Nyíltszívű, jókedvű, vagyis szabad lelkű

2Kor 9,6-10 - Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti [Péld 22,8G]. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bőven teljék minden jótéteményre, amint írva van: „Bőven adott a szegényeknek; igazsága fennmarad örökkön-örökké” [Zsolt 112,9]. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret nyújt eledelül [Iz 55,10], megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét [Óz 10,12G].

Jn 12,24-26 - Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya.

Nyíltszívű, jókedvű, vagyis szabad lelkű embert állítja példának Pál apostol, akik mert ilyenek, a világnak szegényei. Aki kiüresíti önmagát, annak lesz módja rá, hogy befogadja azt a kegyelmet, melyet Isten bőven áraszt ránk. Nem azért, amiért valaki szegény, hiszen Isten, kegyelmével mindenki felé bőkezű, azonban az, aki a világ dolgaival eltelítődik, annak nincs módja érzékennyé lennie a kegyelemre. Amiért nem is szomjúhozza, nem is ébred fel benne az igény arra, hogy Isten kegyelme töltse be!

Az evangéliumban Jézus utolsó nyilvános beszédét olvassuk. Amiből forrásozik Pál tanítása is. De, mert Jézus utolsó beszéde, hinnem kell, hogy nagyon fontosnak tartotta e szavakat, hogy megossza a néppel. Hogy elmondja a számomra is! „Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.” Hiszem Jézust? Hiszem eléggé, hogy Isten Fia? Hiszem azt, hogy Őt küldi az Atya hozzám, azért, hogy megértsem mi velem az Atya szándéka? Mit akar tőlem, velem az Atya? Miért érdekel engem az, hogy mi az Atya szándéka velem?

Jézus három éves működésére tesz pontot ezzel a szelíd kijelentéssel, meghívással: „Aki nekem szolgál, kövessen engem”. Ne is gondoljak most arra, ami e szavak után történt. Hiszen az elmúlt három évben, Jézus működése során is oly sok minden történt, ami követésre szólít. Jézus elindított 12 apostolt, arra, hogy követőivé legyenek, majd sokakat, akiket tanítványaiként kezelt. A krisztusi mű az óta kézről kézre alakul, terjed, és gazdagodik. Mert Jézus tettei és szavai életet jelentenek, mégpedig minden egyes ember, aki kezébe veszi, aki kegyelemmel eltelve magáénak tekinti, éppen ezért képes magát megalázni és Jézus szavait életre kelteni, az Isten országának építőkövévé válik. Jézus stratéga. Ahogy általában a nagy férfiak stratégák a történelemben. Jézus stratégiája az, hogy tanítványaira hagyja titkait. Akik társulnak a Szentlélekhez, azok lesznek ma is, és az idők végéig tanítványaivá.

Ha arra gondolok, hogy én alkalmatlan vagyok erre, akkor sietve nézzek szét azok között, akiket Jézus meghívott a Vele való közösségre: Péter egy egyszerű, tanulatlan halász ember, Máté vámos – egy kollaboráns, Simon a zelóta – ma jobbikos is lehetne, János – aki egy forró fejű érzelmes ifjú, de ott van a választottak között Júdás – aki majd elárulja őt. Mindenféle ember alkalmas arra, hogy követőjévé legyen Jézusnak! Az emberen múlik, hogy meghalja, és elfogadja a hívást!

Jézus kiválaszt – nevel – és küld! Mert tudja, hogy tanítványok nélkül nincs Isten országa! Jézus tanítványaira, rám bízza az Ő tervét! Meg kell változnom, olyanná kell lennem, mint amilyen Ő. Jézus műve befejezetlen marad a tanítványok nélkül! Így, tudatosuljon bennem: része vagyok Isten tervének, Jézus tervének! Jézus éppen ezért életre, élni tanít, így válik Mesterré!

Te tegyél Jézus tanítvánnyá engem, a Szentlélek ereje és kegyelmei által. Képessé arra, hogy érzelmeimtől, vágyaimtól, evilági hajlandóságaimtól annyira távolodjak el, amennyire szükséges ahhoz, hogy építő kővé lehessek Isten országában! Ámen