem az ismeretet róla, ha nem próbálom érteni, és életemmé fogadni Őt, a tanítását, és tetteit követni? Vele járni az utat, valami olyan dolgot jelenthet, hogy arra koncentráljak, hogy az evangéliumi Krisztus nyomába lépjek! Annyira ismerni a tanítását, hogy amit látok, amit hallok, és amerre járok, amit érzékelek, ott, és akkor azt érzékeljem, ami ott, és akkor történni akar szándéka szerint. Mert, a biblikus Krisztus az én életemben is az szeretne lenni. Ahogy Isten ugyanaz tegnap, ma és minden időben, úgy valósul mag, – vagy pontosabban - szeretne megvalósulni az én életemen keresztül is, most, éppen most is, és minden életállapotomban is.

El kell felejtenem, el kell engednem azt a katolikus énemet, aki azonos a főpapok és a nép véneinek kétségével, kishitűségével. Nekem Jézust kell tudnom szemlélnem, és hinnem. Nem vallanom, mert az kevés: utánoznom kell, hittel, és azzal a szeretettel, amivel szeret engem az Isten!

Walter Kasper, az Irgalmasság című tanulmányában, elmélkedésében a könyv első kétharmadában arról értekezik, hogy mi közünk van – nekünk embereknek – Isten irgalmasságához, hogyan kerülünk Vele kapcsolatba, és milyen jelek azok, amelyek a teremtéstől napjainkig igazolják az Ő állandósult, és megtépázhatatlan irgalmasságát. És csak a harmadik harmadában kezd beszélni arról, hogy én, az ember arra vagyok teremtve, hogy hasonlatossá váljak Istenhez! Nekem önmagamhoz, és egymáshoz is ezzel a türelemmel kell lennem. engednem kell, hogy felismerjem magamon Isten irgalmas szeretetét, majd abban meg kell fürödnöm, hogy az után kiemelkedve e fürdőből, el tudjak indulni a másik ember felé, hogy tudomására hozzam: általam, bennem akar szeretni Isten téged! Én leszek az, aki neked megbocsátok, de tudom, hogy az én bocsánatom mit sem használ neked, ha nem Isten megbocsátó szeretetével bocsátok meg neked! Számodra az Isten mindent eltemető irgalmas szeretetére van szükséged, amit én hozhatok el számodra! Mert Isten szeretete az, ami életet ad, erőt ad, és bátorságot, hogy békességet nyerhess a világban!

Segíts engem Istenem, hogy ezt az üzenetet lehessek képes közölni ma, és minden nap. Minden nap minden percében, mikor én lehetek általad és érted áldásod és kegyelmed közvetítője! Ámen