A kétségnek azért nem szabad minden helyzetben engedni

Joel 1,13-15; 2,1-2 - Öltsetek gyászt és sírjatok, papok; jajgassatok, oltárnak szolgái; menjetek be, virrasszatok szőrruhában, én Istenemnek szolgái; mert veszendőbe ment Istenetek házából az áldozat és az italáldozat. Hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket, az ország összes lakóit, és kiáltsatok az Úrhoz: „Jaj, jaj, jaj! Az a nap! Bizony közel van az Úr napja, és mint pusztulás jön a Hatalmastól!

Fújjátok meg a harsonát Sionban, fújjatok riadót szent hegyemen, rendüljön meg az ország minden lakója, mert jön az Úr napja; mert közel van! Jön a sötétség és a homály napja, a felhő és a vihar napja, mint a hegyekre boruló szürkület, jön egy nagyszámú és erős nép. Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva, s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!

Lk 11,15-26 - De közülük néhányan így szóltak: „Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.” Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: „Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem”. Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az állapota pedig rosszabb lesz, mint volt.”

A kétségnek azért nem szabad minden helyzetben engedni, mert van az az eset, amikor az a hitemet támadja meg, és gonosszá tesz! Ez arra az esetre különösen igaz, amikor Istenben, a Szentben kételkedem!

Kételkedem talán abban, hogy a Szentírás szavait is manipulálják? Ne engedjek e kétségnek! Már csak azért se, mert ha így lenne is, de bennem Isten lelke él, és ezzel a lélekkel veszem magamhoz a Szentírást, akkor hinnem kell benne, hogy Isten azt a szót is, azt a mesterkedést is a szeretetre képes átkonvertálni. Állítom, Igen, hogy Istenhitem mindent képes legyőzni, mi rossz, és mi ellenem van! Mert azt a hitet Isten fémjelzi, Ő szenteli meg, tisztítja meg, teszi ártalmatlanná, hogy gyógyíthasson vele. Isten, engem, ki akar gyógyítani hitetlenségemből, kétségeimből, melyet táplál a környezetem Vele szemben! Bennem két lélek lakik a Vele és az Ellene. Én vagyok az, aki dönthetek arról, hogy melyiknek engedek. Nem azt mondom, hogy a jó és a rossz között kell döntenem. Szándékosan nem ezt mondom, mert akkor, amikor a jó és a rossz fogalmát már definiálni képes vagyok, akkor már valójában tudom, mit jelent az, hogy Vele, vagy Ellene. Aki szándékosan akarja a rosszat, az már nem kétkedik. De az, aki a jót akarja tenni, abban is már él az a tudatosság, hogy Vele. Mert akkor már azt megtapasztaltam, hogy nélküle képtelen vagyok a jóra! Ez a tudatos döntés Isten mellett. Ettől kezdve már csak arról van szó, hogy mennyire vagyok lusta, unott, képtelen, szándékaimban megrekedt, döntésképtelen, vagyis tudattalan. Azaz ösztönös, csökönyös, vagyis: nem fogom fel azt, hogy van emberi méltóság, amit magamra kell ölteni, nem élhetek nélküle.

E gondolat a mai Igétől függetlenül szólít meg, bár lehet-e Isten jelenlétében bármi, tőle független, tőle idegen? Érte való, és Vele való a szó, mely imádságában fogantatik.

Szellemlátó, léleklátó, lelki az ember, ami azt jelenti, hogy szemlélődésre van szüksége! Ez annyit tesz, hogy kell tudnia időnként magán kívül helyezkedni, és úgy tekinteni önmagára és kapcsolatrendszereire. Arra azonban gondja legyen, ha erre vállalkozik, hogy mikor önmagán kívülre helyezkedik, akkor ki mellé helyezkedik, kivel köt szövetséget, kit hív segítségül, hogy önmagára tisztán, őszintén tekinthessen.

Aki kétségbe vonja Jézus Istenfiúságát, és ezzel együtt létének – szavainak, tetteinek – Istentől az emberhez szóló üzenetét, az, így mondja Jézus: önmagával hasonlik meg. De, aki önmagával meghasonlik, az önmagát ítéli pusztulásra! Vagyis, minden életről alkotott elmélete kártyavárként omlik össze, hiszen mindennek, mi élet, Isten az alapja, mert minden élet Istenben fogantatik. Ha ezt az igazságot nem fogadom el, akkor a Szentírás nem válhat számomra eszközzé, azazhogy használati utasításommá ahhoz, hogy életem legyen e földön, és az örökkévalóságban, Isten országában.

Hiszem-e, hogy Isten szeretete, mely, Aki, Jézus által a világba jön, erősebb a gonosznál? Jézus kimond ránk, emberekre egy súlyos ítéletet: „Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór.” Akit Isten szentsége, tisztasága, feddhetetlensége, értem való elkötelezettsége ellen kétség gyötör, az azt jelenti, hogy ellene van, nem gyűjt, hanem szétszór. A kétség pedig teret enged a gonosznak, akit Isten megszentelő kegyelme távol akar tartani házamtól, lelkemtől, szívemtől, ellenben én behívom. Igen, akkor nekem, az én állapotom „rosszabb lesz, mint volt.”

A kétség olyan dolog, melyet én termelek Isten kegyelme ellenében, vagy akaratommal, szelídségemmel, imádsággal, Isten kegyelmének segítségül hívásával és Neki megengedéssel távol tartok magamtól. Dolgom van azzal, hogy megszentelődhessek! Nem nélkülem és nem ellenem van Isten, ellenben velem és értem akar lenni! Én mit akarok?

Isten határozottságot, méltóságot, önbecsülést kér és vár el mindenkitől, aki Hozzá szegődik, illetve elfogadja az Ő közeledését. Mert Isten, amikor engem teremtett, minőségi lényt teremtett, önmagához hasonlót, Vele egyenrangút, aki Vele közösségre érdemes. Ha, én is úgy akarom. Ilyen kapcsolat, ebben az életben, Rajta kívül, senkivel nem lehet számomra! Ráadásul, amely kapcsolat ezen az életen túlra is elvezet, mutat, egészen az örökkévalóságra. Amit nem tudok ma értelmezni, de hinni tudok benne, mert Hiszem, hogy életem ura az én Istenem, Atyám, Barátom és Lelkivezetőm.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy gondod van rám, és Nekem Szabadítót küldesz, Barátot, Igaz Barátot, hogy Veled közösségre juthassak, amit akarok! Tudatosítom magamban, hogy mi jó nekem, és miért jó nekem az, ami szándékod. Nem is biztos, hogy velem, de abban bizonyos vagyok, hogy értem. Áldalak, dicsőítelek, magasztallak, hogy nem bűneimet, képtelenségemet nézed, és ítélsz meg, hanem vágyaimat, szándékomat alakítod, formálod, Országodról szóló terveiddel összehangoltan. Köszönöm! Ámen