Ki van itt?

Róm 1,1-7 - Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára - amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról, aki testileg Dávid nemzetségéből született, de akit a szentség Lelke szerint, a halálból való föltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt; s aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk minden néphez, hogy engedelmeskedjenek a hit által az ő nevének dicsőségére - ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai -, Isten összes szeretteinek, akik Rómában vannak, a meghívott szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

Lk 11,29-32 - Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. Dél királynője [1 Kir 10,1-10] felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak [Jón 3,5]; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.

Ki van itt? Mit jelent és mire szolgáló a jel? Ne figyelj senki másra, csak e kérdésre, mikor benned megszólal. És figyelj a hangra, mely válaszol neked! Ne sürgesd Őt. Te legyél türelemmel. Megilletődötten, és alázattal, idődet ajándékozva Neki, kíváncsian és vágyakozón engedd, hogy válasza elérjen téged. Ne lepődj meg azon sem, hogy válaszához használni próbál téged. Válaszát ne rajtad kívül keresd. Veled, és benned akar megválaszolni minden kérdésedet, hogy a válasz egészen, személyesen a tieddé legyen!

Azon se lepődj meg, ha válaszát meghallva először tiltakozol ellene, mentegetődzöl, vagy értetlenkedsz. Isten meglepni fog téged. De a meglepetés azért lehet a tied, amiért olyan távolról vagy kénytelen elindulni Hozzá.

Egy világ választ el Istentől bennünket. Ezen a világon kell átverekedni magunkat, hogy Hozzá eljuthassunk. Ennek a világnak a megtapasztalásával. Mert ebben az életben is úgy van, hogy amit el akarok érni, el akarunk érni, abban előbb hinnünk kell, hogy elérhetjük, majd sokat kell megtennünk, talán önmagunkat is le kell győznünk azért, hogy azt elérhessük. Tanultunk fizikából a tehetetlenségi erőről. Newton törvénye kimondja: „Minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy mező meg nem változtatja.”

Ahhoz, hogy jelen állapotunkat, helyzetünket képesek legyünk megváltoztatni, szükségünk van valakire, egy másik vonzóbb lényre, térre, aki által, és ahova eljutni érdemes lehet, Akihez eljutni érdemes lehet. Érzem a vonzódást a kérdésem válasza iránt, felé? Ismerek valakit, aki vonzásának engedni akarok? Igen, Ő az én Istenem! Az az én Istenem, akinek a vonzásának engedek. E világi lény, vagy misztérium, titok, mely érzem, hogy felemel, magához vonz engem? Méltóságába akar bevonzani engem? Ha Ő, e világi lény, vagy képzeletem szülötte csupán, akkor az félrevezetni fog engem. (Amiért önmagam képzelete elvont, önmagamért való, az én világom, a tapasztalásból magam által, és nekem születő világ, éppen ezért csalódást fog okozni, hiszen senki másnak nem való. Csak önmagam számára van értéke.) Eltávolít attól, Aki az Egy Igaz Isten, Aki mindenek számára ugyanaz, mégis mindenek számára személyes, és közös. (Ahogy két pipacs sem egyforma, mégis a pipacsos mező csodálatos, csodálkozást kelt bennem! Ezt még értem, mert rajtam kívül van, mit szemlélni, felfogni és még érteni is képes vagyok. De alkalmas lehet arra, hogy összefüggésekre irányítsa figyelmemet.) Akit Jézus mutat meg számomra, mert csak Ő tudja hitelesen, igazul, és valóságosan megmutatni, senki más! (Jézust kell szemlélnem; megállnom, és figyelnem, engednem, hogy megérintsen, megszólaljon bennem. Ha érteni akarom, és szeretném Őt, és azt a világot, melyről megnyilatkozik.) „Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” [Mt 11,27] Ebben a mondatban benne van a három: az Atya, aki onnan átról, hívogat, a Fiú, aki a hívó szót közvetíti, és a Lélek, aki segít nekünk, hogy a tehetetlenségi erőnket képesek lehessünk leküzdeni. A három: a Bizonyosság, a Biztonság és a Remény, hogy hitem legyen. Lehessen arra, hogy a szeretet mindennél teljesebb boldogsággá válhat az ember számára, mint legértékesebb tulajdonság, hiszen összeköti az anyagi létet a természetfeletti léttel. Ami az emberé csak úgy lehet, ha elfogadja Istenétől, mint ajándékot, és ezt az ajándékot úgy ajándékozza tovább, mint aki a legnagyobb kincsét akarja megosztani, mert a másikkal együtt tud csak örülni gazdagságának.

Isten az, aki hidat épít közénk. Mert Ő az, aki mindent, mindeneket magához akar vonzani. „Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon.” [Jn 6,44]. „Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.” [Jn 12,32]

Istenem, Benned élek és vagyok, Nélküled semmi vagyok! Köszönöm, hogy létemnek így tudatában vagyok, s ha engedem, általad gazdagodhatok, és gazdagságomról szólhatok, és Hozzád, így mindeneket vonzhatok! Ámen