Jób 19,1.23-27a - És felelt Jób, és ezt mondta: Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat, vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket! Mert tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet; én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!

vagy

Róm 5,5-11 - a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket a haragtól. Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.

Jn 6,37-40 - Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.”

Nincs olyan vallási cselekedete élőnek, melyben ne lenne benne önmaga örökérvényesülésének érdeke. Ezt nem rosszallóan mondom, csupán megállapítom. Ugyanúgy azt is, hogy ahogy önmagam jövőépítéséről szól a halottak napja, egyben azokért is, akik bár meghaltak, mégis hiszem örökéletét. Tehát, halálában követem szeretetemmel, azért, hogy egykor vele közösségben lehessek a magam számára is áhított, kívánt jövőben. Igen, hidat ver jelen és jövő között az, aki a halottak napját személyes emberi kapcsolataiban éli meg.

Akkor is így van ez, ha a halottak napjáról nem így gondolkodom, csupán kultúraként örökítem, vonatkoztatom magamra? Lehet, hogy nem. Ahogy teret hódit halottak napján a Halloween, úgy fog elfogyni a halottak napjának tisztelete, mint vallási kultúra. De, amiért a lelki vonatkozásai már jóval korábban kiperegtek belőle.

Sietve térek vissza a mai szentírás üzenetéhez, hogy lelkemre hasson ez az ünnep, majd onnan fakadjon fel élők és holtak közötti hídverés gondolata, mely nekem fontos, hogy teljességemet kimunkálva, kik már odaát vannak értük élővé is váljak!

Ha hitemért fáradozom, akkor reményben kell élnem! De reményemet a hitem fogja megerősíteni, ha Krisztus szeretetébe napról napra sikerül egyre jobban bele ágyazódnom. Pál valami ilyesmit próbál megfogalmazni, amihez eszközül szolgál számunkra az a varázslat, amit Isten képes életünkbe táplálni, ez pedig a megigazultság élménye, mely párosul a kiengesztelődés gondolatával. Pál azt mondja erről, hogy „kiengesztelődhettünk”, vagyis, akkor válik Krisztus története számunkra éltető erővé, ha kiengesztelődöttekké tudunk válni. Ami nem megy másként, mint alázatot véve magunkra, megengedőkké válunk arra, hogy Isten kiengesztelődése teljesülhessen.

Jézus ezen dolgozik, ma is, hogy élete és éltető tanítása, kinyilatkoztatása (!) az Atyáról, megtartson bennünket a reményben, hogy van élet a halál után! Úgy számunkra is, ahogy számára is, ha nekünk adott szeretetéből táplálkozva hitünket és reményünket megerősítjük testi valóságunkban arra, hogy lelkünk képessé lehessen majd az örökélet ajándékának elfogadására, elviselésére. Úgy, hogy az örömünkké lehessen, boldoggá lehessen a Lélek, az én lelkem, mely Isten lelkéből egy rész! Vagyis, ha az Belőle rész, akkor az vágyakozik arra a teljességre, mely Istennel közösségben teljesülhet, de melyre nekem kell e parányi részt eljuttatnom. Így értem én azt is, hogy evilági személyiségem is Isten személyiségének a része, ha engedem, hogy olyanná legyen, amilyennek elképzelte, teremtette Isten. Ezért kell időnként magamat elcsendesedve, kívülről is szemlélni. Kontroll alá venni: ki vagyok, kinek tartasz Atyám engem, és kinek akarsz látni engem? Merre kell haladnom, hogy Hozzád érjek?

Vezess utamon Istenem, könyörülj rajtam, és szeretteimen, kik élők és holtak körében egyaránt vannak, hogy mi mind együtt – egykoron – dicsőíthessünk téged, ki dicsőségedet kínálod számunkra! Ámen