Mit keresett a tömeg?
Kiv 16,2-4.12-15 - Zúgolódott ekkor Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Azt mondták nekik Izrael fiai: „Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?” Azt mondta erre az Úr Mózesnek: „Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót, hogy próbára tegyem, vajon törvényem szerint jár-e el, vagy sem. „Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!” És történt este, hogy fürjek szálltak fel, és ellepték a tábort, reggel pedig harmat szállt a tábor köré. Miután elborította a föld színét, apró, mozsárban tört dologhoz hasonló valami lett látható a pusztán, olyan, mint a földre hullott dér. Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: „Man-hu?”, ami azt jelenti, hogy: „Mi ez?” Nem tudták ugyanis, hogy micsoda. Mózes pedig azt mondta nekik: „Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek.
Ef 4,17.20-24 - Azt mondom tehát, és kérve kérlek titeket az Úrban, hogy most már ne éljetek úgy, ahogy a pogányok élnek, akik hiúságokon jártatják az eszüket. Ti azonban nem így tanultátok Krisztustól, ha valóban őt hallottátok és róla kaptatok oktatást, annak az igazságnak megfelelően, amely Jézusban van: vessétek le a korábbi életmód szerint való régi embert, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt; újuljatok meg gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére [Ter 1.26] igazságban és valódi szentségben teremtetett.
Jn 6,24-35 - Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: „Mester, mikor jöttél ide?” Jézus azt felelte: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” Erre azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?” Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” Erre megkérdezték tőle: „Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: „Égi kenyeret adott enni nekik”„ [Kiv 16,4]. Jézus ezt válaszolta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor azt mondták neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.
Mit keresett a tömeg? Mesterét, vagy szociális jótevőjét? A tömeg kérdezi Jézust, így szólítva meg: „Mester” mikor jöttél ide?” Attól még, hogy így szólította meg a tömeg Jézust, valójában nem a tanítása volt az, amit éheztek, hanem a gyógyítását és azt az ételt, amit ingyen, ellentételezés nélkül kaptak tőle. Nem véletlenül minősíti az evangélista így a sokaságot, hogy „tömeg”. Mestereként szólítja a tömeg Jézust, de a sokaság, a zsidó tömeg nem tekinti őt sem többnek, mint egy zsidó mestert. Ezért mondja Jézus a válaszában: „Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok …”, nem azért, mert hittetek bennem. Akiket Jézus maga hívott, hogy legyenek a tanítványaivá, azok számára a „Mester” megszólítás már egészen más, egészen új értelmet kapott. Csak néhány különbség a zsidó mesterek és a Jézus Mester között:
Izrael tanítói és tanítványai: Jézus Mester és Jézus tanítványai:
Kiválasztják mesterüket Jézus hívja meg őket (Jn 15,16)
Ideiglenesen követik Örökre (Lk 6,62)
Szolgák Barátok (Jn 15,13-15)
Csak férfiak Nők és gyerekek is (Lk 8,7; Mt 19,13)
Hírnevet és tiszteletet örökölnek, Üldözik őket (Jn 15,20)
Hogy bárki is, akit Jézus meghív tanítványának, azzá lehessen, néhány feltételnek kell, hogy megfeleljen:
- Jézust elfogadni egyetlen és mindenki mást kizáró Mesterünknek
- Azonnali és végleges követés: örökre (Lk 9, 62)
- Lemondani öt akadályról
- Az evangéliummal ellentétes családi kapcsolatokról (nem a családról) és szokásokról (Lk 14,26).
- Saját élet-tervünkről, hogy elfogadhassuk a Mesterét (Mk 1, 17).
- Az anyagi javakról melyek akadályoznak (Mt 19, 29).
Nem anyagi szegénységről van szó, hanem arról, hogy szabadok legyünk.
- A világ megbecsüléséről: birtoklás, élvezet, látszat, hatalom. (Mt 6,24)
- A vallási megtiszteltetésekről, melyek annyira vonzóak és oly veszélyesek. (Mt 23,2-4)
- Kereszthordozás (Lk 14, 27)
Azaz, hogy életünk megegyezzen hitünkkel. Felvenni a keresztet azt jelenti, hogy vállaljuk Jézus követésének minden következményét. A kereszthordozást Jézus egy mondatával lehet összefoglalni: „Ha megtartjátok szavaimat, valóban tanítványaim lesztek” [Jn 8, 31].
A tanítványra az jellemző, azért tanítvány, mert tudatosan készül, elszánt abban, és határozott szándéka, hogy kövesse a Mestert. Azt, aki a legjobb, mert ő maga is a legjobb kíván lenni.
Mitől Jézus a legjobb Mester? Attól, hogy önmagát, egészen, és az örök életre vezetve adja tanítványa számára. Jézus nem üzletet köt tanítványával, hanem tanítani, mindent átadni kész abból, ami az övé.
Pál egy igazi tanítvány, aki apostoli rangra vitte a Mester tanítását. Az Ő szavai igazán megszívlelendők. Azt mondja, ha nekem valóban Krisztus a Mesterem, „ha valóban őt hallottátok és róla kaptatok oktatást, annak az igazságnak megfelelően, amely Jézusban van:” szűnjön meg, ne engedjek teret, annak a „korábbi életmód szerint való régi embernek, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt”. A romolhatatlanságért kampányol Pál, hogy az örökkévalót részesítsem előnyben: „öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére [Ter 1.26] igazságban és valódi szentségben teremtetett”.
A tanítvány tanítványt nevel! Mert a tanítványokból épül fel Isten országa. Elkötelezett vagyok ezért az országért?
Igen Apa, elkötelezetten akarok élni a Mestertől tanulva, hogy Benned nyerjem el örökségemet. Segít meg engem Szentlelked által! Ámen
