A rokonság nem garancia
Ezd 6,7-8.12b.14-20 - Hagyjátok, hogy a zsidók helytartója és véneik Istennek azt a templomát elkészítsék és Istennek azt a házát a maga helyén felépítsék. Elrendelem azt is, mit kell tenni a zsidóknak azon véneivel, hogy felépüljön Isten háza: a királyi pénztárból, vagyis az adóból, amely a folyamon túl levő területről befolyik, pontosan ki kell utalni a költségeket azoknak a férfiaknak, hogy fennakadást ne szenvedjen a munka. Isten pedig, aki nevének ott készített lakóhelyet, pusztítson el minden országot és népet, amely kiterjeszti kezét, hogy ellenszegüljön és lerontsa Istennek azt a házát, amely Jeruzsálemben van. Én, Dáriusz, hoztam ezt a rendeletet, és megkövetelem, hogy pontosan betartsák.” Tovább építettek tehát a zsidók vénei éspedig eredményesen, Aggeus prófétának és Zakariásnak, Addó fiának prófétai szózata értelmében. Folytatták és be is fejezték az építkezést Izrael Istenének parancsából és Círusznak, Dáriusznak meg Artaxerxésznek, a perzsák királyainak rendelete alapján. Istennek ezzel a házával Dáriusz király uralkodásának hatodik esztendejében készültek el, ádár hónap harmadik napján. Majd vígan megülték Izrael fiai: a papok, a leviták és a többiek, akik a száműzetésből visszatértek, Isten házának felszentelési ünnepét. Isten házának ezen a felszentelési ünnepén száz bikaborjút, kétszáz kost, négyszáz bárányt, egész Izrael bűnéért pedig Izrael törzseinek száma szerint tizenkét kecskebakot hoztak áldozatul. Ugyanakkor tisztükbe állították a papokat, osztályaik szerint és a levitákat, csoportjaik szerint, hogy megkezdjék Isten szolgálatát Jeruzsálemben, amint azt megírták Mózes könyvében. Az első hónap tizennegyedik napján pászkát is ültek a száműzetésből visszatért izraeliták. Miután a papok meg a leviták mind egy szálig megtisztultak és mindnyájan tiszták voltak, leölték a pászkát mindazok számára, akik a száműzetésből visszatértek, úgyszintén paptestvéreik és a maguk számára is.
Lk 8,19-21 - Odajöttek hozzá az anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt. Szóltak neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.” Ő azonban ezt felelte nekik: „Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.”
A rokonság nem garancia! A rokonság nem bizonyít önmagában semmit. Lelkiségi vagy vérségi rokonság? És így van ez az üdvösségünk ajánlatával is. Maga Jézus így tanít erről: „Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti. Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján – és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.” [Mt 21,31-32]
Mire kaptuk az észt, a szellemiségünket? Hogy ha a szív nem képes meggyőzni bennünket, akkor az ésszel később utána mehessünk a szív sóhajának. Azonban, ehhez az kell, hogy szellemi lényegünket ne engedjük át a világ zajának, zavarodottságának. Megfordítva: anyagi mivoltunkat is kössük az örökkévalóhoz, hogy a szív és az ész egymást megerősítően képes lehessen működni, és ne egymás ellenében hasson, ezzel zavarodottságot, meghasonlást idézzen elő számunkra.
Amikor Jézus azt mondja, hogy „aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom” [Lk 14,27], akkor nem arról van szó, hogy csak szenvedjünk, csak váljunk áldozattá. Ez nem emberi, és nem is keresztényi gondolkodás. Jézus ezzel azt próbálja megértetni velünk, hogy életünknek és hitünknek egyezőnek kell lenni, ha kell, az életünk árán is ehhez ragaszkodnunk kell! Vállalni kell Jézus követésének minden következményét! Aki rátette kezét az eke szarvára, az ne tekintgessen hátra. Jézus még durvábban, határozottabban, keményebben fogalmazza meg: „Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” [Lk 9,62]
Jézus életre tanítja azokat, akik elfogadják tanítását; vállalják, hogy tanítványaiként követik Őt. Aki Jézust követi, az Igazságot követi; aki az igazságot követi, az Isten útján jár, mert ünnepelni akar, boldog akar lenni. Abban a formában, ahogy az Igazság tanítja, mert hiszi az Igazságot! Nem keres más igazságot, nem keres más tanítót, állhatatos marad a Mester tanításában. Nem akarom az életemet megmenteni mindenáron! Jézust, a Mestert akarom követni, életem árán is! Ennek a kijelentésemnek igenjére úgy vágyom, ahogy Mária képessé lett, lehetett igenje mellett hűséggel kitartani. Segíts meg Atyám, engem is! Ámen
