Az Írás mai szavai meggyőznek abban, hogy a hit

Iz 50,5-9a - Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám! Íme, az Úristen megsegít engem, ki mondhat bűnösnek? Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly emészti meg őket.

Jak 2,14-18 - Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: „Menj békében, melegedjél és lakjál jól!” - de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: „Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.” Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet.

Mk 8,27-35 - Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők azt felelték neki: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Péter felelt neki: „Te vagy a Krisztus.” Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt és kezdte lebeszélni. De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: „Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.” Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.

Az Írás mai szavai meggyőznek abban, hogy a hit dolgában fejlődésem mellett el kell kötelezni magam. Tanulnom kell, Jézustól. Aki nem tanulni akar megtanítani, hanem élni abból, amit Ő akar átadni szavaival és tetteivel. Hogy tanítóvá legyek, példát mutat rá. Nem kápráztat el azzal, hogy ha vállalom, akkor fényes jövőm lesz – ebben az életben. Márk így fogalmaz: „az Emberfiának sokat kell szenvednie”. Majd azt is részletezi Jézus, Márk szavai szerint, hogy mit is jelent az a szenvedés: elutasítottságot, megvetettséget, ettől az élettől való függetlenedést. Minden függőségemtől való elszakadást, hogy képessé lehessek új életre kelni, támadni! Ez az Istenben való megdicsőülés útja az ember számára. Átlépés, menetelés Isten országa felé, míg be nem fogad. Míg nem válok olyanná, akit befogadhat, magáénak vallhat Isten, az Atya!

Az Isten dolgaival való törődésre eljutni, mely megtisztulási folyamat. Nem azzal kell törődnöm, hogy az emberek mit tartanak a maguk számára szükségesnek, hanem arra összpontosítani, hogy Isten akaratából mire van szükségük. Ahhoz, hogy az üdvösség terve életükben és halálukban megvalósulhasson.

Világos beszéd, mégsem olyan könnyű, hogy elköteleződés nélkül sikerülhessen: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” Jézus tudja, mit mond és tudja azt is, hogy miért mondja. A kérdés az, hogy én értem-e, hogy mit mond, és nekem miért mondja?

A hitemben kell elmélyíteni életemet, hogy életem hitemből fakadó cselekvési programmá legyen. Isten cselekvő részévé lenni, ez az ember méltóságára való eljutás!

Az ember, az Istené! Ezért Isten kinyilatkoztató szava kell, hogy az ember életévé váljon. A szavaim és tetteim összhangja, harmonizálása az életfeladat. Úgy élni, ahogy beszélek, úgy beszélni, ahogy élek!

Te tégy velem csodát Istenem, hiszen ki más vezethet el emberi méltóságomra! Amihez nekem, magamnak azt akarnom kell, és megengednem, hogy rajtam és bennem a Te csodád érvényre juthasson! Akarom, legyél életem megszentelője, hogy Benned megszentelődhessek! Ámen