Szent Andrást ünnepeltük a hétvégén
Róm 10,9-18 - Ha tehát a száddal vallod, hogy „Jézus az Úr!”, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: „Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül” [Iz 28,16]. Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül [Jo 3,5]. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse? S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket? Amint meg van írva: „Milyen gyönyörűségesek azok lábai, akik a jó hírt hirdetik!” [Iz 52,7] De nem mindnyájan fogadták engedelmességgel az evangéliumot. Azért mondja Izajás: „Uram, ki hitt annak, amit hallott tőlünk?” [Iz 53,1] Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által. De kérdem én: Talán nem hallották? Sőt, ellenkezőleg: „Hangjuk elhatott az egész földre, s beszédük a földkerekség határaira” [Zsolt 19,5].
Mt 4,18-22 - Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!” Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.
Szent Andrást ünnepeltük a hétvégén, aki az első volt Jézus tanítványai között, akit meghívott. Nem is ez a legfontosabb, hogy az első volt, hanem az ennél fontosabb az, hogy András – aki tanítványa volt keresztelő Szent Jánosnak – azt, hogy megtalálta az Urat, nem rejtette véka alá, nem titkolta el, hanem szalad egyből testvéréhez, Péterhez, hogy a hírt, az örömöt, elmondja, megossza vele. És Péter, nem volt érzéketlen testvére szavai iránt! Megértette András örömét. Lehet, hogy kétkedett benne, de ment, hogy bizonyosságot szerezzen András szavairól. András küldetésének teljesítésére volt szükség ahhoz, hogy Péterből lehessen az első pápa!
Német László SVD, nagybecskereki püspök atya beszéde erről szólt számunkra tegnap. Aki e gondolatait a János evangéliumra építette: „A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: »Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!« És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: »Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.« Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla).” [Jn 1,40-42]
András szavai igazolják: „a hit hallásból van”! Meg kell hallani az Igazságot. De, hogy hallhatóvá váljon, ki kell valakinek mondania, hirdetnie, bizonyságot tenni az Igazságról. II. János Pál pápa mondja a Redemptoris Missio kezdetű enciklikájában: „Az első közösségek, amelyekben „örömmel és tiszta szívvel” (ApCsel 2,46) vettek részt, nyitottak voltak és missziós lendülettel rendelkeztek: „az egész nép becsülte őket” (ApCsel 2,47). A missziós tevékenység elsősorban: tanúságtétel és kisugárzás.” (26). Valószínűleg, ahogy András szavaiból a tanúságtétele kisugárzó volt, erővel szólt, úgy lett erővel hangzóvá Jézus tanítása is Péter számára. Mert nem mentek vissza halat fogni. Azon a hálón akadtak fenn, melynek halászává lettek végül. Mert Jézus személyessége emberek halászaivá tette őket, ahol a háló már az a szeretet kapcsolatrendszere volt, melyet Jézus az Atya által, és Vele közösségben szőtt, és adott tovább feladatként, örökségként! És adja tovább ma is! A keresztények közössége nem más, mint a szeretet hálójának szövögetése.
