E világ biztonsága, bizonyossága

Bölcs 7,7-11 - Ezért könyörögtem, és okosság adatott nekem, imádkoztam, és eljött hozzám a bölcsesség lelke. Többre becsültem azt országnál és trónnál, s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam, nem tettem vele egy sorba drágakövet, mert minden arany hozzá képest csak kevés homok, s az ezüst mellette csupán sárnak számít. Egészségnél, szépségnél jobban szerettem, s eltökéltem, hogy világosságul használom, mert a fénye soha el nem alszik. De vele együtt a többi jó is hozzám jött, és mérhetetlen gazdagság volt a kezében.

Zsid 4,12-13 - Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek elágazásaihoz, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.

Mk 10,17-30 - Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus erre azt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!” [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20] Az illető azt felelte neki: „Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.” Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: „Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!” Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!” A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: „Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.” Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: „Akkor hát ki üdvözülhet?” Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: „Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Ekkor megszólalt Péter: „Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!” Jézus azt felelte: „Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.

E világ biztonsága, bizonyossága helyett mit kínál Jézus? Azoknak, akik követik Őt? Melyikünk szenved üldözést, vállal üldözést Jézus nevéért? Nem vagyok egy aszkéta tipus, nem ezért teszem fel e kérdést. Hanem, azzal szembesítem magam, és magunkat, amire Jézus hívja fel a figyelmemet. Ugyanis, ha különbség van a két világ között - e világ és Isten országa közötti különbségre gondolok -, és az, amelyik szembesíti önmagával a másikat, óhatatlan, hogy akit önmagával szembesítenek, az gyűlölni fogja a másikat. Tehát, mondom én, ha engem nem üldöz a világ, akkor lehetséges, hogy én, inkább törekszem azonosulni vele, mintsem tükröt tartanék neki. Anélkül, hogy ez dolgom volna, vagy azért lennék más, hogy irritáljam, hecceljem, vagy bosszantsam.

A törvény és Jézus között húzódik valami láthatatlan sáv, elválasztó sáv. Hiába a törvény megtartása, Jézus többet kíván tőlem. Mi az, amit meg kell tenni, és mi az, amit nem szabad elhagyni? (l.: Mt 23,23).

Jézus azt várja el tőlem, amit saját emberségében önmagán is behajtott: emberi mivoltát egészen rendelje alá istenségének, Isteni mivoltának, mely az Atyában teljes, és Vele közösséget teremt. Jézusnak nem a pénzzel van a baja, hanem azzal, hogy ha ahhoz jobban ragaszkodok, mint Hozzá, a Vele való közösségre, aki elvezetni akar az Atyához!

Ha bármi máshoz ragaszkodásom erősebb, mint Hozzá, akkor nem lehetek képes eljutni az Atyához! Akkor a hitem nem Jézusban van, hanem abban a másban. Fel kell ismernem magamnak, hogy mi gyengíti hitemet Istenben. Mi távolít el attól, hogy hegyeket legyek képes megmozgatni, és azoktól kell távolságot vennem!

A „százannyiért” tenni meg bármit és mindent! Elhinni, tudni nem elég, tenni érte az, amire Jézus bátorít mindegyikünket! Azzal igazolom magam számára is, hogy életem az Övé! Aminek híján vagyok. Mi az amim van, de amire nincs szükségem, ahhoz, hogy kincsem legyen a mennyben, és amit legyőzve képessé leszek arra, hogy kövessem Őt?!

Önismeretre, és bűntudatra jutni, együtt! Segíts őszinte életre eljutnom, hogy követni, dicsőíteni, felmagasztalni az Atyát képessé legyek Veled Jézus! Átláthatóvá, egyértelművé válnom előtted, önmagam és a világ előtt is! Segíts meg engem! Ámen