Kegyelemben részesedtem, ahogy mindegyikünk

Ef 4,1-7.11-13 - Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van. A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége;

Mt 9,9-13 - Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: „Kövess engem!” Az fölkelt és követte őt. Történt pedig, hogy amikor asztalhoz ült a házban, íme, sok vámos és bűnös jött, és letelepedett Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Ő meghallotta ezt és így szólt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” [Óz 6,6]. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

Kegyelemben részesedtem, ahogy mindegyikünk, akik ezt a hitet bírjuk. „A kegyelmet mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta.” Amit tudni kell viselni, hordozni. Emberi méltósággal. Tudatosultan arra, hogy jóval több vagyok, mint amit tudok magamról! De, ha tudom, és ez a tudás valós, akkor értem, hogy ezt a többletet ajándékként birtokolhatom, ahhoz, hogy ebből a kegyelemből bőséges termés lehessen.

Már az evangélium születésekor ismert volt tehát az ember számára az a gazdaságtani fogalom, hogy „hozzáadott érték”. Az embernek magának kell hozzáadni magát az Istentől való kegyelemhez - mely rá szállt - ahhoz, hogy termékennyé, termést hozóvá lehessen! Termelő eszköz lehetek, ha elengedem kényszeredett alkotói szándékomat, önmegvalósító kényszeremet, uralkodásra, kormányzásra, felsőbbrendűségre törekvő biztonságteremtő képességemet.

Még valamit azonban meg kell érteni, el kell fogadni az embernek, hogy termőre forduljon: azt, hogy a termés fogalma, nem okvetlenül kell, hogy azt jelentse, amire a világ értékrendje szerint – az emberi logikus gondolkodás szerint - kell gondolni. A kegyelem a termelékenységet, az embert termékenységét az Isten országa szerintinek, vagyis természetfeletti értékként értelmezi. Ilyen módon, az ember értelmezéséhez nem köthető, nem kell, hogy kapcsolódjon eredményessége!

Mivé tesz, mivé akar tenni engem az Isten? Mire vagyok teremtve? Itt kezdődik az ember konfliktusa, vitája önmagával és az Istennel. Én mit akarok, mit szeretnék, illetve mire ösztönöz, mire akar rávenni a világ? De mit szán nekem, mit tervezett velem, mire tesz képessé Isten? Kinek akarok megfelelni: Istennek, embernek, magamnak?

Pál fogalmazása szerint ezek a kategóriák léteznek Isten szándékából: „Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá”. Ami ezen túl van, az mindenkinek a maga és családja megélhetésére szolgáló tevékenység, és nem több. Amire Isten rendeli minden egyes embert azokat Pál rögzíti, mint elsődleges élethivatásunkat. A megélhetésre alkalmak nyílnak az embernek, amiről Isten gondoskodik, ha az ember elfogadja a rá osztott küldetés feladatát. Ami elsődleges életcél, és ami termést hozhat az ember életében. Terméshozókká az által válhatunk, ha küldetésünket betöltjük! A többi a létfenntartás ösztöne, amit nem kell tanulni, mert az készség szinten bennünk van.

Termés az tehát, ami fennmarad, és termelékenységre képessé tehet másokat is! Így épülhet Isten országa: lépésről lépésre, emberről emberre! Míg mindannyian el nem jutunk „a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége”!

De, amíg el nem jutunk arra a teljességre, addig nem tekinthetjük magunkat egészséges embereknek. Addig alanyai vagyunk a kegyelemnek, mint betegek, és rászorulók!

„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” [Óz 6,6]. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” – mondja Jézus. Tekinthetem magam egészségesnek, olyannak, aki nem szorul rá Mestere segítségére?

Ne áldozatnak tekintsem magam, hanem olyannak, akin Isten irgalmassága segít, hogy irgalmassá legyek! Szeretetből, szeretetté lenni! Isten hordozóvá, és országának építőjévé! Add meg e képességet, és e képességre való készséget, hajlandóságot nekem Atyám, Jézus nevére, és a Szentlélek erejéből! Ámen