Csak kettő?

Iz 29,17-24 - Íme, még egy kevés kis idő, és Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé. Meghallják majd azon a napon a süketek a könyv igéit, s a homály és sötétség után a vakok szeme látni fog. Az alázatosak egyre jobban örvendeznek az Úrban, és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak. Mert vége lesz az erőszakosnak, és eltűnik az öntelt, kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket; akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket, az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban, és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat. Így szól Jákob házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: „Most már nem szégyenkezik Jákob, és most már nem sápad el az arca, hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében, szentnek mondják nevemet, szentnek mondják Jákob Szentjét, és Izrael Istenét félik. Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet, és a zúgolódók belátást tanulnak.”

Mt 9,27-31 - Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiáltozott: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!” Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?” Azok ezt válaszolták neki: „Igen, Uram!” Erre ő megérintette a szemüket és így szólt: „Legyen nektek hitetek szerint.” Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja!” De ők, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken.

Csak kettő? Talán mi keresztények mind látó emberek vagyunk? Látjuk, hogy Jézus merre megy, hogy Ő van előttünk, és őt kéne követnünk? Szeretnélek látni Uram, Mesterem, Jézusom! Sokszor vagyok úgy, többnyire, hogy remélem, hogy bírlak, tudlak követni, és hallasz. De vajon merlek kérni? Azzal a hittel, hogy meg is állj, vissza is fordulj, és megkérdezz, mit akarok?

Most Te mondod nekem, hogy kérjelek, merjelek úgy kérni, ahogy azok kértek. Mert most talán észreveszem azt, hogy vak vagyok, hogy nem látlak, és még talán látni is akarok. Igen, hogy követhesselek, hogy felismerjem irgalmasságodat, mellyel rajtam könyörülsz, mellyel engem akarsz megmenteni, engem akarsz beleszeretni az örökkévalóságba!

- Könyörülj rajtam Dávid Fia!

És Jézus megkérdez engem is, bizonyosságot vár tőlem. azt várja, hogy hittel, ráhagyatkozó nyitottsággal, szabadságom teljes átadásával, átengedésével halljam meg a kérdését:

- Hiszed, hogy meg tudom ezt tenni?

Nem vár tőlem sem bővebb választ, csak azt a két szót, mely őszinte legyen, a lelkem mélyéről fakadjon fel, és nyissa meg az eget:

- Igen, Uram!

Akarom, vágyom rá, és óhajtom, hogy érints meg, a szívemet és a lelkemet, hogy ez az év, amire készülök most, átformáljon, átalakítsa egész életvitelemet. Krisztus követővé tegyél engem Jézusom!

Olyanná lenni, mint azok, ők ketten lettek: hogy ne bírjak hallgatni arról, ami történt velem, amit Te Jézus tettél velem!

Többé ne lehessek vak, se hallgatag, merjek és bírjalak követni, kétségek és kishitűség nélkül. Ha küldesz, menjek, ha hívsz, Hozzád térjek, ha kérsz, maradjak; ott legyek mindig, ahol akarod, hogy legyek, azt tegyem, mit tennem kell, nem kényszerrel, de kötelességként, szeretettel – alázattal, állhatatossággal! Mennyei Atyám, Jézus Krisztus nevére kérem, segíts, hogy a Te jelenlétedben legyek az, aki kedves Neked! Ámen