Az ember ne legyen botránnyá

Kiv 11,10 - 12,14 - Mózes és Áron végbe is vitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el földjéről Izrael fiait. Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: „Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! Ne egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve! A fejét a lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek! Semmi se maradjon belőle reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben! Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez. Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr. Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről-nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!

Mt 12,1-8 - Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni. A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: „Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.” Ő azt felelte nekik: Nem olvastátok [1 Sám 21,2-7], mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak? Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha megértettétek volna, mi jelent ez: „Irgalmat akarok és nem áldozatot” [Óz 6,6], nem ítéltétek volna el a vétleneket. Mert az Emberfia ura a szombatnak.”

Az ember ne legyen botránnyá! A teremtő akarat más szerepet szán az embernek. Ha megértenénk, ha érdekelne bennünket, ha szándékunk lenne megfelelni neki, ha képessé válnánk eszközévé lenni, akkor az öröm, a béke, a bizalom, válhatna éltetővé életet adóvá a földön! Ha megértenénk, hogy mit jelent: „Irgalmat akarok és nem áldozatot”!

Az egész evangélium lényeges mondata ez, „Ne féljetek!” Ne a félelem legyen az önzésem oka, hanem a megbocsátás! Mert mindennek helye van az Ég alatt, ami az isteni jót szolgálja. Nem az számít, hogy nekem mi jó, neked mi jó – ezzel szemben nekem mi rossz, neked mi rossz. Egyedül egy számít számunkra mi jó! Amit Isten készít a számunkra. Nem félek attól, hogy mi válhat ellenemre, nem akarom minden áron azt, ami számomra jó, hanem megengedem a magam számára azt is, amit el kell viselnem, amivel kompromisszumot vagyok kénytelen kötni. Igen, azért, hogy rádöbbenhessek arra, hogy amitől a félelem tart távol, az is válhat örömömre! Ez egy hatalmas felismerés az életünkben. De, ugyanakkor sokunk számára soha sem megszerzett tapasztalás. Amiért mindent jót én akarok megteremteni a magam számára, és amiért mindent miről eldöntöttem, hogy csak rossz származhat belőle a számomra, távol igyekszem tartani magamtól. A tudatos életre lett ember problémájának a civilizált társadalom így válik kárára. Mindent kézben akarok tartani, mindent uralni akarok, mindenről én akarom megmondani mi jó és mi nem. Ebben a kontextusban egyetlen egy összefüggést hagyunk ki a számításunkból, azt, hogy szubjektív vagyok. Nem vagyok képes bármit is objektivitással szemlélni!

„Az Emberfia ura szombatnak!” – vagyis, Isten felett nem áll törvény! Isten a törvény, mint a teremtés feletti Úr. Ami az Isten olvasatában azt jelenti, hogy van cél, de egyetlen eszköze az ember, akinek megengedi, hogy a maga töredékességével, de Istentől kapott karizmái, képességei által év milliók alatt jöjjön rá arra, hogy minden teremtésével mi a szándéka Istennek, és ebben a teremtésben mi a tiszteletet követelő, tiszteletet érdemlő, és tiszteletet óhajtó szerepe, feladata, lehetősége, mozgástere az embernek. Vagyis a cél nem szentesíti az eszközt, de igényli az eszközöket, melyek kikísérletezésére időt, teret kap az ember. Valami ilyen dolog az a szeretet, aki az Isten!

Boruljon rám Atyám a Te végtelenül irgalmas, megértő, kiengesztelődésre képes és kész szereteted, hogy Veled társulni képessé legyek! Ámen