Amiről Pál beszél ma, azt értem

Róm 7,18-25a - Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tudom. Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik. Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel; mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van. Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől? Isten kegyelme, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének.

Lk 12,54-59 - Ezután a tömeghez is szólt: „Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: „Jön az eső”, és úgy is lesz; amikor délről fúj a szél, azt mondjátok: „Forróság lesz”, és meglesz. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazság? Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz mész, útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíróhoz hurcoljon, s a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vessen. Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért meg nem fizeted.”

Amiről Pál beszél ma, azt értem. Egyet is értek Vele. Mert én magam is tapasztalom a magam életében. A mindennapok kommunikációjában is. Mást szeretnék mondani, mást szeretnék közölni, tenni, mint amit teszek. Ekkor szoktam azt mondani magamnak, hogy lassabban. Mert rájövök, hogy megelőztem a bennem lakó Jót. Amikor erőből cselekszem, nem engedve teret a Lélek kibontakozásának.

Talán általánosan, általában így vagyunk ezzel, mi mindannyian.

Nézzük, mit is mond Pál? “én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel; mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van”.

Jézus pedig ezt mondja: “ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazság?”

Az igazság az talán, hogy nincs bennünk meg az a rend, amit megkövetelne a világ természete, tőlünk, emberektől, ugyanúgy, ahogy megköveteli, és teljesíti is azokon a teremtményeken, melyek tudattalan létformában léteznek. A természet, és teremtője - megalkotója, az emberre felelősséget ruház. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy az ember, bűnbeesése által nagyobb felelősséget vett magára, mint aminek megfelelni képes.

A bűnbeesés által eltávolodtunk Istentől, a Teremtőtől, ugyanakkor - éppen ezért - kevésbé figyelünk rá, szándékára, vagyis döntéseinkben önállósodtunk, ezért, így, a természet rendjébe beleavatkoztunk. Felborítottuk, és felborítjuk.

Jézus által Isten szándéka az volna, hogy rendetlenségünket, felületességünket, tudattalanságunkat, keretek közé visszaterelje, hogy a teremtés rendje, személyesen javunkat szolgálhassa.

Ennek a feladatnak sava és borsa kellene, hogy legyen a keresztény ember. Úgy, mint Jézus tanítványai, világosságot mutasson az embernek. Irányt adjon a szabadságában annak, aki bizonytalan, aki belátja, hogy a jót tenni ott magányosan nehéz, ahol a jót elfedi valami por, fátyol, hályog, vagy köd. Hogy ezt az ember felismerje, ahhoz számára kell alázat, szelídség, önfegyelem, legalább. Mert e tulajdonságok híján, nem képes Istennel bizalmi, bizalmas, és féltett, bizalmas párkapcsolatra lépni, kikérni véleményét - lehetőleg még döntései előtt - és tanácsára hagyatkozni.

Kérdezni, és kérdéseinkre a választ meghallgatni, még emberi kapcsolatainkban sem vagyunk képesek sokszor. Akkor, hogy is vagyunk ezzel Isten esetében?

Engedjük, sőt szolgáljuk a világ sürgető, kényszeredett cselekvési programját. Ahelyett, hogy lelassítanánk. Kikérve, kivárva míg lelkünkben megszületik az éppen aktuális helyzetben, helyzethez, a megfelelő válasz: mit kell tennem, és mit nem szabad elhagyni?

Bölcsesség Istene, jöjj, és legyél erősségünkké, hogy örökkévaló énünket jobban tudjuk tisztelni, mint bármi mást, ebben az életben, és az éppen most zajló, múló pillanatban! Ámen