Szerintem a legszebb nyári hónap köszönt ránk

Ter 21,5.8-20 - Ábrahám százesztendős volt, amikor megszületett a fia, Izsák. Amikor aztán megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett. Amikor azonban Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia ingerkedik Izsákkal, az ő fiával, azt mondta Ábrahámnak: „Dobd ki ezt a szolgálót és a fiát, mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!” Nehezére esett ez a dolog Ábrahámnak a fia miatt. De Isten azt mondta neki: „Ne essen nehezedre gyermeked és szolgálód dolga: mindabban, amit Sára mond neked, hallgass a szavára, mert Izsák utódait fogják utódodnak nevezni. Azért a szolgáló fiát is nagy nemzetté teszem, hiszen a te magzatod!” Kora reggel felkelt tehát Ábrahám, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, rátette Hágár vállára, odaadta a gyermeket, és elbocsátotta. Az elment, és össze-vissza bolyongott Beerseba pusztájában. Amikor aztán elfogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik ott lévő fa alá. Aztán elment, és vele szemben leült egy nyíllövésnyi távolságban. Azt mondta ugyanis: „Ne lássam meghalni a gyermeket!” Leült tehát átellenben, és hangos sírásra fakadt. Isten azonban meghallotta a gyermek hangját, és Isten angyala szólította Hágárt a mennyből: „Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját arról a helyről, ahol van. Kelj fel, vedd fel a gyermeket, fogd őt erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem őt!” Isten azután megnyitotta az asszony szemét, mire az meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a tömlőt, és inni adott a gyermeknek. Isten ettől kezdve vele volt, s az felnövekedett, a pusztában maradt, és íjász lett belőle.

Mt 8,28-34 - Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni. S azok íme, így kiáltottak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. A démonok kérlelték őt: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.” Azt mondta nekik: „Menjetek.” Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben. A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is. És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.

Szerintem a legszebb nyári hónap köszönt ránk a mai nappal. Istennek legyen hála, dicsőítés és magasztalás érte! De mit is akar ma mondani nekem Isten az Igéjével?

Megpróbálom a mai nyelvezetre lefordítani a történetet. Gadara egy pogány város volt. De ebben a városban voltak olyanok, akik, nem csak, hogy pogányok voltak, de gonoszok is. Akik mindennek és mindenkinek csak ártani tudtak. De, mert gonoszok voltak, gyűlölték a zsidókat, a vallásos embereket, akiknek volt Istenük, amiért nekik nem volt. Azonban, gonoszságuk miatt elkerülték őket a pogányok is. Mikor meghallják a gonoszok, hogy Jézus a földjükre lépett, elébe mennek, hogy bántalmazzák, szidalmazzák, illetve, hogy elkergessék. De Jézus olyan hatással van rájuk, olyan szelíden magabiztos, hogy belátják, képtelenek Vele szembeszállni, ezért inkább mentegetődzni, menekülni igyekeznek. Gondolni sem mernek rá, hogy foghat rajtuk az az átok, amit kimondanak saját magukra. Jézus egyetlen szavára azonban megtörténik, és a gonosztól megszállott disznócsorda veszetten megy a tengernek. Úgy, hogy a kondások sem tudnak mit tenni, csak megijedni, és elfutni, hírül vinni a történteket.

Egy pogány városban ijedelmet kelt, hogy: van Isten, és hatalmas ereje megítél mindent. Ki bűntudatomra ébreszt, az félelmet kelt bennem! Aki, mert bűnös vagyok, a haláltól is úgy félek, mint aki azt a bűnei ítéletének tartja. Pedig, a halál nem büntetés! Ugyanakkor, a halálban megítéltetem!

Mire tanít most, ez a példabeszéd engem?

