Mit gondoljak Heródesről?

Lev 25,1.8-17 - Így szólt továbbá az Úr Mózeshez a Sínai hegyen: Számlálj továbbá magadnak hét évhetet, azaz hétszer hét, tehát összesen negyvenkilenc esztendőt, s a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken, s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához, mert az örvendetes, az ötvenedik esztendő az. Ne vessetek, ami a szántón magától terem, ne arassátok le, tőkéiteket ne metsszétek és termését ne takarítsátok be, hogy szent legyen az örvendetes esztendő, hanem azt egyétek, amit éppen találtok. Az örvendetes esztendőben mindenki kapja vissza a maga birtokát. Ha eladsz valamit embertársadnak, vagy vásárolsz valamit tőle, ne szomorítsd meg testvéredet, hanem az örvendetes esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj tőle, ő meg a termés száma szerint adjon el neked. Minél több esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, annál nagyobb legyen az ár, s mennél kevesebb időt számlálhatsz, annál olcsóbb legyen a vétel, mert a termésidőt adja el ő neked. Ne nyomorgassátok meg a saját nemzetségetekből levőket, hanem mindenki félje Istenét, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.

Mt 14,1-12 - Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak, és azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halottak közül, ezért működnek benne a csodatevő erők.” Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége. János ugyanis azt mondta neki: „Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.” Meg akarta őt ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya kiállt középre és táncolt. Tetszett ez Heródesnek, ezért esküvel megígérte, hogy megadja neki, bármit kér is tőle. Mivel az anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de az eskü és az asztalnál ülők miatt megparancsolta, hogy adják oda neki. Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben. A fejét odavitték egy tálon és átadták a lánynak, az meg odavitte anyjának. A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették őt, aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.

Mit gondoljak Heródesről? Félt attól, vagy szerette volna, hogy feltámadjon Keresztelő János? Talán arra gondolt, kisebb lesz a bűne, ha bárki is folytatja azt, amit János elkezdett? Lehet, hogy úgy vélekedett már, hogy az ő hatalmához is segítség lehet az, ha a nép nagyobb alázatot tanul? Mert hiszen, ami, ill. aki az ő hatalmát szolgálja, az a népnek is jó kell, hogy legyen.

Vagy, megátalkodott gonosz volt, aki a hatalmát, és a hatalmához kapcsolódó előjogokhoz minden áron ragaszkodott?

Megteszi a király, amit megígért, de nem azért, amiért olyan becsületes jellem lett volna, hanem a hatalomhoz való ragaszkodása miatt. Elárulja Heródest a tette: önmagát isteníti, remélve, hogy asztaltársasága előtt ez dicsőségére válik.

Ha mi, ma élő utódai Keresztelő János életére rátekintünk, akkor azt mondhatjuk, hogy tulajdonképpen János teljes életet élt. Semmi sem hiányzik az életéből, elvégezte azt, amit az Atya Rá bízott. A vesztes nem János, és nem mi, egyedül Heródes.

Keresztelő János az első vértanúja Krisztus küldetésének, de utolsó próféta, ki életét adta Isten szolgálatára.

Az igazság szolgálata teljes életet követel. Ha igazság, akkor nem lehet csak rész, akkor az egészen az, éppen ezért annak alá kell vetni az életet egészen, ha hiszem az igazság teljességét. Isten igazsága az, ami Isten országát megalapozza. Aki Isten igazságát igyekszik élni, az Isten országát építi.

Ezért tanítja Jézus, hogy szavatok legyen igen igen, vagy nem nem. Ne azon ügyeskedjünk, szorgoskodjunk, hogy megpróbáljuk a kettőt elegyíteni, remélve, hogy mindkettőből azt, ami nekem jó, vegyíthetjük, és az lesz a tuti. Jézus egyértelművé teszi, hogy ez képtelenség, lehetetlen. Az embernek nincs más lehetősége, mint az, hogy elhiszi: Isten országának receptúráját a Szentírás foglalja magába.

Jézus az az ember – aki minden teremtett elképzelésnél előbb volt – aki Isten hasonlatosságára teremtett minden ember hasonmása, mintapéldánya. Ilyen formán magában egyesít minden emberi jellemet, de ugyanakkor azt az Istent, aki a maga hasonlatosságára teremtette az embert. Akit Isten a teremtésben társának akar tudni. Mert a teremtés nem lezárt folyamat, az ma is zajlik, míg el nem jön Isten országa. Pontosabban, míg minden emberi szívben nem tudatosul, hogy arra van hivatva, hogy Isten országának részévé legyen, és azt építse!

Jézus a Mester példány, éppen ezért a Mester, és akik rá építik életüket, válhatnak tanítványaivá, majd apostolaivá. Nem lehet a sorrendet felcserélni! Nem lehet senki apostollá, anélkül, hogy ne járta volna ki a tanítványság iskoláját!

Legyen mára elég annyi, hogy szülessen meg bennem ma ennek a felismerése, és tudatosulása, hogy a magam döntését ebben a dologban képes legyek meghozni. Segíts engem Istenem, Atyám, Apám! Ámen