Szent Erzsébet kapcsán

Péld 31,10-13.19-20.30-31 - Derék asszonyt ki talál? Becse a korallokét messze meghaladja! Férjének szíve bátran ráhagyatkozik, és nem lesz nyereség híján. Jóval fizet neki és nem rosszal, élete minden napján. Előszedi a gyapjút és a kendert, és ügyes kézzel végzi a munkát, Kezébe veszi a rokkát, és ujjai megfogják az orsót. Megnyitja tenyerét a szegénynek, és kinyújtja kezét a szűkölködő felé. A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel! Adjatok neki keze gyümölcséből, és tettei dicsérjék őt a kapuknál!

vagy

1Jn 3,14-18 - Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmaradna benne. Abból ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. Aki birtokolja a világ javait, és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!

Lk 6,27-38 - Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a felöltődet elveszi, ne tagadd meg a kabátodat sem. Adj mindenkinek, aki kér tőled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd. Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz. Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.”

Szent Erzsébet kapcsán, ma mi minden kerül terítékre!

Az olvasmányból csak egyetlen gondolatot emelek ma ki: „Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” Ha a szeretet tett és igazság eszközével nyilvánul meg, akkor a tett lehet az irgalmasság. Ferenc pápa a szentévi bulla 20. pontjában így tanít bennünket: „… érdemes felidéznünk az igazságosság és az irgalmasság kapcsolatát. Ezek nem egymással ellentétes értékek, hanem egy és ugyanazon valóság két fokozatosan kibontakozó dimenziója, mely a szeretet beteljesedésében éri el csúcspontját. (…) A legalizmus elkerüléséhez emlékeznünk kell arra, hogy a Szentírásban az igazságosság lényegében az Isten akaratára való bizalomteljes ráhagyatkozás. Az igazságosságot pusztán a törvény megtartásának tekintő, az embereket igazakra és bűnösökre felosztó szemlélettel szemben Jézus rámutat az irgalmasság nagy ajándékára, amely keresi a bűnösöket, hogy felkínálja nekik a megbocsátást és az üdvösséget. (…) Jézus azt tanítja, hogy mostantól fogva tanítványai számára életszabállyá kell válnia az irgalmasság elsőségének (…) „Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá: nem mert tetteink megfelelnek a törvénynek, hisz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá” (2,16). Az igazságosság megértése radikálisan megváltozott benne. Pál most már nem a törvényt, hanem a hitet állítja első helyre.”

Mit mond Ferenc pápa, hol ér össze az igazság és az irgalmasság? A „szeretet megnyilvánulásában”, ahol a két fogalom egymással nem ellentétes többé, hanem egymást erősítik! Ahol „a Szentírásban az igazságosság lényegében az Isten akaratára való bizalomteljes ráhagyatkozás”, majd Pál szavaira támaszkodva magyarázza, hogy az igazságtudatunknak, igazságérzésünknek a Krisztusba vetett hitre kell épülnie. Ilyen módon hirdeti meg azt, hogy „mostantól fogva tanítványai számára életszabállyá kell válnia az irgalmasság elsőségének”! Mennyire tiltakozunk ez ellen zsigerből! Azonnal háborogni kezdünk, de mert - és csak ez lehet rá a magyarázat, mert – világiasan érzünk, gondolkodunk, és élünk!

Itt kell megragadnunk hitünk épségét, illetve éretlenségét, és innen kell elindulnunk Krisztussal, Szent Erzsébet példáját követve. No, nem azt gondolom, hogy egy az egyben kell azt tennem, amit Erzsébet tett. De, meg kel találnom magam képességeit, karizmáit, adottságait, életállapotom szerint, hogy szeretetre bírjam magam, átmenve az életbe a halálból!

„Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük.” Ezt már Jézus mondja! Tanításába azt is bele szövi, hogy cselekvéseimnek mi legyen a motivációja. Ami egyébként az Övé is: „így (…) a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz.”

Isten igazsága ez: a szeretet nem személyválogató! Persze, a bűnben való „közös belebonyolódottságunk”, „az egyén vétkével ’megfertőzi’ a nép egészét” – mondja Kasper bíboros az Irgalmasság c. tanulmány kötetében – óhatatlanul terhel bennünket, és eltávolít az ideálisnak hit igazságérzetünktől. De, ha így van, akkor annál inkább kényszeredetten kellene, hogy törekedjünk, az egyensúly visszaállítás érdekében az irgalmasság gyakorlására. Csakhogy, ez nem ilyen egyszerű, nem vagyunk képesek mi emberek önmagunkban ennek az egyensúlynak a fenntartására, megteremtésére. Éppen ezért van helye, és egyre nagyobb szerepe, keresztény létállapotunkban Isten irgalmasságának. Melyet, ha képesek vagyunk megfogni, megragadni, és alázattal magunkra vonni, akkor nem próbáljuk magunkat feloldozni, mentesíteni a bűntudat, és bűnbánat terhe alól, hanem, megengedjük, hogy Isten igazsága, kegyelemének ajándékaként váljon kiengesztelődésünkké, megbékélésünkre. Mert csak, és kizárólagosan ebben a Krisztussal való közösségben lehetünk képesek kényszer terhétől felszabadultan a szeretetre, cselekvőn, melyet Jézus a mai tanításában az irgalmasság gyakorlatias módozataiként vázol fel: „Szeressétek ellenségeiteket!” és később megint mondja: „Szeressétek tehát ellenségeiteket!” „Kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva”. „Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni.” „Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni.” „Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni.” „Adjatok, és adnak majd nektek is”.

Atyám, én Istenem, add nekem bölcsességedet, hogy Jézus tanítványaként képessé legyek arra a szeretetre, amire engem készítesz fel! Ámen