Amikor a próféta azt mondja

Zak 8,1-8 - És szólt a Seregek Ura: „Így szól a Seregek Ura: Forró, féltékeny szeretettel szeretem én Siont, és nagy haragra gerjedtem miatta. Így szól a Seregek Ura: Visszatérek én Sionhoz, és Jeruzsálemben akarok én lakozni; és Jeruzsálemet majd az igazság városának nevezik, s a Seregek Urának hegyét szent hegynek. Így szól a Seregek Ura: ülnek még öreg emberek és öreg asszonyok Jeruzsálem utcáin, és kinek-kinek bot lesz a kezében napjainak nagy száma miatt, és a város terei tele lesznek fiúkkal és leányokkal, akik játszadoznak majd terein. Így szól a Seregek Ura: Ha ez ezekben a napokban nehéznek is látszik a megmaradt nép szemében, vajon az én szememben nehéz-e? - mondja a Seregek Ura. Így szól a Seregek Ura: Íme, én megmentem népemet a kelet földjéről, és a napnyugatnak földjéről. És elhozom őket, hogy Jeruzsálemben lakjanak, és ők lesznek az én népem, én pedig az ő Istenük leszek, híven és igazán.

Lk 9,46-50 - Azután felmerült köztük a kérdés, hogy ki a nagyobb közülük. Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és azt mondta nekik: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb.” Ekkor János így szólt: „Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged.” Jézus azt felelte neki: „Ne tiltsátok meg; mert aki nincs ellenetek, veletek van.”

Amikor a próféta azt mondja, idézve a „Seregek Urát", „elhozom őket, hogy Jeruzsálemben lakjanak, és ők lesznek az én népem, én pedig az ő Istenük leszek, híven és igazán", akkor azt kérdezem Uramtól, hogy ma, mit ért Jeruzsálem alatt? Mert úgy gondolom, hogy a krisztusi embernek már az új Jeruzsálemről beszél így Isten.

De, mit kezdjek azzal, hogy „az ő népévé leszek", lehetek, ha elfogadom az Ő döntését, szándékát, akaratát? Azt mondja az Úr „a megmaradtakra, megmentem őket, népemet”!

Aki megvall engem, az megvallja azt, aki engem küldött – mondja egy helyen Jézus. Ma pedig azt így mondja: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.” Kire helyezi Jézus a hangsúlyt, a gyermekre vajon, vagy önmagára, a küldöttre? Nem, most is az Atyára mutat, akiért van minden, és aki által van minden, és akiért van minden! Az Atyáról beszél, Aki a mindenség, Aki a minden akar lenni mindenben, mert tudja, hogy mindennek az a jó, ha a szeretetben van. A Van-t, nagybetűvel kell itt írni!

Ma, számomra ez a fontos: a Van, Aki Lenni akar, hogy a létezés megszentelődjön, és a megszentelt állapotában boldoggá legyen a mindenség! Hol vagyunk mi ettől a boldogságtól? Azt sem tudhatom, mennyire távol, vagy mennyire közel ahhoz. Csak hinni szeretném, hogy ha ebből a világból kitekintek, akkor karnyújtásnyira. De ahhoz ebből a süket szobából, mely úgy tűnik, hogy a világunk, valahogy ki kellene törni, ajtót kellene nyitni Rá, Istenre, hogy beléphessen, és mondhassa mindannyiunknak: „Békesség nektek!” És akkor, mi azt a békességet, amit hoz, hozni szeretne, át szeretne adni a világnak, azt mi megdöbbenten, földre omolva elfogadnánk, elhinnénk, hogy a miénk lehet!

Micsoda csoda, gyönyörűség lenne ez a világ számára, az én számomra, a mi számunkra! Vezess el bennünket erre a szelídségre, erre az alázatra. És adj nekünk erre az útra türelmet hitet, reményt! Hogy szereteted meggyőzhessen bennünket! Ámen