Aviliai Szent Teréz szűz és egyháztanító

Róm 8,22-27 - Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel. Hasonlóképpen a Lélek is segítségnükre van erőtlenségünkben, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy melyek a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint.

Jn 15,1-8 - Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.

Aviliai Szent Teréz szűz és egyháztanítóra emlékezünk a mai napon, aki Karmelita szerzetesként „A Jézusról nevezett Teréz” rendi nevet kapta.

Úgy foglalnám össze érdemét, hogy őszinte mert lenni önmagával, a világgal, és Istennel is. Jómódú család talán legkisebb gyermeke volt. Talán el is kényeztették már azzal, hogy sokat elnéztek neki szülei, és pátyolgatták nagytestvérei. Keresve önmagát, hol az élet örömeinek élt, hol hivatást hit magáénak, hol Istennel kereste az összhangot. Tette ezt mindaddig, míg meg nem találta önmagát, illetve önmaga egyensúlyát a teremtet világgal, és Istennel. Talán arra jött rá, azt értette meg, amit Jézus mond a mai evangéliumban is: „nálam nélkül semmit sem tehettek. (...) Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek." Majd, már feltámadása után, mielőtt végleg távozik, mert felvétetett a Mennybe, ezeket a szavakat mondja Jézus: „

„Azután ezt mondta nekik: »Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.«” [Mk 16,15-18]

„Jézus odament és azt mondta nekik: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!«” [Mt 28,18-20]

Úgy ítélem meg, hogy e két idézetnek együtt van jelentése ma számunkra. Márk, aki az első evangélium szerzője, azért hiteles. Máté, aki a hívő zsidóknak írta evangéliumát, értve, hogy hogyan kell szólni hozzájuk, hogy értsék, mi a lényeg, azért hiteles.

Szóval, a Jézusról nevezett Teréz bizonyos, hogy azért kapta e nevet, mert nagyon közel volt Jézushoz. Nem csak Jézus volt közel hozzá, hanem Ő maga is Jézushoz! Megszenvedte a mega megváltását, igazán meghozta a maga döntését Jézus mellett! Megtapasztalta Isten irgalmasságát, mert akarta és megengedte magának, hogy ne maradjon más magyarázata az életére, mint az, hogy Isten irgalmassága éltetője! Ha az ember maga keresi Isten Igazságát, és felmeri vállalni a keresés rögös útját, akkor Jézus tanításából megérti, hogy Isten irgalmassága az, ami feltárja számára! Azt mondja Jézus: „nálam nélkül semmit sem tehettek”. Nem válhatunk bőven termővé, ha Jézus számunkra csupán tanítóvá lesz, de nem fogadjuk el egyetlen mesterünknek!

Aviliai Szent Teréz nem attól lett egyháztanítóvá, hogy szűz volt. Nem, hanem attól, hogy képessé lett kimunkálni magából azt az embert, akinek szánta Őt az Isten! Miután megtért, őszintén és ott legbelül elfogadta Isten szándékát, tervét vele, akkor engedelmessé lett erre. És ehhez számára volt egy út, és ez az út, így írja a róla szóló írás: „Egyre többször jelentkezett életében a szemlélődő imádság kegyelme.”

Azt mondjuk, hogy számunkra fontos az üdvösség elnyerése. Azt mondjuk, hogy mi bizony Isten országát építjük! Tudjuk egyáltalán, hogy mit mondunk? Tudjuk azt, hogy amikor ezeket a súlyos fogalmakat kimondjuk, akkor mire gondolunk? Nem. Jó, ha eszünkkel felérjük, de nem tudatosítjuk, és nem dolgozunk azon, hogy a tudás életeszménnyé, életigenlésünkké válhasson. olyan fogalommá, mely értékes tartalommal bír a magunk számára. Miért gondolom, hogy így van? Amiért az életünkben a sorrend egészen mást mutat. Mi a számunkra a legfontosabb? Amire időnket és azzal életünket oda áldozzuk. Amiért áldozzuk, az a mi kincsünk. És ahol a kincsem, ott a szívem is! [Lk 12,34]

Köszönöm Uram, én Atyám, hogy mára megint tanítottál számomra valamit:

Én nem szeretnék semmi mást, csak azt elérni, ebben kérem a Te végtelen és könyörületes jóságodat, hogy őszinték legyünk önmagunkkal, és Istennel! Amiért ez az őszinteség nélkül nem léphetünk a megtérés útjára, és nem válhatunk irgalmassá sem! Szent Teréz, segíts meg minket, ma élő keresztényeket! Ámen