1. A bűn tulajdonsága az, hogy engem, illetve én magamat eltávolítom Istentől. Szégyen ez, vagy, a bűn szeretete, rabsága, esetleg képtelenségem rá, hogy bocsánatot kérjek, mert olyan távolnak érzem magamtól Isten végtelen tisztaságát, szentségét? Bármelyik és mindegyik lehet, és igaz. Ezért tudatosítja bennünk hitünk a bűntudat által szükséges bűnbánatot, mely alázatot követel. Egyedül az, aki Istent megismerve Jézus kinyilatkoztatásából képessé lett a bűntudat megtapasztalására, melyből alázatot tanult, és sietve képes tudott lenni már rá, hogy bűnbánatot tartson, megbánja tettét, képes megtapasztalni Isten végtelen irgalmasságát, bűnbocsánatát, kiengesztelődésre készségét, szándékát. Vagyis, Isten oly erős vonzó erejét, melyet elkerülni nem lehet, csak elutasítani, mely eleve gonoszságot sejtet! Talán a katekézis ellenében kijelenthetem azt, hogy Isten nem ismer olyan képtelenséget, amit ne lenne képes megbocsátani, ha az ember képes rá, hogy elé álljon, és ki tudja mondani: vétettem ellened és az élet ellen, Aki Te vagy, Akiben Téged akarok tisztelni, bár hitem még nem elégséges hozzá, hogy képes legyek rá!
2. Pedig, ha az ember képes erre a bűnbánatra, megvallani bűneit, és azt átengedni Istennek, hogy Ő megszabadítson attól, azoktól, akkor képessé tudja tenni magát arra is, hogy kiengesztelődjön embertársával is. Ha Isten megbocsátó mindenkinek, akkor én miért ne lehetnék rá képes.

Jézus szavai ezek: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.” [Lk 7,22-23] Jézus arra próbál e szavakkal rámutatni, arra mutat példát, ami az Atya szeretete: megbocsátás, irgalmas, könyörületes, kiengesztelődésre kész. Még annak is ezt üzeni, akinek én nem vagyok képes megbocsátani, aki nekem nem tud megbocsátani, és még nekem is, hogy ne legyen olyan, akinek nem tudok megbocsátani! Tulajdonképpen az egész evangélium a megbocsátás evangéliumát hirdeti.

Minden bűnöm, a másik emberrel való kapcsolatomra kihat, így sérülnek az emberi kapcsolataink, így válunk meg nem érthetőkké a másik ember számára, és így válnak embertársaink a számunkra érthetetlenekké. Így üresednek ki, értéktelenednek el szokásaink, jól bevált reakcióink egymás előtti érdemei is.

3. Ha a halált büntetésként élem meg, akkor az azt mutatja, hogy működik bűntudatom, amivel dolgom van! Ha elaltatom bűntudatomat, akkor a szeretet helyét a félelem fogja kitölteni, a haláltól való félelem! Képtelen a szeretetre az, aki félelemmel van! Vagyis a magam bűne tesz képtelenné a szeretetre. Ezért sürgeti a hitre való képzésünk a bűnbánat kialakulását, a bűntudat erénnyé fejlesztését. Ha erényként gondolok a bűntudatra, akkor az azt jelenti, hogy személyiségemet kell felfedeznem, megismernem, Istenről szerzett ismereteim tükrében. Akkor egészséges az ember bűntudata, ha az testi és lelki egészségét szolgálja. Akkor kell gyanút fognom, ha testi és lelki egészségem összhangja felbillen, bármelyik is sérül. Sajnos, sok esetben a testi egészség romlását regisztráljuk már csak. Pedig, a testi egészség romlását megelőzi mindig a lelki egyensúly felborulása.
4. A mai olvasmányban is felhangzik Isten szájából a „Ne félj!” felszólítás. Nekem magamnak, minduntalan keresnem kell Istennel a szeretetközösség helyreállítását, ha azt akarom, hogy a szeretete legyen életem mozgatórugója, és ne a magam félelme.

Hágár, mikor hitével szemléli, eltávolodva tettétől az eseményeket, rádöbben, hogy Isten mit tanácsol a számára. Mennyivel helyesebb, ha nem megy Isten válasza elé a maga döntésével. Ha döntésemet erőltetem rá Istenre, akkor Isten nem tudja véghezvinni nagyszabású, számomra, kishitűségem miatt, töredékességemmel érthetetlen szándékát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem szabad, nem kell meghoznom a magam döntéseit. Csupán azt, hogy minden döntésemnek vannak következményei, amire figyelnem kell. És megengedővé kell lennem rá, hogy ha döntésem nem volt helyes, Isten szándéka szerinti, akkor ahhoz ne ragaszkodjak, engedjek annak, ha Isten azt korrigálni próbálja. Mert Isten kész az én érdekemben is beavatkozni, de különösen az üdvösség történet teljesülése érdekében.

Uram, segíts, hogy bűneim is javamra váljanak! Szükségem van a segítségedre, erre egyedül nem vagyok képes. Mint ez a két megszállott ember, akik vágytak arra, hogy megszabaduljanak kínjaiktól, én is vágyom arra, hogy életemben legyőzzem a bűnt. Gyakran legyőznek a szenvedélyeim és a kísértéseim. Adj nekem annyi erőt, amennyire szükségem van! Hűséges akarok lenni szeretetedhez és csak téged akarlak keresni egész életem folyamán. Ámen