Pál, aki már megtapasztalta e közösséget, már, mint bizonyosságot, megtapasztalást hirdeti tovább: „Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává, másokat evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, és azzá a tökéletes emberré leszünk, aki megvalósította Krisztus teljességét; hogy ne legyünk már ingatag gyermekek, és ne vessen minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtő álnoksággal. Ellenkezőleg, járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej. Általa az egész test, az összekötő ízek segítségével egybefogva és összetartva, minden egyes rész sajátos tevékenységével gondoskodik saját növekedéséről, hogy felépüljön a szeretetben.” [Ef 4, 11-16]
Pál, egy olyan egységről beszél, mely akkor jöhetne létre, ha mindenki, de mindenki (!), Isten szándéka szerinti helyén lenne, és ott töltené be küldetését. Úgy tűnik, hogy ki keresztény, annak dolga van abban, hogy Krisztus testét építse. És, ha Krisztus testét építi, akkor Isten országát, hiszen ez a küldetése (l.: Lk 4,43). De, ha Isten országát építjük, akkor azzal együtt Krisztus teljességét, a tökéletes embert valósítjuk meg. Micsoda idea! De, valóban idea csupán, vagy a hit ereje képessé tehet embert arra, hogy ki fórja magát, és elérje úgy a tökéletes emberi mivoltát? Én hinni akarom, hogy Jézus, aki minta, példa, bizonyossága annak, hogy az ember Istennel szövetségben elérheti egyéni képességét felülmúlóan is tökéletességét. Nem kell, hogy e fizikai valónkban megáporodottan legyen ez a tökéletesség. A tökéletesség fogalma, miért kellene, hogy az örökkévaló lény számára az életútja első felében már bizonyíthatóvá legyen? A tökéletességünk maradjon a hitünkből táplálkozó remény szava, melyre eljutni készülök, és nem csupán vágyakozom!
A tegnapi ünnepen elhangzott egy nagyon bölcs tanítás, ami arra is alkalmas, hogy ha hitem van a tökéletességben, akkor annak eléréséhez mit kell tennem, azért is, hogy másoknak is céljukká legyen. Már csak azért is, amiért egybefogva, összetartva az út mindegyikünk számára könnyebb lehet. Evangelizálni, vagyis: tanúságot tenni, és sugározni a hit erejével!
Itt, megint csak II. János Pál pápát kell idéznünk, aki Ecclesia in Europa kezdetű enciklikájában így tanít: „Európa hiteles evangéliumhirdetőket vár, akiknek életében a Krisztus keresztjével és föltámadásával való egységből fölragyog az evangélium szépsége. Ilyen evangéliumhirdetőket nevelni kell. Ma a korábbiaknál is nagyobb szükség van rá, hogy küldetéstudat éljen minden keresztényben, kezdve a püspökökön, a papokon, a diakónusokon, a szerzeteseken, a hitoktatókon: „Minden megkeresztelt embernek mint Krisztus tanújának állapotának megfelelő nevelésben kell részesülnie, nemcsak azért, hogy a mai világ ellenséges környezetében elhanyagolása miatt el ne száradjon a hit, hanem azért is, hogy az evangelizáló tanúságtétel táplálékot és indításokat kapjon”.” (49.)
Ahol az indíttatás szó jelentősége mára talán még sürgetőbb, mint e tanítás születésekor volt!
No, de a hallott tanítás hadd hangozzon el itt: „Az evangelizációs munka, közösségi munka, a kapcsolaton áll. Ami belső munka eredménye. De a közösség törékeny, nagyon törékeny. De, amikor azt mondom, hogy a közösségi munka a szeretet hitelességéért és erejéért folyik, akkor nem érzelmekről beszélek, hanem egy komoly önismeretről, amit meg kell, hogy engedjek, hogy felnőjön. Egy közösségben meg kell engednem, hogy a testvérem tükröt tartson elém. És, ha ezt nem engedem meg, akkor nem tudok növekedni. Azt is fel kell vállalnom, hogy ez konfrontációt fog jelenteni, azt is, hogy ez fájni fog, azt is, hogy ez kellemetlen lesz, és haragudni fogok rá, egy darabig. Aztán majd be fogom látni, hogy igaza van. Ez egy belső munka, hogy átadjuk magunkat a testvéren keresztül is az evangelizáció számára. Hogy amikor eljön az ideje, a megszólításnak, hogy vesd ki a hálód … Mi a háló? A szeretet kapcsolatrendszere. A szeretet kapcsolatrendszerét kivetjük a világba, és kifejtjük azt az ötsornyi hatást, amitől megváltozik a környezetünk élete!”
Igen Atyám, Te hívsz és szólítasz, hogy legyek tanítványoddá, és szolgálatodra, hogy ez a vén Európa újra a Te örömöddé legyen. Segíts meg bennünket, ma élő, kereszténynek mondottakat! Ámen
