Semmi jót ne reméljetek, csak higgyetek
Ter 46,1-7.28-30 - El is indult Izrael mindenével, amije volt. Amikor eljutott Beersebába, ott áldozati állatokat vágott atyja, Izsák Istenének. Hallotta, hogy Isten szólítja őt éjszakai látomásban, és azt mondja neki: „Jákob, Jákob!” Ő így felelt: „Itt vagyok!” Isten azt mondta neki: „Én vagyok Isten, atyád Istene! Ne félj, csak menj le Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek téged! Lemegyek oda veled, és amikor majd visszatérsz, felhozlak onnan. József fogja lezárni a szemedet saját kezével.” Fölkerekedett erre Jákob Beersebából. Fiai feltették őt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt azokra a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elhozzák rajtuk az idős embert és mindenét, amit Kánaán földjén szerzett. El is jutott Egyiptomba Jákob minden utódával: fiaival, unokáival, lányaival és egész nemzetségével együtt. Júdát közben előre küldte Józsefhez, hogy mondja meg neki, jöjjön elé Gósenbe. Amikor aztán Gósen földjére érkezett, József befogatott szekerébe, és felment apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, a nyakába borult, átölelte. és hosszan sírt. Izrael ekkor azt mondta Józsefnek: „Mostmár örömest halok meg, mert láttam arcodat, és életben hagylak itt téged.”
Mt 10,16-23 - Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok. De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok. Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az megmenekül. Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba. Mert bizony, mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.
Semmi jót ne reméljetek, csak higgyetek! Mintha ezt mondaná Jézus útravalóul. Ezzel szemben a világ mit ajánl, ha egyáltalán ajánlhat? Vagy talán csak ígérget, minden garancia nélkül?
A mi dilemmánk minduntalan ez: de jó volna, ha az lehetne, amihez éppen most kedvem volna! Tulajdonképpen „a világ” valami olyant fogalmaz meg felém, minduntalan, amit valaki szeretne, és amire valaki a maga érdekében engem rá akar szedni. Lehet, hogy ez durva kifejezés, hogy „rá akar szedni”, de végül is, az én szempontomból erről van szó, még akkor is, ha az aki erre akar bírni engem, jóhiszeműen teszi, és hisz abban, hogy az jó nekem, amit ajánl. Igen ám, de, ahogy én sem, úgy ő sem tudja valójában, hogy mi jó nekem. De még azt sem tudja igazából, hogy mi jó neki. Mert hogyan is tudhatnánk, hogy mi jó nekünk, amikor azt sem tudjuk, hogy a következő pillanatban mi fog hatni arra, hogy a magunk óhaja, kívánsága, vagy éppen belátása, felismerése hogy fog változni?
Ahogy jól felfogott érdekünkben minduntalan szeretnénk a jót – a magunknak jót, amivel így vagyunk legjobb esetben mindannyian. És még azt is reméljük, hogy ami jó nekünk az jó másoknak is, úgy válunk önmagunk és egymás ellenségévé is. A túlzott jót akarás. Ahogy a közmondás is utal rá: a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve.
Ráadásul, ha valaki puszta jó szándékában kényszeres, erőszakos, és uralkodó, ráadásul még pozíciót is szerez, vagy teremt magának ahhoz, hogy érvényesülhessen, akkor bizony sok bajt, rengeteg bajt képes generálni. Nem is egyszerűen azért mert ő ilyen. Hanem azért, amiért nem csak ő egyedül ilyen, hanem ez a viselkedése a többi emberben, és különösen azokban, akik hasonlóak hozzá, amiért a maguk érdekeinek érvényesítését felerősíti az ő erőteljes, de hibás, és mondjuk ki káros személyisége, a bajokat, a gonoszságokat hatványozza. Talán valami ilyen személyes, és emberi probléma az, ami ideológiák káros érvényesüléséhez vezethet, melyért számtalan ember áldozatául esik. És általában az áldozatok mindig azok lesznek, akik megengedik, hogy a kóros emberi személyiségek érvényesülhessenek, uralkodóvá válhassanak.
Jézus, minderre azt mondja, hogy ez természetes! Igen ez a következmény, és ennek ismeretében kell tudnunk, aki Őt követni próbálja, vállalni a küldetést. Mely Istentől való, még akkor is, ha ennek az életnek ez határt fog szabni adott esetben az én számomra is. Korlátok között kell élni annak, aki a korlátokat elfogadja, melyeket a kinyilatkoztatás jelent! De azok a korlátok, amiket el kell tudnom fogadni, nem mindig azt jelentik, amire én számítok, vagy én készülök. De, ha nem az következik be, mint amire én felkészülök, akkor az nem jelent mást, mint, hogy én nem vagyok Isten jelenlétével szinkronban, összhangban. Bizony, velem van a baj, ha ezt tapasztalom, és nem az Istennel, nem másokkal, csak és kizárólag velem. Mégis, Jézus azt mondja, küldelek. És amire tőlem azt kéri, hogy menjek, akkor is, ha magammal nem vagyok tisztában, összhangban, hát még Isten előrelátásával. Aki számára nincs korlát, sem időben, sem térben. Mert Ő az Isten, és nem én. De Ő, az Isten azt mondja, hogy bármi is történik veled, te szerencsétlen, én megfizetek érte, én kiegyenlítem minden számládat, károdat, és veszteségedet. „Mindenki, aki elhagyta házát, fivéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni.” [Mt 19,29]
Mennyei Atyánk nem hazardíroz, nem dob oda senkit prédának, koncnak azért, hogy az Ő dicsősége növekedjen! Ő azt mondja, hogy azt, aki az én dicsőségemet építi, szolgálja, az abból fog kapni, amit mi együtt összerakunk! „Örök életet fog örökölni”! Fel sem tudom fogni, mit is jelent ez. De éppen azért, mert tudja, hogy ezzel a mai eszemmel, fejemmel, adottságaim között képtelen is lennék felfogni, azt mondja: higgyél bennem, remélj, és bízzál, és mindehhez elég az én szeretetem, kegyelmem neked! Igen Atyám, mert akarod, hiszek Benned, és Neked ajánlott szolgálatommal le akarom győzni magam és a világot, mely e szolgálattól el próbál téríteni engem! Kérem, hogy szeretetedet, és kegyelmedet soha ne vond meg tőlem, hogy Veled lehessek, örökségemben, melyet Te készítesz a számomra! Ámen