Az örök élet ígérete

Róm 6,19-23 - Emberi módon fejezem ki magam testetek gyarlósága miatt. Ahogyan ugyanis egykor átadtátok tagjaitokat a tisztátalanság és a gonoszság szolgálatában a gonoszságra, úgy adjátok most az igazság szolgálatára a megszentelődés végett. Mert amíg a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok ugyan az igazsággal szemben, de milyen gyümölcsét kaptátok akkor ennek? Most szégyenkeztek miattuk, mert halál a végük. Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, aminek a vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelme azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Lk 12,49-53 - Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik! Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával’’ [Mik 7,6].

Az örök élet ígérete igenis foglalkoztatja az embert. De lám, az újkori ember már ezt is Isten nélkül próbálja, önállóan, függetlenítve a természetfelettitől önmagát, saját erejéből megvalósítani.

A legújabb Isten pótléka az embernek, az avatár szindróma. A hinduizmusban egy halhatatlan lény megtestesülése az avatár. Ma pedig a világhálón százával jelennek meg az avatár játékok. Az elektronika ipar már rá ált arra, hogy az emberi agyat stimulálja, örökítse. Egy elképzelés szerint: helyezzük át (szaknyelven: töltsük át) az emberi elmét egy robot testébe, és ez által kínáljuk fel az embereknek az örök életet – ez a lényege Dimitrij Ickov orosz médiamágnás tervének, aki milliárdos. Vagyis, számára a pénz a mammon, vagy ki tudja mi hajtja, vezeti arra, hogy ezzel szédítse a világot. Amit megtehet, hiszen van rá fedezete, hogy ezt tegye, illetve, valószínűleg, lát rá esélyt, hogy ezzel az ötlettel vagyonát, talentumait megsokszorozza.

Azt mondja Jézus, jut eszembe: “a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. “ [Lk 16,8]

Én válhatok-e, e világ számára hitelessé, ha már egyszer Isten lefoglalt magának? Ugye nem. De a világ számára jó vagyok ahhoz, hogy eszközévé legyek a maga céljai számára. Amiből én jól nem jöhetek ki, hiszen elveszítem Isten bizalmát, ugyanakkor a világ is el fog temetni, ha már nem vagyok hasznára. Így válhatok örök vesztessé.

Egyetlen esélyem, az életben maradásra: lángra lobbanni, beteljesíteni Isten szándékát, amit rám oszt. Elkötelezni magam amellett, amire rendeltetve vagyok. Isten akarja rám építeni valamilyen elképzelését?

Mire is vagyok? Mi a küldetésem? Ja, még ezt sem tudom? Ideje utána járnom, megismerni, mire is vagyok!?

Ha az én reményem, abban, hogy ebben az életben sikerem lehet, mely örökéletűvé tesz, szertefoszlott már, akkor ideje Istennek, belém helyezett reményének utána nézni.

Megkérdezni Tőle: mi a szándékod velem? Mire tartasz jónak engem? Amíg nem késő, amíg életem van rá, hogy örökéletűvé lehessek Isten terve szerint! Pál, mintha valami ilyesmire figyelmeztetne a mai tanításában. Legyen Atyám, velem, a Te akaratod szerint. Feladom képzelődéseimet, álmodozásaimat, önmegvalósító terveimet. Segíts engem, felismerni velem való szándékaidat, hogy azt építsem, ami örökérvényűvé lehet, mert a Te Igéd Igazság [Jn 17,17]! Erre már megtanítottál engem, köszönöm! Ámen