Jézus folyamatosan bírálja azokat, akik
Róm 16,3-9.16.22-27 - Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban. Ők életüket kockáztatták az én életemért; nemcsak én vagyok hálás nekik, hanem a pogányok minden egyháza is. Köszöntsétek a házukban levő közösséget is. Köszöntsétek az én kedves Epenétuszomat, aki Ázsiának zsengéje Krisztusban. Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek. Köszöntsétek Andronikoszt és Júniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előbb lettek Krisztusban hívők, mint én. Köszöntsétek Ampliátuszt, aki nekem igen kedves az Úrban. Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztus Jézusban, és az én kedves Sztakhiszomat. Köszöntsétek egymást szent csókkal. Krisztus minden egyháza köszönt titeket. Köszöntlek titeket az Úrban én, Terciusz is, aki írtam a levelet. Köszönt titeket Gájusz, aki házigazdám nekem és az egész egyháznak. Köszönt titeket Erasztusz, a város vagyonkezelője és Kvartusz testvér. Annak pedig, akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumomban és a Jézus Krisztusról szóló tanításban, s annak a titoknak a kinyilatkoztatásában, amelyre az örök idők során hallgatás borult, de amely most az örök Isten parancsára a próféták iratai által a hitnek való engedelmesség végett nyilvánvalóvá lett, s így minden nemzet előtt ismeretes, az egyedül bölcs Istennek, Jézus Krisztus által, tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
Lk 16,9-15 - Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben hazug, az a nagyban is hazug. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.’’ Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. Ekkor azt mondta nekik: „Ti ugyan igaznak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek előtt magasztos, az az Isten előtt utálatos.
Jézus folyamatosan bírálja azokat, akik magukat a vallásosságukban sokra tartják – az emberek előtt!
Kezdjük a mai Ige utolsó mondatánál: „Ti ugyan igaznak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek előtt magasztos, az az Isten előtt utálatos.” – Lehetek magammal megelégedett csak azért, mert a körülöttem lévők elégedettek velem, vagy mert, olyan vagyok mind a többiek, akik kereszténynek mondják magukat? Vajon, kinek az ítélete vált meg engem? Nemde Jézusé, aki minden hatalmat megkapott az Atyától arra, hogy megítélje a világot (l.: Zsolt 96,13)?
„Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön.” [Mt 28,18] János evangéliuma sorban idézi azokat a helyeket, ahol Jézus értetni próbálja velünk, hogy mire kapott feladatot (Jn 5,30; 7,28; 8,28; 8,42; 12,49; 14,10;) „Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.” [Jn 5,30]
Ide illik Jézusnak egy más formátumú, de nagyhatású kijelentése is: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!” [Lk12,49] – ami ma nagyon is időszerű, és egyértelmű figyelmeztetésként hat. Európa migrálódik, és ezzel párhuzamban a pápa felismeri, hogy lépés kényszerben van: meghirdeti az Irgalmasság rendkívüli szent évét!
Lázadást szít Jézus, lázadásra buzdít a migráció, és lázadásra serkenteni próbál a pápa is. Az európai kereszténynek milyen válasza lehet erre? Persze, ha van még európai kereszténység! Fellázad önmaga ellen, hogy Krisztusivá legyen végre, vagy …? Megint csak Jézusnak egy kijelentése jut az eszembe: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.” [Mt 16,24]
Amely kijelentése valamilyen formában, de mind a négy evangéliumban megtalálható (Mt 16,24; Mk 8,34; Lk 9,23; Jn 12,26)!
A hűség fogalmát, amit Jézus feszeget e mai Igében, ebben az igazságnak a fényében kell vizsgálni magamon. Kihez, vagy mihez vagyok hű? Ha magamhoz, és nem Jézushoz, illetve kinyilatkoztatásához, akkor folyamatosan önigazolásomat keresem szavaiban és tetteiben. Mert nem vagyok képes eldönteni azt, hogy melyik legyen az én uram, a mammon, vagy Isten? Hogy mi egyértelmű válasz az én számból, azt csak én, és az én lelkiismeretem tudja megválaszolni. Amikor azt érzem, hogy belső tusáim vannak, akkor kell feltennem Istennek a kérdést: Te mit válaszolsz, nekem, és értem? Nem nyugodni addig, csak imádkozni, míg meg nem kapom tőle a választ? Ha, segítségnek érzem a szükségét, és nem akarok nélküle döntést hozni. A neheze csak ez után jön. Amikor meg kell engednem magamnak, hogy elfogadjam az Ő válaszát, és engedelmeskedjek annak!
Amikor azt mondja Jézus, hogy „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból”, akkor nem azt mondja, hogy barátkozzatok a hamis mammonnak szolgálókkal, hanem azt mondja, hogy ha ti az én barátaim vagytok, akkor találjatok kereső emberekre a hamis mammonban!
Benne élek a világban. Ha ebben a világban én hívő, elkötelezett barátja vagyok Jézusnak, akkor a hitelesség, az egyenesség, a belső béke, a nyugalom kiárad belőlem. Akkor a bizonytalanokat ez az erő meggyőzheti arról, hogy mi a helyes, és keresni fogja velem a barátságot. A kérdés: tudok-e hiteles lenni a világ számára, a kétkedő, a bizonytalan, a kereső számára?
Képes vagyok Jézus szavaiban átvilágítani magamat? Megmérni és megmérettetni a barátságában magamat, vagy vitatkozom Vele? Ha vitatkozom, akkor bizony én is még kereső vagyok. Nem tekinthetem magam elkötelezettnek. Még nem hoztam meg a magam döntését, még nem lehetek az, aki vonzóvá lehetek a kereső ember számára.
Én, a mai európai keresztény ember általános problémájának ezt tartom: keresők vagyunk, és nem elkötelezettek Krisztusnak, és evangéliumának! Nem tudunk vonzókká lenni a világ számára. Nem hiszünk abban, hogy felkentek vagyunk, hogy a Szentlélek velünk van, hogy megváltottságunk lehetősége drága kincs, amire rábízhatjuk magunkat!
Nem csak hallgatnom kell, nem csak olvasnom, hanem átélnem, megimádkoznom a római levél itt található lelkületét: „Annak pedig, akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumomban és a Jézus Krisztusról szóló tanításban, s annak a titoknak a kinyilatkoztatásában, amelyre az örök idők során hallgatás borult, de amely most az örök Isten parancsára a próféták iratai által a hitnek való engedelmesség végett nyilvánvalóvá lett, s így minden nemzet előtt ismeretes, az egyedül bölcs Istennek, Jézus Krisztus által, tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.”
