Megkegyelmez kiáltásod hangjára
Iz 30,18-21.23-26 - Az Úr azonban arra vár, hogy kegyelmezzen nektek, és ezért fölkel, hogy irgalmazzon nektek. Mert az ítéletnek Istene az Úr; boldogok mind, akik benne reménykednek! Bizony, Sion népe, aki Jeruzsálemben laksz, többé nem fogsz sírni; biztosan megkegyelmez neked kiáltásod hangjára, amint meghallja, válaszol neked. Bár az ínség kenyerét adja nektek az Úr, és a nyomorúság vizét, de nem rejtőzik el többé tanítód, hanem szemed látni fogja tanítódat, és füled meghallja az igét, mely mögötted szól: „Ez az út, ezen járjatok!”, amikor jobbra vagy balra letérnétek. Akkor esőt fog adni magodra, mellyel beveted a földet, és a föld termésének kenyere bőséges és tápláló lesz. Jószágod azon a napon tágas legelőn legel majd, és a tehenek meg szamárcsikók, melyek a földön dolgoznak, sózott takarmányt esznek, amelyet rostával és szórólapáttal tisztítottak meg. Minden magas hegyen és minden kiemelkedő dombon patakok és vízfolyások erednek a nagy öldöklés napján, amikor ledőlnek a tornyok. Olyan lesz a hold fénye, mint a napnak fénye, és a nap fénye hétszeres lesz, mint hét nappalnak a fénye, azon a napon, amelyen bekötözi az Úr népe sérülését, és verésének sebhelyét meggyógyítja.
Mt 9,35 - 10,1.6-8 - Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget. Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5]. Erre így szólt tanítványaihoz: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a mennyek országa!” Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
„Megkegyelmez kiáltásod hangjára, amint meghallja, válaszol neked.”
„Magához hívta őket … Hatalmat adott nekik … Menjetek és hirdessétek … Gyógyítsatok betegeket … Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”
E két gondolati kört foglalja össze a harmadik: „Az Úr arra vár, hogy kegyelmezzen nektek, és ezért fölkel, hogy irgalmazzon nektek.”
Azt mondom, hogy gondolati körök. Talán nem is az. De bennem mégis gondolatokat e kijelentések keltenek most. Ezek a szavak gondolkodtatnak el, ma erre irányítja figyelmemet Istenem.
Mert méltóságot, hatalmat követelők e szavak! Elidőzöm felettük.
Jézus küldetéséről szóló szavak ezek. Az Atya irgalmas szeretetének bizonyossága Jézus, mellyel az ember iránt elkötelezett. Nem hagyja Isten az Embert magára, együgyűségében, értetlenségében, képtelenségében, mert látja, hogy félreérti szándékát, akaratát. Isten nem akarja, hogy az ember félreértse! Tévedése miatt elveszítse azt, akit szeretete teremtett, szeretetre! Minden az emberért van, aki az Isten szeretetének a bizonyítéka, és megdicsőítője.
Ferenc pápa ezért mondja a szentév bullájában: „Jézus Krisztus az Atya irgalmasságának az arca. Úgy tűnik, ez a szó jól összefoglalja a keresztény hit misztériumát. Az Atya irgalmassága a názáreti Jézusban vált elevenné, láthatóvá, őbenne érte el csúcspontját.” (1.)
Az embert nem megalázni akarom akkor, amikor rá becsmérlő minősítést használok. Hanem magamra vonatkoztatva, és magamról is kimondva teszem azért, hogy alázatosságomat fejezzem ki Isten előtt, Isten jelenlétében. Erről egy percre sem szabad megfeledkeznie az embernek, ha komolyan ünnepelni hajlandó Isten irgalmas szeretetét! Tulajdonképpen kereszténységünk ünneplésének ez az oka: Isten végtelenül túláradó és kiapadhatatlan irgalmas szeretete, ami tulajdonképpen bizonyossága annak, hogy Isten elkötelezett az Ember iránt.
Ferenc pápa gondolja így, nem csak én! Persze, az Egyház feje, az Egyházról mondja ezt, amiért mi, emberek vagyunk az Egyház! „Az Egyház arra hivatott, hogy elsőként legyen az irgalmasság őszinte tanúja, azáltal, hogy úgy hirdeti és éli meg, mint Jézus Krisztus kinyilatkoztatásának a központját. A Szentháromság szívéből, Isten misztériumának legmélyéből fakad és árad szüntelenül az irgalmasság nagy folyama. E forrás soha nem apadna el, bármilyen sokan is közelednek hozzá. Amikor csak szüksége van rá valakinek, hozzá siethet, mert Isten irgalmassága végtelen. Ilyen kifürkészhetetlen az irgalmasság misztériumának mélysége, ennyire kimeríthetetlen a belőle áradó gazdagság.” (25)
De, az Ószövetségi gondolatokon túl, tekintsük azért Jézus szavait is. Az Ő élete, példája, egész jelenvalósága mennyire tanító, és követésére felszólító szavak? Amikor hív, amikor küld, és amikor hatalommal ruházza fel az embert, akkor Isten személyiségében, megszentelődésre megszólítóan cselekszik. Ez a cselekedet, Isten részéről az ember iránt valami végtelen nagy bizalmat fejez ki: az emberre rábízza az isteni hatalmat, mely nem felelősségként akar rá nehezedni, hanem sokkal inkább szolgálatként. Az egyik ember nem felelős a másikért, ahogy Isten sem felelős az emberért, hiszen mindeneknek szabadságot ajándékoz, és ezt a szabadságát egészíti ki az irgalmával. Döbbenetes ez nagyvonalú szeretet, én ezen ámulok, és erre csodálkozom rá minden nap, és minden pillanatban, mikor képessé válok szeretettel – az Ő szeretetéből táplálkozva – Rátekinteni, Őt nézni! Nincs bennem félelem, vagy ok arra, hogy – bár tudom, hogy bűnös vagyok, és méltatlan rá, hogy szeressen, mégis – visszatartsam magam attól, hogy vágyakozzak utána, ezért hitemben keressem a lehetőséget minél közelebb férkőzzek Hozzá! Ez az én utam, vallom, ahhoz, hogy teljességébe egykor beleolvadhassak, Vele egyesülhessek. Erre jelent számomra az irgalmasság éve fontos állomást. Életutam szükséges része, vallom ez az év, és hiszem, hogy az Egyház számára is az. Ha az Egyház számára az, akkor minden embernek is az, a pápától, rajtam keresztül, a még meg nem született kereső emberig beleértve mindenkit! De ezt a mindenkit, személyesen, nekem, magamnak kell megélnem, és életté váltanom!
Segíts utunkon utat taposni minden ember számára, kik nyomunkban haladnak, mellyel dicsőségedet szolgálni sikerülhet nekünk, melyre vágyakozunk! Ámen