2015.10.08.
2015. október 08. írta: Kovász

2015.10.08.

Mária valóságos ember

 

our_lady_of_the_rosary_by_a_ciampelli.jpg

Sir 24,23-31 - Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.”

 

Gal 4,4-7 - De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: „Abba, Atya!” Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.

 

Lk 1,26-28 -Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

 

Mária valóságos ember, mégis képes megszülni Istent! Azért, hogy Isten elhitesse az emberrel, minden emberrel, hogy képes lehet megszülni, kimunkálni magából Istent, akit hordozunk, de ki kell hordanunk, ha az örök életet magunkénak akarjuk tudni.

„a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot.”

David Gregory az Éjszaka egy tökéletes idegennel című könyvében - talán Pál ezen mondására utalva - Jézus szájába adja azt a magyarázatot, hogy az újszövetségi ember számára már nem a tízparancsolat a meghatározó, amit már képtelenség is megtartani, hanem a szeretet, mely a fogadott fiúság kifejezőeszköze, és sajátja.

  • Mit értesz azon, hogy nincsenek szabályok? – kérdezem.
  • Az, hogy szabály, csak egy másik szó arra, hogy törvény. A törvény számára meghaltatok Jézussal a kereszten, felmentést kaptatok a törvény alól. Jézus kereszthalála óta már nem a törvény a helyes élet mércéje. Hányféleképpen kell, hogy megfogalmazza az Újszövetség?

Larry Közbeszólt. – De hogyan lehet, hogy nincsenek szabályok? Isten nem törölte el a Tízparancsolatot.

  • Nem, mindenki számára nem. Csak számotokra.
  • Számunkra?
  • Minden hívő számára. A törvénynek egy célja volt, hogy megmutassa nektek bűnösségeteket, hogy szükségetek van egy Megváltóra. Mihelyt elkezdtek hinni Krisztusban, elérte célját. Ezek után minden kísérletetek, hogy a törvények szerint éljetek – egyedül, saját erőfeszítésből – nem eredményez bőséges életet. Lelki sorvadást annál inkább. Ezt tapasztaltátok, nem igaz?

Larry sóhajtott. – Igen.

Jézus felém fordult. – És te?

  • Akarjátok tudni, hogy miért?

Mindketten bólogattunk.

  • Mert legbelül vágytok arra, hogy Istennek engedelmeskedjetek. Őt szeretnétek tükrözni. Úgyhogy látjátok a parancsolatokat, a legjobb igyekezetetekkel próbáljátok betartani őket, ami újra az önálló próbálkozáshoz visz vissza, ami pedig nem működik. Sosem működik.
  • Isten nem azt várja, hogy működjön. – Larry hangjába visszatért a lelkesedés, arcán látszott, hogy megértette, amiről Jézus beszél. – A test nem tükrözheti Őt, nemde?

Jézus mosolya elégedettnek tűnt.

  • Nem, nem tükrözheti. Sosem tükrözheti.
  • Mélyen belül, engedelmeskedni akarok Istennek, - folytatta Larry, - és próbálom, de nem megy.
  • Rómaiak 7, - tűnődtem.
  • De … - Larry bólintott egyet, talán önmagának. – A bennem élő Jézus képes rá.

Jézus előre hajolt.

  • És meg is teszi. Most is ezt teszi, és továbbra is fogja, egyre jobban, ahogy a belső látásotokkal egy dologra figyeltek.
  • Micsodára? – kérdeztem.
  • Már nem én vagyok aki él, hanem Krisztus él bennem.

Egy darabig csendben ültünk.

  • De mi van akkor az Újszövetségben leírt parancsokkal? – kérdeztem végül.

Jézus elmosolyodott.

  • Egyszerűen nem bírod ezt elengedni, mi? – Arrébb tolta a kávéját. – Az új szíved – amit most láttatok – engedelmeskedni akar, Nick, és ez csodálatos. A másik csodálatos dolog pedig az, hogy benned él az Engedelmes Fiú. Ő a parancsolatokat ígéretté teszi, és beteljesíti őket oly módon, ahogy álmaidban sem gondolnád.

    (…)

  • De csak most árultad el nekünk a keresztény élet titkát. Nem fogod jobban elmagyarázni?

Felállt az ülésből, és a vállamra tette a kezét.

  • Nincsen titok. Nick. Nem úgy, ahogy te gondolod. Csak egy Személy van. Ő a titok." (69-71. o.)

 

Az jut erről az eszembe, hogy valójában mára az öntörvényűség annyira eluralkodottá vált, hogy az emberi törvények betartására sem a megengedés, az engedelmesség kényszerít bennünket, hanem a szocializálódásunk, vagy a büntetéstől való félelem. És így van ez az isteni törvények vonatkozásában is. A keresztény ember neveltetéséből fakadóan tartja meg a törvényt, ami, ahogy a könyv is írja lelki sorvadáshoz vezet, és nem éri el a célját: nem kerül közelebb, személyessé számára, Isten jelenléte; hiába fokozódik bűntudata, vagy tetteinek kényszeredett önigazoló indoklása. Inkább, mindezek egyre jobban sodorják az embert lelki sorvadásába, közömbösségébe és közönyösségébe, ami eltávolítja hitre való hajlandóságától, és megül vallásosságában. Marad az önigazolás, az Isten szeretet befogadása helyett, a tiszteletre, az alázatra önnevelés helyett.

David Gregory szimpatikus, és barátságos, nagyon emberi gondolatai talán segíthetnek a ma kor emberének abban, hogy újra merjen kapcsolatot építeni Jézussal, az Istenfiúval, a baráttal, az Istennel, aki valójában elkötelezett teremtményének!

Ilyen szívvel, lélekkel olvasni a Szentírást, talán felmelengetheti a szívünket, és megértetheti velünk, hogy értünk íródott, és nem nélkülünk!

Mária, Te Boldogságos Szűz! Gyújts fényt bennünk, hogy hinni tudjunk Jézusnak, és érteni merjük Krisztust, aki elénk élte azt az életet, amire Isten szán mindegyikünket. Új életre van meghívásunk, csak önmagunk számára kell érthetővé tenni az Evangéliumot, az örömhírt, hogy a sajátunkká lehessen az öröm! Segíts meg bennünket! Ámen

A bejegyzés trackback címe:

https://eleszto.blog.hu/api/trackback/id/tr487948942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása