Mintha Jézus azt mondaná, hogy

Bár 4,5-12.27-29 - Légy bizalommal, Isten népe, emlékezzél meg, Izrael! El vagytok adva a nemzeteknek, de nem végromlásra, hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent, azért adott át titeket az ellenségnek. Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent, azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek. Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet. Ő látta Istennek rátok törő haragját, és így szólt: „Halljátok ti, Sion szomszédai: Nagy gyászt hozott rám Isten! Mert láttam népem számkivetését, fiaimét és leányaimét, melyet rájuk hozott az Örökkévaló. Mert felneveltem őket boldogan, de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük. Senki se örvendjen rajtam, ki özvegységre jutottam és egyedül állok. Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt, mert ők eltávoztak az Isten törvényétől; Legyetek bizalommal, fiaim, és kiáltsatok az Úrhoz, mert megemlékezik rólatok, ki elvitt titeket. Bizony, miként arra irányult figyelmetek, hogy eltévelyedjetek Istentől, éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra. Mert aki rátok hozta a bajokat, örök vidámságot is ad majd újra nektek, azzal, hogy megszabadít titeket.

Lk 10,17-24 - Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: „Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” Ő azt felelte nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Mintha Jézus azt mondaná, hogy ’örüljetek, mert veletek kivételezni fognak’. Pedig nem ezt jelentik, szerintem a szavai. Félreértem, félre magyarázom, ha azért, amiért kereszténynek tarthatom magam, valami előnyökre számítok akkor, amikor érdemekre akarok törni. Egyrészt ne számítsak semmi előnyre, másrészt ne akarjak érdemeket szerezni – úgy gondolom, hogy ez téves út akkor, ha a szeretetet próbálom megélni, és életté váltani. Mert az igaz, hogy azt mondja Jézus, hogy „annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben”. De ebben a tanításában azt is mondja, hogy „senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Ebben már van egy olyan közlés, hogy nem mindenkinek akarja láttatni Jézus, a kinyilatkoztatást! De, azt is hozzá teszi, hogy „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok”. Tehát nem csak láttatni akar, hanem nekem, kivel láttatni akarja a kinyilatkoztatottat, látnom is kell tudnom. Képessé kell lennem rá, hogy láthassam.

Mi a látás ebben az összefüggésben? Természetesen nem csupán a testi, a világi szemmel való észlelésre korlátozódik. Többről van szó, a szeretet nyelvéről, nyelvezetéről, mely a lélekkel, és a szívvel való látást igényli. Ez az, hogy láss, ne csak nézz! Nem véletlen tanultam azt, hogy „nem élhetsz úgy, mint Jézus, csak akkor, ha Jézussal élsz!”

Ebben van a János evangéliumnak fontos szerepe, ha keresztényként próbálok élni. János, a szeretet tanítvány, arról beszél, azt beszéli el, ahogy megtapasztalta Jézust, annak során, amikor együtt élt Vele. Talán, a János evangélium szellemén, lelkiségén keresztül kell látnunk az egész Szentírást. Azon keresztül, hogy milyen kapcsolat volt Jézus és az Atya között, képessé lehessek belekapcsolódni. Azt a mintán megismerve, azon keresztül alakítani kapcsolatomat Jézussal, hogy megismerhessem ki is az Atya!

Mennyire él bennem az apokrif János-evangélium lelkisége?:

„Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, Te formálódj meg bennem.”

Ámen